Lovász Irén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Lovász Irén
Született1961. április 11. (63 éves)
Karcag
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • énekes
  • előadóművész
  • egyetemi oktató
IskoláiJózsef Attila Tudományegyetem (–1984)
KitüntetéseiMagyarország Érdemes Művésze 2020

A Wikimédia Commons tartalmaz Lovász Irén témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lovász Irén (Karcag, 1961. április 11. –) Kossuth-díjas magyar népdalénekes, előadóművész, a néprajztudomány kandidátusa, egyetemi docens, érdemes művész.

Énekes előadóként 14 szólóalbuma a német Erdenklang Musicverlag, az amerikai CC'nC Records, a magyar Fono Records és Hungaroton Classics kiadóknál és legújabban saját SIRENVOICES kiadójánál jelentek meg. Közreműködik több nemzetközi világzenei válogatáslemezen is, többek között a HEARTS OF SPACEWARNER MUSIC FranceMinos-EMI, Enja Records, Origines és más world music albumokon.

Nemzetközi és hazai elismerések, így az Év Legjobb Énekesnője EMeRTon Díj, a Magyar Művészetért Díj, Bartók Béla Díj vagy a Német Lemezkritikusok Díjának kitüntetettje. Rangos helyszínek fellépője a Művészetek Palotájától a Mátyás templomon, a zágrábi, az ulmi és a brüsszeli katedrálison át a londoni Covent Gardenig. Tudományos és művészi pályája szintéziseként zene-és vallásantropológiával, hangterápiával és archaeo-akusztikával is foglalkozik.

Életpályája[szerkesztés]

1979-ben érettségizett a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban. 1984-ben a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1984–1988 között az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott könyvtárosként. 1986–1995 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem kommunikáció tanszékén tanársegédként dolgozott. 1988–1995 között a Néprajzi Múzeum népzenei gyűjteményében muzeológus volt. 1989–1992 között a Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjasa, 1991–1995 között a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának doktori ösztöndíjasa volt. 1995-ben védte meg kandidátusi disszertációját. (A szakrális kommunikáció. Népi imádságok pragmatikai, antropológiai megközelítése címmel.)

1995-ben készítette első szólólemezét Világfa címmel a Magyar Nemzeti Múzeum felkérésére, a nagy Millecentenáriumi régészeti kiállítás kísérőzenéjeként (zeneszerző: Hortobágyi László).

Első külföldi szólólemeze, mely a Világfa átdolgozott kiadása: Rosebuds in a Stoneyard, Erdenklang 1996, elnyerte a Német Zenekritikusok Díját a népzene/világzene kategóriában. A Világfa második kiadásban is megjelent: 1999. Fonó Records.

Régizenei együttesek szólistája volt, kortárs zenét is énekelt, valamint jazz zenészekkel is dolgozott. Együtt turnézott Európában Snétberger Ferenc jazz gitárossal.

Peeter Vahi, észt zeneszerző az ő hangjára komponált egy kortárs zeneművet, melyben kora középkori tibeti és szanszkrit nyelvű szövegeket énekel: Supreme Silence, CCn’C Records 1998.)

1998–2003 között a Makám együttessel dolgozott együtt. Közös lemezeik: Skanzen 1999, 9 Colinda 2001, Szindbád 2002. (Fonó Records).

A magyarországi Waldorf óvónőképzésben a kezdetekről részt vett mint a magyar népdal és népszokásköltészet oktatója.

2000-ben jelent meg a Teagrass nevű brnói cseh-morva-szlovák kortárs népzenei együttessel közösen készített lemezük, mely a kelet-európai régió különböző népzenéiből készült világzene: Irén Lovász--Teagrass: Wide is the Danube, CCn'C Records 2000.

2003-ban neki ítélték oda Magyarországon az Év legjobb énekesnőjének járó eMeRton díjat.

2005-ben új zenei formációt hozott létre, és az új zenekarával elkészítette a Fellegajtó c. lemezét (Hungaroton Classic 2005.), amely archaikus magyar népdalok, szakrális énekek és gregorián dallamok alapján épít egy új zenei világot. A zenekar tagjai: Lukács Miklós cimbalom, Szokolai Dongó Balázs fafúvósok, Mizsei Zoltán billentyű, Farkas Zoltán basszusgitár, Gyulai Csaba ütőhangszerek.

2006-ban Bartók Béla emlékdíjat kapott.

2006-ban egy négyrészes lemezsorozatot indított Gyógyító hangok címmel szerzői kiadásban.

Első része: Égi hang/Sacred Voice (2006. Sirenvoices). A szakrális magyar népköltészetből merít és középkori gregorián dallamokat, zsoltárokat is megszólaltat.

Második része: Belső hang/Inner Voice (2007. Sirenvoices) meditatív zene, belső utazás a négy természeti őselem, föld, víz, tűz, levegő megidézésével.

2008-ra mindét lemez ARANYLEMEZ lett.

2008-as lemeze: Szerelmes virág/Flower in love (Sirenvoices 2008) crossover album, a reneszánsz tánczene zene és a korabeli népzene anyagából. Közreműködik: Győri István: reneszánsz lant, Szabó Zsolt: viola da gamba, Horváth Kornél: ütőhangszerek, : furulya, kaval, duda, fujara)

2008-ban indította a máig sikerrel működő heti Dalolókörét a Budavári Művelődési Házban hogy a dalolás testi-lelki öröméért, egészségünk és harmóniánk fenntartásáért, az ősök hagyatékának megismeréséért, a hagyományainkban rejlő értékek és erők felfedezéséért, kincseink újra birtokbavételéért, népdalaink éneklésének lehetőségéért minden kedden összejöhessünk dalolni.

2009-ben Magyar Művészetért díjat kapott.

2009-ben megjelent a VILÁGFA REMIX albuma (Sirenvoices, 2009.)

2010-től a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense. 2014-ig a Kommunikáció-és Társadalomtudományi Intézet majd a Művészettudományi és Szabadbölcsészet Intézet munkatársa. Kutatási és oktatási szakterületei:

Kulturális antropológia, vallásantropológia, vallási folklór, szakrális kommunikáció, kulturális tanulmányok, kulturális kommunikáció, kultúra és szemiotika, művészeti kommunikáció, hagyománypedagógia, művészetterápia, zeneterápia, archaeoakusztika.

2011-ben megjelenik a Szakrális Kommunikáció című könyvének második kiadása. (Károli Könyvek –L’Harmattan kiadó, Budapest)

2012-től az ELTE Zenetaraeuta szakképzésének meghívott előadója.

2015-ben megjelentette a Hangtájkép/Soundscape c. lemezét a Lovász Irén- Groove&Voice Trioval: Horváth Kornél (ütőhangszerek) és Mizsei Zoltán (ének, billentyű) közreműködésével.

2017-ben megjelentette a Gyógyító Hangok c. lemezsorozata harmadik darabját NŐI HANG címmel. (Sirenvoices 2017.) zene: Hortobágyi László

Művei[szerkesztés]

Monográfiák[szerkesztés]

  • Szakrális kommunikáció. Bp. Európai Folklór Intézet, 2002
  • Szakrális kommunikáció. 2. kiadás, Károli Könyvek. L’Harmattan, Budapest. 2011

Szerkesztett kötetek[szerkesztés]

Sepsi Enikő, Lovász Irén, Kiss Gabriella, Faludy Judit (szerk.): Vallás és művészet. Károli Gáspár Református Egyetem – L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2016

Könyvfejezetek[szerkesztés]

  • Oral Christianity in Hungary: Interpreting Interpretations. in: Davies, J. & I. Wollaston (Eds.) The Sociology of Sacred Texts. Sheffield Academic Press, 1993. 72-82.
  • Religion and Revolution: A Hungarian Pilgrimage in Rumania. in: Martin, L. (Ed.) Religious Transformations and Socio-Political Change. Eastern Europe and Latin America. Mouton de Gruyter, Berlin, New York, 1993. 127-142.
  • „Az elme hallja, nem a fül.” Egy asszony látomásainak antropológiai megközelítése. in: Küllős I.-Pócs É. (szerk.): Álom, látomás, extázis. Bp. Akadémiai, 1994
  • A szakrális kommunikáció elméletéhez. In Benedek-Csonka-Takács (szerk.): Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. Bp. 1999. 419-440.
  • Az imádkozásról. In Barna G. (szerk.): Nyisd meg Uram szent ajtódat. Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Bp. 2001. 3-37.
  • Életrajzi beszélgetés Erdélyi Zsuzsannával. In Barna G. (szerk.): Nyisd meg Uram szent ajtódat. Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Bp. 2001. XI-XLV.
  • Fülszöveg. In: Gulyás Judit- Szeleczky Ildikó (szerk.): Gyűjtőszenvedély. Geobox Hungary Kiadó, 2008. ISBN 978-963-87835-0-9
  • Power of Sustainale Heritage through the Healing Voice of Traditional Singing. In: Hoppál, M. (Ed.) Sustainable Heritage, 227-238. 2010
  • Szakrális kommunikáció. 2. kiadás, Előszó a második kiadáshoz. Károli Könyvek. L’Harmattan, Budapest. 2011. 9-17.
  • Vallásfogalmak a kulturális antropológiában és a vallástudományban az utóbbi évtizedekben. In: Kendeffy G.- Kopeczky R. (szerk.): A vallásfogalmak sokfélesége Bp. KRE-L’Harmattan, 2012. 17-28.
  • Hagyománypedagógia és lelkiegészség nevelés. Az emberi hang és a dalolás gyógyító ereje napjainkban. in: Lázár Imre – Szenczi Árpád (szerk.) A nevelés kozmológusai. Kodály Zoltán, Karácsony Sándor, Német László megújító öröksége. Bp. KRE- L’Harmattan, 2012. 147-169.
  • A népzene mint művészeti kommunikáció; In: Spannraft Marcellina, Sepsi Enikő, Bagdy Emőke, Komlósi Piroska, Grezsa Ferenc (szerk.)
  • Ki látott engem? Buda Béla 75. 444 p. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem; L'Harmattan Kiadó, 2014. pp. 289-305. (Károli Könyvek) (ISBN 978 963 236 826 9)
  • "Médium vagyok" – egy női spirituális közvetítő ma Budapesten; In: Vassányi Miklós, Sepsi Enikő, Voigt Vilmos (szerk.) A spirituális közvetítő. 404 p. Budapest: L'Harmattan, 2014. pp. 305-327. (ISBN 978-963-236-860-3)
  • A hagyomány tisztelete. Utószó. In: Szeleczky Ildikó (szerk.): Terített asztalaink üzenete. Vendégvárás Művészete Egyesület, Szentendre, 2014. 240-241. ISBN 978-963-08-8968-1
  • Respecting Traditions. Afterword. in: Ildikó Szeleczky (ed): Hungarian Table Settings. Messages from the past and Present. Association for the Art of Entertaining Guests. Miskolc, 2016. 240-241. ISBN 978-963-12-3335-3
  • Barlangtól a kupoláig: szakrális terek akusztikai hatásairól – Az archaeoakusztikától a hangterápián át a kortárs előadóművészetig, In: Sepsi Enikő, Lovász Irén, Kiss Gabriella, Faludy Judit (szerk.): Vallás és művészet. Károli Gáspár Református Egyetem – L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2016. 409-430.
  • Voicing Cave: Experience and Metaphor. From Archaeoacoustics to Voice Therapy. In: Linda Eneix (ed.) Archaeoacoustic II. The Archaeology of Sound. Publications of the 2015 conference in Istambul. OTSF, Florida, 2016. 93-101.

Lemezei[szerkesztés]

  • Világfa (1995, 1999)
  • Rosebuds in a Stoneyard (1996)
  • Supreme Silence (1998)
  • Skanzen (1999)
  • Wide is the Danube (2000)
  • 9 kolinda (2001)
  • Szindbád (2002)
  • Fellegajtó (2005)
  • Égi hang (2006)
  • Belső hang (2007)
  • Szerelmes virág (2008)
  • Virágfa/Remix album (2009)
  • Hangtájkép/Soundscape (2015)
  • Női hang (2017)
  • Three Voices/ Trí hlasy: Jitka Šuranská / Irén Lovász / Michal Elia Kamal: Indies Scope/CZ, 2015.
  • Ezen kívül a világ különböző kiadóinak népzenei/világzenei gyűjteményes lemezein énekel, valamint közreműködik különféle zenei produkciókban, mint pl.:
  • 1. Traditional Music of Amygdala by László Hortobágyi, Erdenlkang 1991 Germany
  • 2. The transglobal and Magical sound of László Hortobágyi, Network Medien GmbH 1996, Germany
  • 3. Her Song, Shanachie Corp. 1996. USA
  • 4. Tanz and Folkfest. Rudolstadt, Hei Deck 1997. Germany
  • 5. Ferenc Snétberger: Obsession, Enja Records 1998. Germany
  • 6. Origines,. Warner Music France, 1998.
  • 7. Ethnic voices and songs., MINOS-EMI 1998. Greece
  • 8. Mother Earth, MINOS-EMI 1998, Greece
  • 9. Origins (De l’origine de l’Homme) Origins-EMI 1998, France
  • 10. World Voices 1. Hearts of Space, 1998. USA
  • 11. Ethnica and World Music, New Sounds 1998. Italy
  • 12. Beautiful Morning...Koch Records 1999. Germany
  • 13. World Festival of Sacred Music 1-2. CCn’C Records, 1999. Germany-USA
  • 14. Hungarian Rhapsody, music. Kálmán Oláh, GOOD International Co. 2002. Korea
  • 15. Contrasts + Parallels, music by: Oláh Kálmán Trio, MA Recordings 2004. Japan

Filmjei[szerkesztés]

  • The ladies (2007)
  • Majd az idő kipörgeti (2008) (szerkesztő-riporter)
  • Porréflmek Lovász Irénről:
  • HÍRTV – Valaki címmel 2008. december 24-én és 25-én két részben vetítették. Rendezte: Tuba Mariann.
  • Magyar Televízió – az M2 Arcpoetika sorozatban Lovász Irén címmel 2009. április 5-én sugározta. Rendezte: Fülöp Virág.
  • DunaTv – a Szerelmes Földrajz sorozatban portréfilm: Balatoni „Szirén”-hangok címmel 2009 októberében. Rendezte: Hollós László.
  • DunaTv – Gyógyító hangok. Koncertfilm, Szent István Bazilika, 2007. Rendezte: Tari János.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Magánélete[szerkesztés]

Solymáron él.[2] Gyermekei: Kristóf (1994), Anna (1996) és Júlia (1996).

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kossuth-díjat kapott Nagy Feró, Harsányi Gábor és Szarvas József is. Telex. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
  2. Égi hang: Lovász Irén estje a Kultúrkúriában. Solymáronline.hu, 2019. december 13. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap