Louis-Marie Stanislas Fréron
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Stanislas Fréron | |
,_French_revolutionary_(small).jpg) | |
| Született | 1754. augusztus 17.[1][2][3][4][5] Párizs, Franciaország |
| Elhunyt | 1802. július 15. (47 évesen)[1][2][3][4][5] Saint Dominque (most Haiti) |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Szülei | Élie Fréron |
| Foglalkozása | Újságíró, politikus |
| Tisztsége | A Nemzeti Konvent képviselője (1792. szeptember 20. - 1795. november 2.) |
| Iskolái | Lycée Louis-le-Grand |
| Halál oka | sárgaláz |
 | |
| Stanislas Fréron aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stanislas Fréron témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Louis-Marie Stanislas Fréron (Párizs, 1754. augusztus 17. – Republique Haiti, 1802. július 15.) francia újságíró, politikus. A francia forradalom egyik jelentős és jelképes személye. 1792-től 1795-ig a Nemzeti Konvent képviselője. Fréron leginkább kegyetlen lépéseiről, a jakobinus terror végrehajtója és kiszolgálójaként ismert. Híres lépései közé tartozik, hogy a touloni csata (1793) egyik vesztes ütközete után kivégzéssel fenyegette meg az akkor még fiatal Bonaparte Napóleont. Mikor Napóleon Első Konzul lett bosszúból Fréront Saint-Dominque-ra (Haitira) száműzte, ahol 1802-ben vérhasban meghalt.
Előzmények[szerkesztés]
Párizsban született, gazdag családban. Apja filozófus volt, legnagyobb ellensége Voltaire volt, aki többször megvádolta Fréron apját államellenes cselekedettel. Fréron Lycée Louis-le-Grand-ban tanult. Itt később édesapja magas rangú beosztott lett. Hamar kapcsolatba került Camille Desmoulins-sal. Fréron apja halála után újságíróként kereste a kenyeret társa, Julien Louis Geoffroy segítségével.
Forradalmi tevékenységek[szerkesztés]
Fréron egy idő után egyre radikálisabb nézeteket vallott, ez a napilapjaiban érezhető is volt. Tovább bizonyítja az, hogy az napilapjait Desmoulins-sal és Marat-tal hárman szerkesztették. A Bastille megtámadására a napilapban támogatták, hergelték az embereket. Nem sokkal a forradalom kirobbanása után Bonne-Nouvelle körzet képviselőjévé választották. Képviselőként ritkán volt aktív, inkább visszatért az újságíráshoz. Megkezdte a saját hírlapját a L'Orateur du Peuple-t szerkeszteni Marcel Enfantin-nal.
1790-ben Marcel Enfantin-t letartóztatták összeesküvés vádjával. 1792-ben ő és Desmoulins ösztönözték a népét, hogy támadják meg királyi palotát és hogy csapjanak össze a svájci testőrökkel. Szeptemberben megválasztották a Nemzeti Konvent képviselőjének. 1793-tól és 1794-ig Paul Barras mellett dolgozott a déli területeken (Marseille, Toulon, Provence).
Toulon ostroma[szerkesztés]
Franciaország legnagyobb problémája Toulon visszafoglalása volt. Már egy jóideje próbálkoztak a visszavételével, sikertelenül. Fréron először támogatta Napóleon tervét, miszerint a legközelebbi félszigetet meg kell szállni és tüzérségi egységeket kell elhelyezni. Viszont Carteaux generális szándékosan keresztbe tett Napóleonnak és Franciaországnak; 1500 ember helyett csak simán 500 küldött. Ezután Fréron többször megfenyegette Napóleont, hogy kifogja végeztetni, de inkább meggondolta magát. Napóleon küldött levelet Párizsnak a terveiről, ha kivégezteti a fiatal tisztet a nevét Carteaux terve mellé teszi le, de ha Carteaux kudarcot vall akkor magával fogja rántani. Ezért Fréron beleegyezett abba, hogy Napóleon megmaradjon ta pózicíójában – attól függetlenül mégis lefokoztatta és a tartalékosok vezetőjének nevezte ki – Carteaux-ot pedig egy héten belül pedig áthelyezi más frontra. Mikor azonban az erődöt ostromolták a franciák már a vereség szélén álltak, ekkor Napóleon mindenféle-fajta engedélykérés nélkül maga rohamozott a tartalékosokkal a csatába.
Kevesen tudják, de Napóleon bemutatta húgát, Pauline-t Fréronnak, akivel kapcsolatban is volt egy darabig.
A Direktórium[szerkesztés]
Ő és Barras először '93-tól 94-ig Hegypártiak voltak, azután 94-től 95-ig thermidoriakkal voltak. 1794-ben segítették a Thermidori Konventet Robespierre ellen. A Direktórium 1796-ban Marseille-be küldte, ahol megírta a "Mémoire historique sur la réaction royale et sur les malheurs du midi" nevű könyvét. Megválasztották az Ötszázak Tanácsába, de nem engedték hogy ülésezzen. Mikor Napóleon 1801-ben Konzul lett, Fréront Saint-Dominque-ra száműzte, ahol 1802-ben vérhasban meghalt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Roglo
