MPLA

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom
Movimento Popular de Libertação de Angola

Flag of MPLA.svg
Adatok
Elnök João Lourenço
Alelnök Roberto Almeida

Alapítva 1956
Székház Luanda, Angola

Ideológia Jelenlegi ideológiák: Szociáldemokrácia Demokratikus szocializmus
Korábbi ideológiák: Kommunizmus Marxizmus–leninizmus
Politikai elhelyezkedés Jelenleg:
baloldal
1991 előtt:
szélsőbaloldal
Nemzetközi szövetségek Szocialista Internacionálé
Weboldala

Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (portugálul: Movimento Popular de Libertação de Angola) röviden MPLA egy baloldali angolai politikai párt.[1] 1956-ban alakult és hamarosan harcot indított a portugál gyarmati uralom ellen. 1977-ben csatlakozott a marxista-leninista táborhoz, később azonban enyhítettek a merev ideológiai megközelítésükön. 1992-ben parlamenti választásokat írtak ki az évtizedek óta polgáború által sújtott országban. A párt fő ellenfele mind a választáson, mind a polgárháború során az UNITA volt. Utóbbi nem ismerte el hitelesnek a választási vereségét. A polgárháború ennélfogva kiújult a két fél között és teljesen csak 2002-ben, az UNITA vezetőjének, Jonas Malheiro Savimbinek a halála után fejeződött be. A 2008-as parlamenti választásokat ismét az MPLA nyerte.

Története[szerkesztés]

José Eduardo dos Santos elnök (2017-ig)

Az MPLA 1956-ban alakult két nacionalista szervezet fúziójából. Központja Angola fővárosa, Luanda volt. Vezetését 1962-től Agostinho Neto vette át, akit az ország első elnökévé választottak. A szervezet harcot indított Angola felszabadításának érdekében a portugál gyarmati uralom ellen. A harcban társa és egyben ellenfele volt az FNLA és az UNITA (Nemzeti Egység A Teljes Felszabadításért) is. 1975 novemberében, a portugál hadsereg kivonulása után az MPLA a független Angola kormányává nyilvánította magát és kihirdette az Angolai Népköztársaságot, amelyet nem minden kormány volt hajlandó elismerni. A belső ellenzéket alkotó UNITA és FNLA szintén kormányt alakított, amelynek központja Huambo lett. Ezzel kezdetét vette egy majdnem három évtizedes polgárháború. Az FNLA az 1970-es évek végén száműzetésbe vonult, így a harc gyakorlatilag az MPLA és az UNITA között folyt. Az előbbit Kuba és a Szovjetunió, utóbbit pedig a Dél-afrikai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok támogatta.[2][3]

Az 1977-es nemzeti kongresszuson az MPLA csatlakozott a marxista-leninista táborhoz és a saját neve után a munkáspárt szót illesztette. Neto halála után José Eduardo dos Santos vette át a párt vezetését. Az új elnök fokozatosan enyhített a merev kommunista irányvonalon és felvette a kapcsolatot a nyugati országokkal. Az 1992-re kiírt parlamenti választásokig az MPLA volt az egyetlen hivatalos párt Angolában. A választásokat követően a harcok kiújultak és egészen 2002-ig tartottak, amikor Jonas Malheiro Savimbi, az UNITA vezetője egy összecsapás során életét vesztette. 2002 áprilisában a felek békeszerződést kötöttek. A 2008 szeptemberében megtartott parlamenti választásokat, amely 1992 óta az első volt, ismét megnyerte a párt. Bár néhány esetben csalásról és megfélemlítésről számoltak be, a nemzetközi megfigyelők érvényesnek ítélték meg az eredményeket.[2][3]

A 2017. augusztus 23-án tartott választást az addig is kormányzó MPLA nyerte meg, fölényes győzelmével a parlamentben kétharmados többséget szerzett. Az ellenzéki UNITA párt a szavazatok több mint negyedét megszerezve a második helyen végzett. Az MPLA jelöltje, João Lourenço addigi védelmi miniszter lett az állam elnöke, akit 2017. szeptember 26-án iktattak be hivatalába. Az 1975 óta államfő, José Eduardo dos Santos önként adta át a posztot utódjának, de továbbra is vezetője maradt a kormánypártnak.[4][5][6]

Indulója[szerkesztés]

Com o povo heróico e generoso
No combate pela independência
Nossa voz por Angola ecoa
E faz recuar a tirania

Decididos, unidos marchamos
Alto facho levado aceso
MPLA, vitória é certa
Pelo povo, todos ao ataque

Na manhã de quatro de fevereiro
Os heróis quebraram as algemas
Para vencer o colonialismo
E criar uma Angola renovada

Sob a bandeira do MPLA
Nossa luta contra a opressão
Para o povo triunfará
Nós fazemos a revolução

Do teu solo ora regenerado
Pelo sangue mártir dos teus filhos
Brotará, oh pátria querida
Novo mundo, uma nova vida

Sob bandeira do MPLA
Nossa luta contra a opressão
Com as armas triunfará
Nós fazemos a revolução[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. African Elections Database:Elections in Angola (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. október 4.)
  2. a b Encyclopedia Britannica:Popular Movement for the Liberation of Angola (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. október 3.)
  3. a b Encyclopedia Britannica:Angola/History » Independence and civil war (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. október 3.)
  4. 38 év után új vezetőt választ az afrikai olajnagyhatalom (Portfolio.hu, 2017-08-23).
  5. Angola: régi kormánypárt, új elnök (Euronews.com, 2017-08-25).
  6. 38 év után új elnöke van Angolának Archiválva 2017. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (MTI/ Delmagyar.hu, 2017-09-26)
  7. MPLA:Hino do partido (portugál nyelven). [2009. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 3.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]