Lovász Irén
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Lovász Irén | |
Született |
1961. április 11. (61 éves) Karcag |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | József Attila Tudományegyetem (–1984) |
Kitüntetései | Magyarország Érdemes Művésze 2020 |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lovász Irén témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lovász Irén (Karcag, 1961. április 11. –) Kossuth-díjas magyar népdalénekes, előadóművész, a néprajztudomány kandidátusa, egyetemi docens, érdemes művész.
Énekes előadóként 14 szólóalbuma a német Erdenklang Musicverlag, az amerikai CC'nC Records, a magyar Fono Records és Hungaroton Classics kiadóknál és legújabban saját SIRENVOICES kiadójánál jelentek meg. Közreműködik több nemzetközi világzenei válogatáslemezen is, többek között a HEARTS OF SPACE, WARNER MUSIC France, Minos-EMI, Enja Records, Origines és más world music albumokon.
Nemzetközi és hazai elismerések, így az Év Legjobb Énekesnője EMeRTon Díj, a Magyar Művészetért Díj, Bartók Béla Díj vagy a Német Lemezkritikusok Díjának kitüntetettje. Rangos helyszínek fellépője a Művészetek Palotájától a Mátyás templomon, a zágrábi, az ulmi és a brüsszeli katedrálison át a londoni Covent Gardenig. Tudományos és művészi pályája szintéziseként zene-és vallásantropológiával, hangterápiával és archaeo-akusztikával is foglalkozik.
Életpályája[szerkesztés]
1979-ben érettségizett a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban. 1984-ben a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1984–1988 között az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott könyvtárosként. 1986–1995 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem kommunikáció tanszékén tanársegédként dolgozott. 1988–1995 között a Néprajzi Múzeum népzenei gyűjteményében muzeológus volt. 1989–1992 között a Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjasa, 1991–1995 között a Magyar Tudományos Akadémia Doktori Tanácsának doktori ösztöndíjasa volt. 1995-ben védte meg kandidátusi disszertációját. (A szakrális kommunikáció. Népi imádságok pragmatikai, antropológiai megközelítése címmel.)
1995-ben készítette első szólólemezét Világfa címmel a Magyar Nemzeti Múzeum felkérésére, a nagy Millecentenáriumi régészeti kiállítás kísérőzenéjeként (zeneszerző: Hortobágyi László).
Első külföldi szólólemeze, mely a Világfa átdolgozott kiadása: Rosebuds in a Stoneyard, Erdenklang 1996, elnyerte a Német Zenekritikusok Díját a népzene/világzene kategóriában. A Világfa második kiadásban is megjelent: 1999. Fonó Records.
Régizenei együttesek szólistája volt, kortárs zenét is énekelt, valamint jazz zenészekkel is dolgozott. Együtt turnézott Európában Snétberger Ferenc jazz gitárossal.
Peeter Vahi, észt zeneszerző az ő hangjára komponált egy kortárs zeneművet, melyben kora középkori tibeti és szanszkrit nyelvű szövegeket énekel: Supreme Silence, CCn’C Records 1998.)
1998–2003 között a Makám együttessel dolgozott együtt. Közös lemezeik: Skanzen 1999, 9 Colinda 2001, Szindbád 2002. (Fonó Records).
A magyarországi Waldorf óvónőképzésben a kezdetekről részt vett mint a magyar népdal és népszokásköltészet oktatója.
2000-ben jelent meg a Teagrass nevű brnói cseh-morva-szlovák kortárs népzenei együttessel közösen készített lemezük, mely a kelet-európai régió különböző népzenéiből készült világzene: Irén Lovász--Teagrass: Wide is the Danube, CCn'C Records 2000.
2003-ban neki ítélték oda Magyarországon az Év legjobb énekesnőjének járó eMeRton díjat.
2005-ben új zenei formációt hozott létre, és az új zenekarával elkészítette a Fellegajtó c. lemezét (Hungaroton Classic 2005.), amely archaikus magyar népdalok, szakrális énekek és gregorián dallamok alapján épít egy új zenei világot. A zenekar tagjai: Lukács Miklós cimbalom, Szokolai Dongó Balázs fafúvósok, Mizsei Zoltán billentyű, Farkas Zoltán basszusgitár, Gyulai Csaba ütőhangszerek.
2006-ban Bartók Béla emlékdíjat kapott.
2006-ban egy négyrészes lemezsorozatot indított Gyógyító hangok címmel szerzői kiadásban.
Első része: Égi hang/Sacred Voice (2006. Sirenvoices). A szakrális magyar népköltészetből merít és középkori gregorián dallamokat, zsoltárokat is megszólaltat.
Második része: Belső hang/Inner Voice (2007. Sirenvoices) meditatív zene, belső utazás a négy természeti őselem, föld, víz, tűz, levegő megidézésével.
2008-ra mindét lemez ARANYLEMEZ lett.
2008-as lemeze: Szerelmes virág/Flower in love (Sirenvoices 2008) crossover album, a reneszánsz tánczene zene és a korabeli népzene anyagából. Közreműködik: Győri István: reneszánsz lant, Szabó Zsolt: viola da gamba, Horváth Kornél: ütőhangszerek, : furulya, kaval, duda, fujara)
2008-ban indította a máig sikerrel működő heti Dalolókörét a Budavári Művelődési Házban hogy a dalolás testi-lelki öröméért, egészségünk és harmóniánk fenntartásáért, az ősök hagyatékának megismeréséért, a hagyományainkban rejlő értékek és erők felfedezéséért, kincseink újra birtokbavételéért, népdalaink éneklésének lehetőségéért minden kedden összejöhessünk dalolni.
2009-ben Magyar Művészetért díjat kapott.
2009-ben megjelent a VILÁGFA REMIX albuma (Sirenvoices, 2009.)
2010-től a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense. 2014-ig a Kommunikáció-és Társadalomtudományi Intézet majd a Művészettudományi és Szabadbölcsészet Intézet munkatársa. Kutatási és oktatási szakterületei:
Kulturális antropológia, vallásantropológia, vallási folklór, szakrális kommunikáció, kulturális tanulmányok, kulturális kommunikáció, kultúra és szemiotika, művészeti kommunikáció, hagyománypedagógia, művészetterápia, zeneterápia, archaeoakusztika.
2011-ben megjelenik a Szakrális Kommunikáció című könyvének második kiadása. (Károli Könyvek –L’Harmattan kiadó, Budapest)
2012-től az ELTE Zenetaraeuta szakképzésének meghívott előadója.
2015-ben megjelentette a Hangtájkép/Soundscape c. lemezét a Lovász Irén- Groove&Voice Trioval: Horváth Kornél (ütőhangszerek) és Mizsei Zoltán (ének, billentyű) közreműködésével.
2017-ben megjelentette a Gyógyító Hangok c. lemezsorozata harmadik darabját NŐI HANG címmel. (Sirenvoices 2017.) zene: Hortobágyi László
Művei[szerkesztés]
Monográfiák[szerkesztés]
- Szakrális kommunikáció. Bp. Európai Folklór Intézet, 2002
- Szakrális kommunikáció. 2. kiadás, Károli Könyvek. L’Harmattan, Budapest. 2011
Szerkesztett kötetek[szerkesztés]
Sepsi Enikő, Lovász Irén, Kiss Gabriella, Faludy Judit (szerk.): Vallás és művészet. Károli Gáspár Református Egyetem – L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2016
Könyvfejezetek[szerkesztés]
- Oral Christianity in Hungary: Interpreting Interpretations. in: Davies, J. & I. Wollaston (Eds.) The Sociology of Sacred Texts. Sheffield Academic Press, 1993. 72-82.
- Religion and Revolution: A Hungarian Pilgrimage in Rumania. in: Martin, L. (Ed.) Religious Transformations and Socio-Political Change. Eastern Europe and Latin America. Mouton de Gruyter, Berlin, New York, 1993. 127-142.
- „Az elme hallja, nem a fül.” Egy asszony látomásainak antropológiai megközelítése. in: Küllős I.-Pócs É. (szerk.): Álom, látomás, extázis. Bp. Akadémiai, 1994
- A szakrális kommunikáció elméletéhez. In Benedek-Csonka-Takács (szerk.): Démonikus és szakrális világok határán. Mentalitástörténeti tanulmányok Pócs Éva 60. születésnapjára. Bp. 1999. 419-440.
- Az imádkozásról. In Barna G. (szerk.): Nyisd meg Uram szent ajtódat. Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Bp. 2001. 3-37.
- Életrajzi beszélgetés Erdélyi Zsuzsannával. In Barna G. (szerk.): Nyisd meg Uram szent ajtódat. Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Bp. 2001. XI-XLV.
- Fülszöveg. In: Gulyás Judit- Szeleczky Ildikó (szerk.): Gyűjtőszenvedély. Geobox Hungary Kiadó, 2008. ISBN 978-963-87835-0-9
- Power of Sustainale Heritage through the Healing Voice of Traditional Singing. In: Hoppál, M. (Ed.) Sustainable Heritage, 227-238. 2010
- Szakrális kommunikáció. 2. kiadás, Előszó a második kiadáshoz. Károli Könyvek. L’Harmattan, Budapest. 2011. 9-17.
- Vallásfogalmak a kulturális antropológiában és a vallástudományban az utóbbi évtizedekben. In: Kendeffy G.- Kopeczky R. (szerk.): A vallásfogalmak sokfélesége Bp. KRE-L’Harmattan, 2012. 17-28.
- Hagyománypedagógia és lelkiegészség nevelés. Az emberi hang és a dalolás gyógyító ereje napjainkban. in: Lázár Imre – Szenczi Árpád (szerk.) A nevelés kozmológusai. Kodály Zoltán, Karácsony Sándor, Német László megújító öröksége. Bp. KRE- L’Harmattan, 2012. 147-169.
- A népzene mint művészeti kommunikáció; In: Spannraft Marcellina, Sepsi Enikő, Bagdy Emőke, Komlósi Piroska, Grezsa Ferenc (szerk.)
- Ki látott engem? Buda Béla 75. 444 p. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem; L'Harmattan Kiadó, 2014. pp. 289-305. (Károli Könyvek) (ISBN 978 963 236 826 9)
- "Médium vagyok" – egy női spirituális közvetítő ma Budapesten; In: Vassányi Miklós, Sepsi Enikő, Voigt Vilmos (szerk.) A spirituális közvetítő. 404 p. Budapest: L'Harmattan, 2014. pp. 305-327. (ISBN 978-963-236-860-3)
- A hagyomány tisztelete. Utószó. In: Szeleczky Ildikó (szerk.): Terített asztalaink üzenete. Vendégvárás Művészete Egyesület, Szentendre, 2014. 240-241. ISBN 978-963-08-8968-1
- Respecting Traditions. Afterword. in: Ildikó Szeleczky (ed): Hungarian Table Settings. Messages from the past and Present. Association for the Art of Entertaining Guests. Miskolc, 2016. 240-241. ISBN 978-963-12-3335-3
- Barlangtól a kupoláig: szakrális terek akusztikai hatásairól – Az archaeoakusztikától a hangterápián át a kortárs előadóművészetig, In: Sepsi Enikő, Lovász Irén, Kiss Gabriella, Faludy Judit (szerk.): Vallás és művészet. Károli Gáspár Református Egyetem – L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2016. 409-430.
- Voicing Cave: Experience and Metaphor. From Archaeoacoustics to Voice Therapy. In: Linda Eneix (ed.) Archaeoacoustic II. The Archaeology of Sound. Publications of the 2015 conference in Istambul. OTSF, Florida, 2016. 93-101.
Lemezei[szerkesztés]
- Világfa (1995, 1999)
- Rosebuds in a Stoneyard (1996)
- Supreme Silence (1998)
- Skanzen (1999)
- Wide is the Danube (2000)
- 9 kolinda (2001)
- Szindbád (2002)
- Fellegajtó (2005)
- Égi hang (2006)
- Belső hang (2007)
- Szerelmes virág (2008)
- Virágfa/Remix album (2009)
- Hangtájkép/Soundscape (2015)
- Női hang (2017)
- Three Voices/ Trí hlasy: Jitka Šuranská / Irén Lovász / Michal Elia Kamal: Indies Scope/CZ, 2015.
- Ezen kívül a világ különböző kiadóinak népzenei/világzenei gyűjteményes lemezein énekel, valamint közreműködik különféle zenei produkciókban, mint pl.:
- 1. Traditional Music of Amygdala by László Hortobágyi, Erdenlkang 1991 Germany
- 2. The transglobal and Magical sound of László Hortobágyi, Network Medien GmbH 1996, Germany
- 3. Her Song, Shanachie Corp. 1996. USA
- 4. Tanz and Folkfest. Rudolstadt, Hei Deck 1997. Germany
- 5. Ferenc Snétberger: Obsession, Enja Records 1998. Germany
- 6. Origines,. Warner Music France, 1998.
- 7. Ethnic voices and songs., MINOS-EMI 1998. Greece
- 8. Mother Earth, MINOS-EMI 1998, Greece
- 9. Origins (De l’origine de l’Homme) Origins-EMI 1998, France
- 10. World Voices 1. Hearts of Space, 1998. USA
- 11. Ethnica and World Music, New Sounds 1998. Italy
- 12. Beautiful Morning...Koch Records 1999. Germany
- 13. World Festival of Sacred Music 1-2. CCn’C Records, 1999. Germany-USA
- 14. Hungarian Rhapsody, music. Kálmán Oláh, GOOD International Co. 2002. Korea
- 15. Contrasts + Parallels, music by: Oláh Kálmán Trio, MA Recordings 2004. Japan
Filmjei[szerkesztés]
- The ladies (2007)
- Majd az idő kipörgeti (2008) (szerkesztő-riporter)
- Porréflmek Lovász Irénről:
- HÍRTV – Valaki címmel 2008. december 24-én és 25-én két részben vetítették. Rendezte: Tuba Mariann.
- Magyar Televízió – az M2 Arcpoetika sorozatban Lovász Irén címmel 2009. április 5-én sugározta. Rendezte: Fülöp Virág.
- DunaTv – a Szerelmes Földrajz sorozatban portréfilm: Balatoni „Szirén”-hangok címmel 2009 októberében. Rendezte: Hollós László.
- DunaTv – Gyógyító hangok. Koncertfilm, Szent István Bazilika, 2007. Rendezte: Tari János.
Díjai, kitüntetései[szerkesztés]
- A Népművészet Ifjú Mestere (1981)
- a Német Zenekritikusok Díja / Preis der Deutschen Schallplattenkritik (1996)
- eMeRTon-díj: AZ ÉV LEGJOBB ÉNEKESNŐJE (2003)
- Bartók Béla-díj (2006)
- Magyar Művészetért Díj (2009)
- Érdemes művész (2020)
- Kossuth-díj (2021)[1]
Magánélete[szerkesztés]
Solymáron él.[2] Gyermekei: Kristóf (1994), Anna (1996) és Júlia (1996).
Források[szerkesztés]
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- Lovász Irén hivatalos oldala
- KRE.HU
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kossuth-díjat kapott Nagy Feró, Harsányi Gábor és Szarvas József is. Telex. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ Égi hang: Lovász Irén estje a Kultúrkúriában. Solymáronline.hu, 2019. december 13. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
|