Michel Sogny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michel Sogny
Született1947. november 21. (76 éves)
Pau
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
IskoláiÉcole Normale de Musique de Paris Alfred Cortot
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Sogny témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Michel Sogny (Szőnyi Mihály, Pau, 1947. november 21. –) magyar származású francia zongoraművész, zeneszerző, zongorapedagógus, tanár, filozófus és író.

Az 1970-es években új zenepedagógiai módszert dolgozott ki.[1][2] Módszere minden korosztály számára és adottságtól függetlenül lehetővé tette az elérhető, élményt adó zenélést, ami addig csak a professzionális muzsikuséletet megcélzók kiváltsága volt, és általában elérhetetlennek tartották azoknak, akik nem gyermekkorukban tanulták a muzsikálást.[3]

Élete[szerkesztés]

Édesapja magyar volt, így 2008-ban kiváltott magyar útlevelében már a Szőnyi Mihály név szerepel.

Michel Sogny a École normale de musique de Paris, párizsi zeneiskolában tanult, Jules Gentil(wd) zongorista és Yvonne Desportes(wd) zeneszerző irányításával. A filozófia doktora címet 1974-ben szerezte meg a Sorbonne Egyetemen, pszichológiából mesterfokozatú diplomája van, s okleveles irodalomtanári képesítéssel is rendelkezik.

Michel Sogny az 1970-es években jelent meg a zenei világ színterén és hamarosan egy innovatív zenepedagógiai módszer megalapozójaként szerzett hírnevet magának. A zongoraművész-pedagógus komponál is, részben pedagógiai célú darabokat. Franciaországban könyvet is kiadott „Az alkotói mámor Lisztnél” címmel.

1972-ben egyik alapító tagja volt a francia Liszt Ferenc Társaságnak (Association Française Franz Liszt) Valéry Giscard d’Estaing és Liszt dédunokája, Blandine Ollivier de Prévaux mellett.[4][5]

1974-ben nyitotta meg saját zeneiskoláját Párizsban. Emellett irodalmi és zenei szalont is nyitott, ahol művészeket, írókat és értelmiségieket gyűjtött össze.[6]

Az SOS Talents Alapítvány alapítója is, amit fiatal tehetségek felfedezésére és segítésére hozott létre 2001-ben. Magyarországon a Szentpéteri Gabriella zongoraművész vezette Abisso Nemzetközi Zenei Kft. képviseli. A képzési ösztöndíjat 2007-ben[7] Szokolay Ádám Zsolt nyerte el elsőként.

Zongoratanítási módszere[szerkesztés]

Sogny tanítási módszerét a róla elnevezett párizsi és genfi zongoraiskolákban tanítják. A módszernek 1974 óta több mint 20 000 követője van.[8][9]

Egyik tanítványa, Michèle Paris több kudarc után csak 26 éves korában kezdett el zongorázni. Négy év tanulás-gyakorlás eredményeként olyan előrelépést ért el, amely lehetővé tette számára, hogy nyilvános koncerten lépjen fel.[10][11]

1981-ben a francia Szenátus hivatalosan fordult Jack Lang kulturális miniszterhez, hogy megvitassák Michel Sogny módszertanának bevezetését egész Franciaországban.[12]

Megjelent munkái[szerkesztés]

  • L'admiration créatrice chez Liszt, ed. Buchet-Chastel (1975)
  • Le solfège sans soupir, ed. Sirella (1984)
  • Abrégé de solfège, ed. Sirella
  • La méthode en question(s), ed. Sirella
  • La méthode en action, ed. Sirella
  • Initiation à l'art de la composition musicale, ed. Sirella
  • Le pédagogue virtuose – livre de l'enseignant, ed. Sirella
  • La Musique en Questions, entretiens avec Monique Philonenko Ed. Michel de Maule (2009)
  • "L'adulte prodige – Le rêve au bout des doigts" Editions France-Empire (2013)
  • De Victor Hugo à Dostoïevski – Entretiens philosophiques avec Alexis Philonenko, éditions France-Empire (2013)[13]

Kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Valérie Sasportas (23 April 2010). « Michel Sogny, La musique sans soupirs ». Le Figaro.
  2. ↑ Radio Classique (December 2015). "L’art et la Méthode de Michel Sogny".
  3. ↑ « L'histoire d'une adulte prodige », Piano n°19, 2005–2006.
  4. ↑ Association française Franz Liszt 1972, Documentation Association Franz Liszt, 1972. október
  5. ↑ „Une Association Franz Liszt”, Le Figaro, 1973. október 16., 29. oldal 
  6. ↑ Hillériteau. „Les antiques accords de Michel Sogny”, Le Figaro, 2014. május 4., 36. oldal 
  7. ↑ Szokolay Ádám Zsolt, Zeneakadémia Baráti Köre zakbk.hu (hozzáférés: 2022. október 17.)
  8. ↑ Hillériteau. „Les antiques accords de Michel Sogny”, Le Figaro, 2014. május 2. 
  9. ↑ „L'HUMANISTEDE LA MUSIQUE”, 2017. május 18. 
  10. ↑ Stephan Friedrich, "Michèle Paris – L'adulte prodige", Classica L'Express, décembre 2014, p. 9
  11. ↑ Edgar Schneider, "Jours de France", Le Carnet de la Semaine, 3 mai 1980
  12. ↑ „Enseignement de la musique : extension du centre Michel Sogny – Sénat” 
  13. ↑ « De Hugo à Dostoïevski, entretiens philosophiques, Michel Sogny et Alexis Philonenko »
  14. ↑ „French composer receives Georgian Medal of Honour”, Agenda.ge, 2017. szeptember 10. (Hozzáférés: 2017. szeptember 10.) 
  15. ↑ Honorary consuls of Lithuania in Switzerland. [2015. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 17.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Michel Sogny című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Michel_Sogny&oldid=25607596”