Madárbirscserjés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A madárbirscserjés (Cotoneastro tomentosi-Amelanchieretum Jakucs, 1961), avagy fanyarka-madárbirs cserjés[1] (Cotoneastro-Amelanchieretum) a melegkedvelő szubmediterrán cserjések (Berberidion Br-Bl.) társulástani csoportjának egyik, Magyarországon is elterjedt növénytársulása.

Hazai elterjedése[szerkesztés]

A Dunántúli-középhegység dolomitvonulatain a Keszthelyi-fennsíktól a Vértesig végig előfordul, de mindenütt csak szórványosan.

Termőhelye, szomszédai[szerkesztés]

Ez az edafikus sziklai cserjés legjellemzőbben Mediterráneum magashegyi részein fordul elő. Magyarországon a meredek dolomitgerinceken, letöréseken fejlődik ki; talaja váztalaj vagy vékony rendzina. Oromediterrán eredetű reliktum társulás, amelynek egyik vezérnövénye, a fanyarka jellemzően magashegyi jellegű, reliktum faj.

A cserjést a dolomiton kialakuló erdőkhöz semmilyen szukcessziós kapcsolat nem fűzi. Éppen ellenkezőleg, a Mátra alacsonyabb részein megfigyelték, hogy a cseres–tölgyes és a sajmeggyes bokorerdő kiirtása után a gyöngyvessző másodlagosan elszaporodik.

Jellemző fajai[szerkesztés]

A cserjeszint három fő faja:

A cserjeszint gyengén záródik; benne letörpült fafajok is megtelepülnek:

Gyepszintjének nincsenek saját fajai. A lágyszárúak három fő csoportja:

1. sziklagyepek fajai:

2. száraz gyepek elemei:

3. néhány erdei faj:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. NÉR — Nemzeti élőhely-osztályozó rendszer p. 116.. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 2.)

Források[szerkesztés]