Manuel Rojas (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manuel Rojas (író)
SzületettManuel Rojas Sepúlveda
1896. január 8.
Buenos Aires,  Argentína
Elhunyt1973. március 11. (77 évesen)
Santiago,  Chile
Állampolgárságachilei
Nemzetiségechilei
Foglalkozása
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Manuel Rojas (író) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Manuel Rojas Sepúlveda (Buenos Aires, 1896. január 8. – Santiago de Chile, 1973. március 11.) chilei író és újságíró.

Életrajza[szerkesztés]

Rojas az argentin Buenos Aires városában született chilei szülők gyermekeként. Családja 1899-ben visszatért Santiagóba, de 1903-ban, apja halála után édesanyja visszatért Buenos Airesbe, ahol tizenegy éves koráig iskolába járt. Tizenhat évesen, 1912-ben úgy döntött, hogy egyedül tér vissza Chilébe. Megérkezése után értelmiségiekkel és anarchista csoportokkal került kapcsolatba, miközben különböző segédmunkásként dolgozott: szobafestőként, villanyszerelőként, mezőgazdasági munkásként, vasúti segédmunkásként, hajórakodóként, szabótanoncként, suszterként, hajóőrként és színészként kisebb vándortársulatokban. Az ott megismert helyzetek és szereplők közül sokan később a kitalált világának részévé váltak.

1921-ben visszatért Argentínába, és ott publikálta első verseit. Chilébe visszatérve intenzíven foglalkozott elbeszélő munkájával, és ezzel párhuzamosan a Nemzeti Könyvtárban és az Universidad de Chile(wd) sajtójában dolgozott. Feleségül vette María Baezát, akitől három gyermeke született. A Los Tiempos és a Las Ultimas Noticias napilapokhoz először linogépkezelőként(wd)[1] csatlakozott, végül pedig újságíróként dolgozott a santiagói lapoknál, mindeközben pedig a Hipódromo Chile-nél(wd) (Santiago lóversenypálya) dolgozott. Felesége halála után újra megnősült, és utazni kezdett. 1957-ben megkapta a Chilei Nemzeti Irodalmi Díjat. Bejárta Európát, Dél-Amerikát és a Közel-Keletet. A chilei és az amerikai irodalom egyetemi professzora lett az Egyesült Államokban és az Universidad de Chilében.

Műveinek központi témája a munkásosztály tagjai bizonytalanságának, nyomorúságának és marginalitásának ábrázolása. Karakterei pszichológiai és egzisztenciális összetettségének kibontása különbséget teremtett művei és a korábbi irodalmi irányzatok (criollismo(wd)[2], mundonovismo[3]) között, amelyeket az egyéniség kevésbé komplex szemlélete jellemzett. Santiagóban halt meg 1973. március 11-én.

Fiatalkora[szerkesztés]

Elkezdett közreműködni a The Buenos Aires Protest és a The Battle of Santiago című anarchista folyóiratokban, ahol politikáról, oktatásról és társadalomról írt cikkeket.

Írói kezdetek[szerkesztés]

Első publikált irodalmi műve az El soneto el gusano (A féreg szonett) című verse volt, amely 1917-ben jelent meg a Los Diez (A Tíz) című folyóiratban. Négy évvel később, 1921-ben egy társulathoz tartozott, és a Mendozában töltött idő alatt színházi társulatot alapított. "Poetic" címmel verseskötetet jelentetett meg az Ideas and figures című folyóiratban. A következő évben kapta első díját La laguna (A tó) című novellájával, amely a Buenos Aires-i La Montaña (A hegy) című folyóirat pályázatán második díjat nyert. Első novelláskötete, a Hombres del sur (Déli emberek) 1926-ban jelent meg. 1928-ban, ugyanabban az évben, amikor édesanyja meghalt, könyvtárosként alkalmazták a Biblioteca Nacional de Chilében (Chilei Nemzeti Könyvtár(wd)). Első felesége, Maria professzor és költő volt. Felesége halála ihlette a Deshecha Rosa (Elveszett rózsa) című versét. A következő évben jelent meg második novelláskötete, az El delincuente (A tettes), amely tartalmazza a híres El vaso de leche-t (A pohár tej). Első regénye, a Lanchas en la bahía (Csónakok az öbölben), amelyet 1930-ban írt, 1932-ben jelent meg. 1936-ban jelent meg második regénye, a La Ciudad de los Césares (A császárok városa), majd felesége halála után átvette a chilei egyetem nyomdájának vezetését. Évekkel később Rojas egy interjúban kijelentette, hogy sajnálja, hogy megírta ezt a regényt, és kritizálta, hogy nemcsak rossz, hanem rendkívül kitalált is. "Az író a tapasztalatainak a fia. Az író tapasztalat nélkül elképzelhetetlen lény" - hangsúlyozta.

Művei[szerkesztés]

Regények
  • Lanchas en la bahía, 1932
  • La ciudad de los Césares, 1936
  • Hijo de ladrón, 1951
  • Mejor que el vino, 1958
  • Punta de rieles, 1960
  • Sombras contra el muro, 1964
  • La oscura vida radiante, 1971
Rövid történetek
  • Hombres del Sur, 1926
  • El Delincuente, 1929
  • El Bonete Maulino, 1943
  • Imágenes de infancia, 1955
  • El vaso de leche, 1927


Versek
  • Poéticas, 1921
  • Tonada del transeúnte, 1927
  • Travesía, 1934
  • Desecha rosa, 1954
Esszék
  • De la poesía a la revolución, 1938
  • José Joaquin Vallejo, 1942
  • Chile:cinco navegantes y un astrónomo, 1956
  • Los costumbristas chilenos, 1957
  • El árbol siempre verde, 1960
  • Antología autobiográfica, 1962
  • Esencias del pais chileno, 1963
  • Historia Breve de la literatura chilena, 1964
  • Pasé por México un dia, 1964
  • Manual de literatura chilena, 1964
  • Viaje al país de los profetas, 1969
  • Justo Arteaga Alemparte, 1974

Öröksége[szerkesztés]

2012-ben a chilei Nemzeti Kulturális és Művészeti Tanács Manuel Rojas Ibero-Amerikai Elbeszélő Díjat(wd) alapított a tiszteletére.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A linogép a nyomtatásban használt "vonalöntő" (sorszedő) gép.
  2. ↑ A criollismo egy irodalmi mozgalom, amely a 19. század végétől a 20. század elejéig volt aktív egész Latin-Amerikában. Az amerikai irodalmi regionalizmus hispániai megfelelőjének tekintik. A criollismo realista stílusban ábrázolta annak az országnak a jeleneteit, nyelvét, szokásait és modorát, ahonnan az író származott, különösen az alsóbb és paraszti rétegekét, és a kontinens természeti elemeire épülő, többnyire epikus és alapvető, eredeti irodalmat eredményezett. Erősen befolyásolták a Spanyolországtól való függetlenségi háborúk, és azt is jelzi, hogy minden ország a maga módján hogyan határozza meg a criollót(wd).
  3. ↑ A mundonovismo rodalmi műfaj Latin-Amerikában és Chilében. A mundonovisták egy új világot akartak elérni, nonkonformisták voltak, akik megújulásra vágytak, nemzeti témákkal, emberi, társadalmi és politikai problémákkal foglalkoztak.
  4. ↑ García, Javier. „Fonseca, el policial más duro de Brasil, recibe el premio Manuel Rojas”, La Tercera(wd), 2012. szeptember 28.. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. szeptember 4.) (spanyol nyelvű) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Manuel Rojas (author) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Manuel_Rojas_(író)&oldid=26585939”