Mezőcsát vasútállomás
| Mezőcsát vasútállomás | |
.jpg) | |
| Cím | |
| Ország | Magyarország |
| Hely | Mezőcsát,  Magyarország |
| Állomáskategória |
|
| Állomáskód | ZT |
| UIC állomáskód | 5512625 |
| Megnyitás | 1906 |
| Felhasználási terület | vasútállomás |
| Tulajdonos | MÁV |
| Üzemeltető | MÁV Magyar Államvasutak Zrt. |
| Egyéb jellemzők | |
| Része ennek | Magyarország vasúti közlekedése |
| Szomszédos állomások | Igrici megállóhely (Nyékládháza vasútállomás, Mezőcsát–Nyékládháza-vasútvonal) |
| Időzóna | közép-európai idő |
| Vasútvonalak | |
| Elhelyezkedése | |
 Mezőcsát vasútállomás
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 47° 49′ 30″, k. h. 20° 54′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 30″, k. h. 20° 54′ 56″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mezőcsát vasútállomás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az állomás Mezőcsát város keleti szélén helyezkedik el. Távolsága a regionális centrum szerepét betöltő Miskolctól vasúton 40 kilométer. A vasútállomás a Dózsa György út 54. szám alatt található. Közúti megközelítését a Mezőcsát-Tiszaújváros közti 3313-as útból kiágazó 33 313-as számú mellékút teszi lehetővé.
Története[szerkesztés]
Mezőcsát vasútállomása 1906-ban épült a Miskolc–Mezőcsát vasútvonal végállomásaként. Az állomást 1906. augusztus 26-án helyezték üzembe, az első személyszállító vonat ugyanezen év november 3-án indult útjára.[1] Az állomásépület eredeti formájába az ún. helyi érdekű vasutak I. osztályú felvételi épülete típusba tartozott, valamikor a háború után az épületet átalakították.[2] Az állomás forgalmát növelte a mellette működő fatelep.[3] A második világháború idején az állomásról deportálták Mezőcsát zsidó lakosságát.[4] A vonalon utazók száma az 1960-as években csökkenésnek indult, így egyre több vonatot szüntettek meg. A forgalom egyre nagyobb része terelődött közútra. 2006. november 11-én Mezőcsát városa nagy ünnepséget rendezett a vasútállomás centenáriuma alkalmából, az épület falán emléktáblát helyeztek el. Fél év múlva a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az alacsony utasszámra hivatkozva a személyszállítás „ideiglenes szüneteltetéséről” döntött. Az utolsó Mezőcsátról induló vonatot 2007. március 3-án ünnepélyes keretek között több száz tiltakozó búcsúztatta az állomáson.[5][6] Azóta az állomáson csak teheráruk rakodása zajlik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Csativasut: Csativasut fényképe az állomás centenáriumi emléktáblájáról (magyar nyelven). www.vasutallomasok.hu. (Hozzáférés: 2008. november 17.)[halott link]
- ↑ Kozma Attila régi képeslapja (magyar nyelven). www.vasutallomasok.hu. (Hozzáférés: 2008. november 17.)[halott link]
- ↑ Köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendő zsidó emberek (magyar nyelven). Mezőcsát város önkormányzata. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
- ↑ Roth Atilla: A Lélek Temploma (magyar nyelven). www.jmpoint.hu, 2007. július 5. (Hozzáférés: 2008. november 7.)
- ↑ Tolcsvai L. László: Levél egy vasútvonal helyreállításáért (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2008. május 26. (Hozzáférés: 2008. november 17.)[halott link]
- ↑ Végső búcsú-könnyekkel és reményekkel (magyar nyelven) (PDF) pp. 3. Csáti Újság, 2007. 03. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
