Ljubov Makarivna Szirota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ljubov Makarivna Szirota
Lyubov Sirota 2003.JPG
Született 1956. június 21. (62 éves)
Irtisszk, Kazahsztán
Állampolgársága kazah
Nemzetisége ukrán
Foglalkozása költő
Iskolái Oles Honchar Dnipro National University

Ljubov Makarivna Szirota weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ljubov Makarivna Szirota témájú médiaállományokat.

Ljubov Makarivna Szirota (ukránul: Любов Макарівна Сирота; Irtisszk, Szovjetunió, Kazahsztán), 1956. június 21. –) ukrán költőnő, művelődésszervező.

Élete[szerkesztés]

Kazahsztán Pavlodari tarületén született született 1956-ban. Gyermekkorát és fiatalkorának jelentős részét Kirgízia fővárosában, Frunzében töltötte. Ott jelentek meg első írásai is. 1975-ben szüleivel visszaköltözött Ukrajnába, ahonnan eredetileg is származott a családja. Ott fejezte be még Frunzében elkezdett egyetemi tanulmányait. 1975-ben végzett a Dnyipropetrovszki Állami Egyetemen orosz nyelv és irodalom szakon. 1983-tól élt fiával Pripjatyban, ahol a művelődési ház igazgatónője és a Prometyej színtársulat vezetője volt 1986-ig. Elmondása szerint saját szemével látta felrobbanni lakásának erkélyéről a Csernobili atomerőmű 4-es számú blokkját a katasztrófa hajnalán. Ezen a napon, 1986. április 26-án életében fordulópont következett. Az elszenvedett nagy mennyiségű radioaktív sugárzás következtében ő és fia, Alekszandr is jelentős egészségkárosodást szenvedett. A tragédia ihlette első verseskötetének megjelenését, melyet Teher (oroszul: Ноша) címmel adtak ki 1990-ben Kijevben, ahová a többi kitelepített pripjatyi lakossal költözött a katasztrófa után. Később számos, a csernobili atomkatasztrófával kapcsolatos dokumentumfilmben feltűnt, például az 1988-as Porogban, majd a kijevi Dovzsenko filmstúdióban dolgozott. Adolf Haras pszichológus[1] közbenjárásával terjedtek el a művei szélesebb körökben. Egyik leghíresebb verse, a Radiofóbia a Journal of the American Medical Association hetilap 1992. augusztus 5-i számában is megjelent,[2] több versét is lefordították angolra, ezeket számos lap közölte.

2009. április 26-án jelent meg újabb könyve, a Pripjaty-szindróma, mely a katasztrófa 23 éves évfordulójának alkalmából került a boltokba. A könyvön 15 évig dolgozott Ljubov Szirota, egykori pripjatyi lakos.[3] A könyv 1986. április 26–27-ét mutatja be, az író saját szemszögéből festette le az eseményeket, az evakuálást, valamint a lakosokkal, a családjával, és a barátaival történteket. A mű oroszul jelent meg Ukrajnában és Oroszországban, de a jövőben várhatóan angolul is megjelenik.

Művei[szerkesztés]

  • Nosa (Ноша), verseskötet, 1990[4]
  • Pripjatyszkij szindrom (Припятский синдром), 2009[5][6]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]