Linda Thomas-Greenfield
| Linda Thomas-Greenfield | |
 | |
| Az Amerikai Egyesült Államok ENSZ nagykövete | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2021. február 23. | |
| Helyettes | Jeffrey Prescott |
| Elnök | Joe Biden |
| Előd | Richard M. Mills Jr. |
| Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának afrikai irodájának helyettes minisztere | |
| Hivatali idő 2013. augusztus 16. – 2017. március 10. | |
| Helyettes | Robert P. Jackson |
| Elnök | Barack Obama Donald Trump |
| Előd | Johnnie Carson |
| Utód | Tibor P. Nagy |
| Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete Libériába | |
| Hivatali idő 2008. július 8. – 2012. február 29. | |
| Elnök | George W. Bush Barack Obama |
| Előd | Donald Booth |
| Utód | Deborah R. Malac |
| Született | 1952. november 22. (73 éves) Baker, Louisiana |
| Párt | Demokrata Párt |
| Házastársa | Lafayette Greenfield |
| Gyermekei | 2 |
| Foglalkozás | diplomata |
| Iskolái | Louisianai Egyetem Wisconsini Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Linda Thomas-Greenfield témájú médiaállományokat. | |
Linda Thomas-Greenfield (1952. november 22. –) egy amerikai diplomata, aki az Egyesült Államok ENSZ nagykövete. Thomas-Greenfield 2013 és 2017 között az Egyesült Államok Külügyminisztériumának az Afrikai irodájának helyettes minisztere volt. Diplomata munkáját követően az Albright Stonebridge Group alelnöke volt.
Karrier
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Thomas-Greenfield politikatudományt tanított a Bucknell Egyetemen, mielőtt a Külügyi Minisztériumhoz csatlakozott 1982-ben.
Nagykövet volt Libériába (2008-2012)[1] és voltak külföldi pozíciói Svájcban, Pakisztánban, Kenyában, Gambiában, Nigériában és Jamaicában.[2]
2013 és 2017 között az Egyesült Államok Külügyminisztériumának az Afrikai irodájának helyettes minisztere volt.[2][3] 2017-ben a Trump-kormány távolította el pozíciójából.[4]
2020 novemberében önkéntesként volt része a testületnek, amely Joe Biden békés hatalomátvételével foglalkozott.[4]
Joe Biden 2020. november 23-án jelölte, mint az Egyesült Államok ENSZ nagykövete. A Szenátus 2021. február 23-án hagyta jóvá a jelölést.[5][6][7]
Publikációk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Thomas-Greenfield, Linda (2001). "US refugee admissions history and policy". Refugee Survey Quarterly (angol nyelven). 20 (2): 165–169. doi:10.1093/rsq/20.2.165. ISSN 1020-4067.
- Thomas-Greenfield, Linda; Wharton, D. Bruce (2019). "Zimbabwe's Coup: Net Gain or No Gain?". Military Review (amerikai angol nyelven). 2021. február 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. február 23.
- Thomas-Greenfield, Linda; Burns, William J. (2020). "The Transformation of Diplomacy: How to Save the State Department". Foreign Affairs (amerikai angol nyelven). 99 (6).
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Thomas-Greenfield, Linda (1952- ) | The Black Past: Remembered and Reclaimed". web.archive.org. 2015. április 2. 2015. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. február 23.
- 1 2 "Thomas-Greenfield, Linda". U.S. Department of State. Hozzáférés: 2021. február 23.
- ↑ "That drip-drip is the sound of two more senior diplomats leaving Foggy Bottom". Washington Post (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 23.
- 1 2 Facebook (2020. november 19.). "Biden looks to rehire diplomats and others fired by Trump to rebuild the State Department". Los Angeles Times (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 23.
{{cite web}}:|last=has generic name (súgó); Unknown parameter|coauthors=ignored (|author=suggested) (súgó) - ↑ "The White House". The White House (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2021. február 23.
- ↑ "What Linda Thomas-Greenfield's hearing says about US leadership at UN". Devex. 2021. január 28. Hozzáférés: 2021. február 23.
- ↑ "U.S. Senate: U.S. Senate Roll Call Votes 117th Congress - 1st Session". www.senate.gov. Hozzáférés: 2021. február 23.
