Mesterképzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mesterképzés (más néven MSc-képzés[1]) számos országban – így jelenleg hazánkban is – a háromosztatú felsőoktatási képzés második képzési ciklusa.[2] Nemzetközi szinten – különösen az angolszász országokban – régóta meglévő képzési forma, de Magyarországon ezen a néven általánosan csak 2005-től, a bolognai folyamat keretében vezették be. A kialakult rendszer célja az volt, hogy Európán belül közös felsőoktatási rendszert hozzanak létre. Így a tanulók könnyen, különbözeti vizsgák nélkül átjelentkezhetnek külföldi egyetemekre a magasabb képzési posztokra, illetve szintén könnyebb a külföldi munkavállalás.

A mesterképzésre a (legalább egy) megfelelő szakirányú alapképzést eredményesen befejezettek jelentkezhetnek,[3] és a képzés a tanulmányi követelmények sikeres teljesítése esetén mesterfokozat (magister, master) és szakképzettség szerezhető,[4] mester- vagy MSc diploma kiadásával zárul. Az MSc diploma (a megfelelő alapdiplomával együtt) felel meg a Magyarországon és más országokban létezett, illetve létező osztatlan (ill. ötéves) képzettségi szintnek.

Az elnevezés eredete[szerkesztés]

A képzési forma elnevezése az angol nyelvből származik: a megszerezhető fokozat angol elnevezése master of science (rövidítve MSc), az elnevezés az ebben az értelemben vett master (= mester) szó fordításából származik, és így pl. a középkori céhmesterekhez nincs közvetlenül köze.

A mesterképzés folyamata[szerkesztés]

A mesterképzésre Magyarországon általában felvételi vizsga sikeres teljesítése esetén lehet bekerülni. A képzés – hasonlóan az alapképzéshez – félévekbe van szervezve. A mesterképzés hossza jogszabályilag rögzítve van: általánosan minimum kettő, maximum négy félév, míg mesterképzésre épülő mesterképzés esetén két félév.[4] A képzés végén (gyakorlatilag a képzés második felében, esetleg még korábban kezdve) diplomamunkát/szakdolgozatot/diplomatervet kell készíteni, és azt nyilvánosan, államvizsga keretében, bizottság előtt meg kell védeni. A vizsgabizottság dönt a mesterfokozat odaítéléséről, és a jelölt fokozatot igazoló dokumentumot általában később, ünnepélyes keretek között veheti át. A diplomavédés és a diploma átadásának konkrét lefolyása nagyon függhet az azt kibocsátó intézmény szabályaitól, hagyományaitól.

Ez a mesterfokozat felel meg a régi (osztatlan) képzési rendszerben adott egyetemi diplomának. A diploma megszerzése után a diplomás elhelyezkedhet a munkaerőpiacon, vagy jelentkezhet a doktori, PhD-képzésre is.

Az MSc diploma hivatalos feltételei[szerkesztés]

A felsőfokú mester fokozatot olyan hallgatók kapják, akik:

A képzés során az ismereteket illetően bizonyították:

  • tanulmányi területükön az ismeretek rendszerezett megértését és elsajátítását, illetve a többnyire tudományáguk vagy megszerzett szakmai tapasztalatuk ismereti határairól származó információk, felmerülő új problémák, új jelenségek kritikus feldolgozására való felkészültségüket;
  • saját kutatásaikhoz vagy tudományos munkáikhoz szükséges, széles körben alkalmazható problémamegoldó technikák alapos megismerését;
  • eredeti látás- és gondolkodásmódjukat a megszerzett tudás alkalmazásában és gyakorlati hasznosíthatóságában, valamint a problémamegoldó technikák felhasználhatóságában; továbbá a tudományág mélyebb összefüggéseinek megértéséhez és magyarázatához szükséges megfelelő információk beszerzésének eljárásaiban;
  • a fogalmi gondolkodás és az absztrakció értő használatát, mely képessé teszi a végzettet
    • a tudományágban az aktuális kutatások és a tudományos munka kritikus értékelésére,
    • a különböző módszertanok értékelésére, önálló kritika kifejlesztésére és szükség esetén alternatív megoldások felvetésére.

Ismereteik alkalmazását illetően alkalmasak:

  • rendszerszerűén és kreatívan új és összetett témakörökkel foglalkozni, a rendelkezésre álló adatok hiányosságai ellenére is a lehetőségek szerint helytálló bírálatot vagy véleményt megfogalmazni, döntést hozni, és az ebből adódó következtetéseket szakmai és nem szakmai közönség számára közérthetően bemutatni;
  • a megoldandó problémák megértése és megoldása terén önálló tevékenységre és eredeti ötletek felvetésére;
  • szakmailag magas szinten önállóan megtervezni és végrehajtani feladatokat;
  • saját tudásukat magasabb szintre emelni, képzési területük belső törvényszerűségeinek megértését elmélyíteni és önműveléssel, önfejlesztéssel folyamatosan új képességeket kialakítani.

A szakmai attitűdök és magatartás terén rendelkeznek:

  • olyan munkakörökhöz szükséges tulajdonságokkal és más területekre is átvihető ismeretekkel, valamint együttműködési készséggel, melyek megkövetelik
    • a kezdeményezés és személyes felelősség gyakorlását,
    • a döntéshozatalt összetett és előre kiszámíthatatlan helyzetekben,
    • a szakmai továbbképzéshez szükséges önálló tanulási képességeket;
  • saját tevékenységük kritikus értékelésének képességével, valamint értékek kialakítására és megtartására törekvő céltudatos magatartással.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]