Louis de Guise sens-i érsek
| Louis de Guise sens-i érsek | |
.jpg) | |
| Született | 1527. október 21.[1][2] Joinville[1] |
| Elhunyt | 1578. március 29. (50 évesen)[1] Párizs[1] |
| Állampolgársága | francia |
| Szülei | Antoinette de Bourbon Claude de Guise |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Louis de Guise sens-i érsek témájú médiaállományokat. | |
Louis de Guise, másképp Louis de Lorraine (Joinville, 1527. október 21. – Párizs, 1578. július 29.) Guise bíborosa, Sens érseke, Albi, Troyes és Metz püspöke volt.
Az illusztris Guise-házhoz tartozott: Claude, Guise első hercege és Antoinette de Bourbon-Vendôme hetedik gyermeke és negyedik fia volt. Fivérei szintén sokra vitték: a hercegséget öröklő François kiváló hadvezér és a katolikus párt egyik vezetője lett másik bátyjával, a szintén bíborosi címet viselő reims-i érsek Charles-lal egyetemben, legfiatalabb bátyja pedig II. Claude néven Aumale hercege lett. Hozzájuk képest Louis meglehetősen jelentéktelen szereplője a 16. századi francia történelemnek.
Egyházi pályára adták. 1545. május 11-én lett Troyes püspöke, székét 1550. június 27-én az albi püspökségére cserélte fel, melyet nagybátyjától, Jeantól örökölt. Ilyen minőségben 1553. december 22-én III. Gyula pápa Guise bíborosává tette. Bíborosként két pápaválasztáson vett részt: az 1555. május 23-án Gian Pietro Carafa bíborost IV. Pál pápává választó 1555. májusi konklávén, valamint az 1559. december 25-én Giovanni Angelo de Medici bíborost IV. Piusz pápává választó 1559-es konklávén. Az 1553-as, 1565/66-os és 1572-es konklávén nem vett részt.
1560. május 9. és 1562 decembere között Sens érsekeként tevékenykedett, eközben 1561-ben elhagyta albi püspökségét. Valamivel 1562. december 16. előtt érsekségéről is lemondott Nicolas de Pellevé javára. 1568-ban jutott újra szerephez: október 5-én Metz püspöke lett, mely címet haláláig viselt. 1574. február 13-án ő koronázta meg III. Henriket, mivel unokaöccsét, a nemrég reims-i érsekké előlépett Louis-t még nem szentelték fel.
Politikai szerepvállalásáról nem tudunk, családjával ellentétben valószínűleg nem vett részt az udvari intrikákban. Élete során Moissac, Bourgueil-en-Vallée, Saint-Germain d’Auxerre, Regny és Braisne kolostora felett rendelkezett; földi maradványait az 1549 óta fennhatósága alá tartozó párizsi Szent Viktor kolostor templomában helyezték örök nyugalomra.
Egyetlen törvénytelen gyermekéről tudunk, akit Anne d’Arne-nak neveztek. 1572-ben bizonyos Johann von Janowitz felesége lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d http://genealogy.euweb.cz/lorraine/lorraine6.html. (Hozzáférés: 2016. január 11.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
