Mednyánszky Sándor Cézár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mednyánszky Sándor Cézár
aláírása

Aranyosmedgyesi báró Mednyánszky Sándor Cézár (Beckó, 1824. július 9.Hyeres, Franciaország, 1857. április 20.) római katolikus lelkész, az 1848–49-es szabadságharcban tábori főlelkész, majd a hadügyminisztérium hadlelkész osztályának igazgató tanácsosa. Mednyánszky László honvéd őrnagy, vértanú öccse. Mednyánszky László festőművész nagybátyja. Apja, báró Mednyánszky József részt vett a napóleoni háborúkban és Franciaországból nősült.

Életrajza[szerkesztés]

A főnemesi báró aranyosmedgyesi Mednyánszky család sarja. Apja, báró aranyosmedgyesi Mednyánszky József (1789-1868), császár és királyi kamarás, főhadnagy,[1] anyja, vhiri Richter Eleonóra (1798-1889) volt.[2]

Teológiai tanulmányai elvégzése után, 1847. július 20-án szentelték pappá. Hívatását Dévényben, majd Zohorban gyakorolta. Főrendként részt vett az 1847-48-as, utolsó rendi országgyűlésen. A franciaországi forradalmi események hatására kezdetben konzervatív politikai nézeteit feladta és egyre inkább a liberális eszmék hirdetőjévé vált. 1848 decemberében híveivel együtt gyűjtést rendezett a sebesült honvédek számára. 1849 januárjában csatlakozott Görgey Artúr feldunai seregéhez, és áprilistól a hadtest főlelkésze lett. A magyar hadsereg tábori lelkészeinek nem volt katonai rangjuk, de a csatatéren is jelen kellett lenniük, és gyakran a harcban is szerepet vállaltak. 1849. február 27-én, a kápolnai csata második napján Mednyánszky Cézár kereszttel a kezében vezette rohamra a Zanini gyalogezred katonáit. 1849. június 24-én Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a minisztérium hadlelkészi osztályának igazgató tanácsosává.

Mednyánszky Cézár és Psotta Móric honvéd ezredes rohamra vezeti a Zanini gyalogezred katonáit a kápolnai csatában (Than Mór festménye)

A szabadságharc leverése után, 1849 augusztusában édesanyja rokonaihoz, Franciaországba menekült. Jó barátságban volt Teleki Lászlóval és Kossuth Lajos megbízottjaként a francia baloldallal tartott kapcsolatot. Távollétében a császári hadbíróság kötél általi halálra ítélte és nevét jelképesen bitófára szegezték. Az 1850-es évek elején súlyos magánéleti válságba került, eljegyezte egy francia képviselő leányát és 1851-ben kilépett a papi rendből. Hogy anyagi ügyeit rendezhesse, 1853-ban kölcsönt vett fel és egy hajórakomány áruval Ausztráliába indult. Az áru az úton tönkrement, ezért Ausztráliában aranyásással kezdett foglalkozni, de egy rablótámadás következtében bal karját elvesztette.

1854-ben az Amerikai Egyesült Államok érintésével visszatért Franciaországba. Sem magánéleti, sem anyagi problémái nem rendeződtek, ezért néhány év múlva öngyilkosságba menekült.

Az emigrációban megírta visszaemlékezéseit; a könyv The confessions of a Catholic priest címmel 1858-ban Londonban jelent meg[3]. A magyar változatot Óvári-Avary Károly 1930-ban Báró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból címmel adta ki Budapesten.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]