Marat halála
| Marat halála (La Mort de Marat) | |
 | |
| Művész | Jacques-Louis David (1793. október) |
| Műfaj | történelmi festmény |
| Mozgalom | Neoklasszikus festészet |
| Magasság | 165 cm |
| Szélesség | 128 cm |
| Múzeum | Királyi Szépművészeti Múzeum (Brüsszel) |
| Gyűjtemény | Királyi Szépművészeti Múzeum (Brüsszel) |
| Katalógusszám | 111 (Jacques-Louis David catalog raisonné, 1973) |
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marat halála témájú médiaállományokat. | |
A Marat halála című festmény a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található.
.jpg)
Története[szerkesztés]
A képet Jacques-Louis David, a francia forradalom támogatója, szinte hivatalos festője készítette. A Marat halála című képe barátja, a radikális újságíró, publicista és politikus, Jean-Paul Marat 1793-as halálát örökíti meg. A festő tagja volt a konventnek és barátja volt Maximilien de Robespierre-nek. Utóbbi 1794-es bukása után ő is börtönbe került. A festmény évtizedekre eltűnt, majd a brüsszeli királyi szépművészeti múzeum gyűjteményének része lett. Jacques-Louis David a városban talált menedéket I. Napóleon francia császár bukása után.[1]
A kép egyik újrafelfedezője Charles Baudelaire volt, aki 1846-ban egy kicsi, David és Ingres képeit bemutató párizsi tárlaton ismerte meg a festményt, majd meleg szavakkal méltatta erejét.[2]
Téma[szerkesztés]
Marat szenvedélyes szószólója volt a szegény emberek jogainak, emiatt körükben nagy népszerűségnek örvendett. Marat szenvedélyessége azonban kompromisszumkerüléssel és gyakran erőszakkal párosult, ezért számos ellenséget szerzett magának. Ezek egyike, Charlotte Corday, a girondisták támogatója volt, aki 1793. július 13-án, felkereste Marat-t, hogy egy girondista felkelésről tájékoztassa. Marat szokás szerint dézsájában ázott, mert fájdalmas bőrbetegsége miatt órákat töltött vízben. Corday elkezdte diktálni a neveket, amelyeket Marat feljegyzett, majd leszúrta a férfit. Ezért ábrázolja David kezében lúd írótollal Marat-t, akinek jegyzetei is olvashatók. A nőt 1793. július 17-én guillotinnal lefejezték.[1] A téma később is foglalkoztatta a francia festőket, de az új képeken már nem Marat, hanem az őt meggyilkoló Corday került középpontba.[2]
Stílus[szerkesztés]
David a Marat feletti tér üresen hagyásával és a fényékkel egyfajta mártíromsággal ruházza fel a gyilkosság áldozatát.[1] A neoklasszicista festőt diákkorában Caravaggio inspirálta, és szakértők szerint a Marat halála a caravaggióizmus legintenzívebb mesterműve. A kép egyes elemei, Marat stigmaszerű sebe, vértelen teste Caravaggio Jézus sírba helyezése című képére, fényes arca, ellazult alsó állkapcsa pedig a Mária Magdolna extázisa című alkotására emlékeztet. A francia forradalom egyházellenessége miatt a vallásos ikonográfiát kerülniük kellett az alkotóknak, de a Caravaggiótól vett elemek, hatások, segítettek Davidnak a forradalom mártírjaként ábrázolni Marat-t.[2]
A Louvre 1945-ben vásárolta meg a festmény replikáját, amelyet Jacques-Louis Davis műhelye készített 1800-ban, a kép szerepel a gyűjtemény állandó kiállításán.[3] Van másolat a Versailles-i kastélyban, a reimsi és a dijoni szépművészeti múzeumban is. A 2020-as évek elején az amerikai alkotó, Robert Wilson videóportrén, Lady Gagával Marat szerepében alkotta újra a festményt.[4]
Másolatok[szerkesztés]
-
Louvre -
Versailles -
Reims -
Dijon
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Age of Revolution: The death of Marat by Jacques-Louis David. Age of Revolution. Hozzáférés ideje: 2024. március 18.
- ↑ News Artnet: Katie White. The Death of Marat’ Defined the French Revolution. Here Are 3 Things You Might Not Know About Jacques Louis David’s Masterpiece. News Artnet (2020). Hozzáférés ideje: 2024. március 18.
- ↑ Louvre: Marat assassiné.. Louvre. Hozzáférés ideje: 2024. március 18.
- ↑ Philips: Gaga/Marat. Philips.com. Hozzáférés ideje: 2024. március 18.
