Manninger Jenő (orvos)
| Manninger Jenő | |
| Született | Manninger Jenő Vilmos 1918. október 30.[1] Beremend |
| Elhunyt | 2008. október 3. (89 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Manninger Gusztáv Adolf |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem (–1942) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (28/1-1-15)[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Manninger Jenő témájú médiaállományokat. | |
Manninger Jenő (Rácbóly, 1918. október 30.[3] – Budapest, 2008. október 3.) orvos, baleseti sebész, egyetemi tanár, Manninger Gusztáv Adolf (1910–1982) entomológus testvére, Manninger Jenő politikus nagybátyja.
Életpályája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Manninger Gusztáv Adolf (1880–1954) uradalmi főintéző, egyetemi tanár és Cserháti Ilona fia.[4] A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait is 1942-ben Pécsett fejezte be. A helyi kórbonctani klinikán kezdte orvosi működését, majd 1944-ben frontszolgálatra került. 1945-ben hadifogságba esett, szovjet tábori kórházakban dolgozott.
Hazatérése után, 1948-ban a budapesti Koltói Anna Kórházban, majd az abból 1956-ban megalakított Országos Traumatológiai (Baleseti) Intézetben folytatta pályafutását, amelynek haláláig, 60 éven át munkatársa, 1978–89 között főigazgatója volt.
Számos külföldi ösztöndíj révén ismerkedett meg a nemzetközi kéz- és csípősebészet korszerű módszereivel, amelyeket a hazai gyakorlatba is bevezetett és kutató munkásságával továbbfejlesztett. Ennek nyomán európai hírű kézsebészeti iskola jött létre, megszerveződött a magyar baleseti és kézsebészeti hálózat. 1968-ban ő végezte az első korszerű csípőprotézis-beültetést az országban.
1965-ben kandidátusi, 1980-ban MTA-doktori fokozatot szerzett, az Orvostovábbképző Egyetem Traumatológiai Tanszékének vezetőjeként szervezte a baleseti sebészek képzését, továbbképzését. Számos hazai és külföldi szakmai társaság vezetője, tagja, majd tiszteletbeli tagja volt.
Nyugalomba vonulása után főleg a combnyaktörés gyógyításának kérdéskörével foglalkozott. Az általa kidolgozott műtéti módszert Európa-szerte alkalmazzák; 227 magyar, illetve idegen nyelvű könyv, könyvfejezet, közlemény szerzője, társszerzője volt. A munkásságát összefoglaló monográfiát 2005-ben német, majd 2007-ben angol nyelven is megjelentették.
Kitüntetései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Munkásságáért Batthyány-Strattmann László-díjban és Semmelweis-díjban[5] is részesült. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. Nemzetközi elismerései közül kiemelkedik az Amerikai Kézsebészeti Társaság által adományozott „a kézsebészet úttörője” cím.
.jpg)
Emlékezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) (Fiumei út 17.) Fiumei úti traumatológiai tömbje 2022 óta Manninger Jenő Baleseti Központ néven önálló intézményként működik tovább.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "National Library of Israel Names and Subjects Authority File" (héber nyelven). Hozzáférés: 2025. január 4..
- ↑ "www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html". 2019. június 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 25..
- ↑ "Születési bejegyzése a beremendi polgári születési akv. 47/1918. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2021. április 16..
- ↑ "Szülei házasságkötési bejegyzése a mosonmagyaróvári polgári házassági akv. 14/1909. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2021. április 16..
- ↑ "Semmelweis-nap 2005". 2008. október 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. október 5..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Az Index nekrológja (2008. október 4.)
- A Weborvos nekrológja (2008. október 3.)
- D. Szebik Imre nekrológja az Evangélikus Életben (2008. október 26.)
- Bagi István: Csonttörések csavaros rögzítéseinek biomechanikai vizsgálata
- Fokozott kockázatú combnyaktöröttek minimál ellátása osteosynthesissel (Magyar Traumatológia, 2000. január 11.)
