Malacopteron magnum
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Múzeumi példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Malacopteron magnum Eyton, 1839 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Malacopteron magnum témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Malacopteron magnum témájú kategóriát. |
A Malacopteron magnum a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Pellorneidae családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Thomas Campbell Eyton angol természettudós írta le 1839-ben.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Malacopteron magnum magnum Eyton, 1839
- Malacopteron magnum saba Chasen & Kloss, 1930[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 18-19,5 centiméter, testtömege 20-36 gramm.[3]
Életmódja[szerkesztés]
Rovarokkal táplálkozik.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ a b c d Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
