Makaira mazara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Makaira mazara
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae)
Nem: Makaira
Lacépède, 1802
Faj: M. mazara
Tudományos név
Makaira mazara
(Jordan & Snyder, 1901)
Szinonimák
  • Eumakaira nigra Hirasaka & Nakamura, 1947
  • Istiompax howardi Whitley, 1954
  • Istiompax mazara (Jordan & Snyder, 1901)
  • Makaira ampla mazara (Jordan & Schneider, 1901)
  • Makaira nigra (Hirasaka & Nakamura, 1947)
  • Makaira nigricans (non Lacepède, 1802)
  • Makaira nigricans mazara (Jordan & Snyder, 1901)
  • Tetrapturus mazara Jordan & Snyder, 1901
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Makaira mazara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Makaira mazara témájú kategóriát.

A Makaira mazara a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.

Rendszertani besorolása[szerkesztés]

Egyes rendszerezők és halbiológusok azonosnak tartják a kék marlinnal (Makaira nigricans). Szerintük ez a vitorláskardoshal a kék marlin csendes- és indiai-óceáni állományait képezi.

Előfordulása[szerkesztés]

A Makaira mazara előfordulási területe a Csendes- és az Indiai-óceánok trópusi és szubtrópusi vizeiben van; ritkábban a mérsékelt övi vizekben is megtalálható. Főleg az Egyenlítő térségét részesíti előnyben.

Megjelenése[szerkesztés]

Mindkét nem átlagosan 350 centiméteres és mindkettőnek a legnagyobb hossza 500 centiméter. A legnehezebb kifogott példány 170 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 40-45, a farok alatti úszóján 18-24 sugár van. 24 csigolyája van. A hosszúkás teste nem túl lapított. A felső állcsontja (maxilla) közepesen hosszú „kardban” végződik. Két hátúszója van. A mellúszói sarló alakúak és 21-23 sugarúak. A háti része sötétkék, az oldalain 15 kékes sáv fut alá és a hasi része halvány ezüstös. A hasi részén 25 kobaltszínű csík van, melyeket pontok alkotnak. A tarkóján dudor található. Pikkelyei hosszúkásak, vastagok és elcsontosodottak. A farokúszó tövének mindkét felét két-két csontos képződmény erősít.

Életmódja[szerkesztés]

A nyílt vizek lakója. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 21 Celsius-fokos. A vízfelszíntől 200 méter mélyig lelhető fel; általában 100 méter mélyen található. A felnőttek magányosak, a fiatalok legfeljebb 10 fős rajokat alkotnak, azonban ez nem rendszeres. Táplálékát kalmárok és egyéb fejlábúak, valamint makrélafélék és rákok alkotják.

Legfeljebb 28 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Az eddigi megfigyelések alapján, egész évben ívhat. Egyik ismert ívóhelye Francia Polinézia közelében van.

Felhasználása[szerkesztés]

Ez a vitorláskardoshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére folyik a kereskedelmi halászata, továbbá a sporthorgászok egyik kedvence. Az ipari kifogásához a hosszú zsinóros halászatot alkalmazzák. A helybéli halpiacokon frissen vagy fagyasztva árusítják.

Források[szerkesztés]

A hal Mexikó nyugati vizeiből
  • Makaira mazara (Jordan & Snyder, 1901) FishBase
  • Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.