Lida

	Lida
; Lida címere	; Lida zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Fehéroroszország
Alapítás éve	1323
Polgármester	Aliaksandr Viarsotski
Irányítószám	231300
Körzethívószám	+375 154
Testvérvárosok	Lista Jēkabpils; Svetly; Koszalin (1993–); Szilisztra; Ełk; Daugavpils (2012. január – ); Trakai (2008–);
	Népesség
Teljes népesség	103 262 fő (2025. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	158; 144; m
Terület	45,786881 km²
Időzóna	UTC+03:00
	Elhelyezkedése
	é. sz. 53° 53′ 44″, k. h. 25° 17′ 45″53.895556°N 25.295833°EKoordináták: é. sz. 53° 53′ 44″, k. h. 25° 17′ 45″53.895556°N 25.295833°E
	Lida weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lida témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Lida (keresztnév).

Lida (cirill betűkkel Лида) város Fehéroroszország Hrodnai területén, a Lidai járás székhelye. 97,8 ezer lakosával^[2] a terület 2. legnépesebb városa. A Nyeman völgyében fekszik, Minszktől 174 km-re nyugatra, Hrodnától 112 km-re keletre, a litván határtól 50 km-re délre. A város az ország lengyel kisebbségének központja (a város lakosságának 38%-át alkotják).^[3]

Története

A várost 1323-ban alapította Gediminas litván nagyfejedelem, mint erősséget a lovagrendek elleni védelemben. Nevét a ljado szóból eredeztetik, mely tisztást jelent. Az erőd körül hamarosan kialakult a város is, melynek fénykora a 16. századig tartott, a Litván Nagyfejedelemség legfontosabb városai közé tartozott. 1590-ben Lida megkapta a magdeburgi városi jogokat. Vára fontos szerepet játszott az orosz-lengyel (1654–1667) és az Északi háborúban (1700-1721). 1759-1834 között piarista kollégium is működött a városban. 1795-ben, Lengyelország 3. felosztásakor került Oroszországhoz.

A 19. század második felében felgyorsult a város ipari fejlődése, elsősorban a vasút felépülése után. Fafeldolgozó, vasöntő cégek alakultak, ekkor létesítették a sörgyárat és a dohányfeldolgozót is. 1897-ben 9323 lakosa volt a városnak. 1919. április 17-én a lengyel csapatok elfoglalták, 1920–1939 között Lengyelországhoz tartozott. 1939 szeptemberében, a második világháború elején a lengyelországi hadjárat következményeként BSZSZK-hoz csatolták. 1941. június 27-én a náci német hadsereg elfoglalta. Lida 3 éven át volt német megszállás alatt, ezalatt zsidó lakosságának nagy részét kiirtották (korábban híres rabbiképző is működött itt). A Vörös Hadsereg 1944. július 7-én szabadította fel a várost.

Az 1960-as évektől kialakult és megerősödött gépipari jellege, ez a lakosság ugrásszerű növekedésével járt. 1959-ben 28,5 ezer; 1972-ben 50 ezer; 1989-ben már 91 ezer lakosa volt.

Gazdasága

Lida sokoldalú iparából elsősorban a fejlett gépipart kell kiemelni, melyet három nagyüzem képvisel:

Lidszelmas – mezőgazdasági gépgyár, melynek fő profilja a burgonyabetakarító kombájnok gyártása.
Lidaagroprommas – gabonabetakarító kombájnok gyára.
Nyeman autóbuszgyár – 1984-ben alapították, 1990-ben kezdődött meg a termelés.

Meg kell említeni még a világítótesteket gyártó LZE-t ([Lidszkij Závod Elektrotovarov]), a sörgyárat ([Lidszkoje]), valamint a hús- és tejkombinátot. A város közlekedési szerepköre is fontos, elsősorban mint vasúti csomópont jelentős.

Városszerkezet, látnivalók

Lida központi városmagja a Ligyeja folyócska nyugati oldalán terül el, északról és nyugatról vasútvonalak határolják. A sínektől nyugatra új lakótelepek sora található, északra a litván határ felé vezető M11-es út mentén alakult ki Sztrugi városrész. A Ligyejától keletre eső városrészeket két részre osztja a Lenyinszkaja utca, ettől délre az 1980-as években a városhoz csatolt Lajkovscsina falu és Juzsnij Gorodok lakótelepét, északra pedig a Nagy Honvédő Háború hősi emlékművét találjuk, majd a várossal csaknem egybeépült, de közigazgatásilag különálló Malejkovscsina falu következik. Az M11-es úton a központtól jóval távolabb fekszik Indusztrialnij városrész, mely a gépgyáraknak ad otthont. Az várostól északnyugatra Mologyozsnij szintén Lidához tartozik.

A belváros észak-déli tengelye a Szovjetszkaja, kelet-nyugati a Lenyinszkaja utca. A két utca kereszteződésénél található a Lenin tér, ahol a városi és járási tanács épülete áll. A Szovjetszkaja utcán észak felé haladva találjuk az 1747–1770 között épült Kresztovozdvizsenszkaja-templomot és az 1797–1825 között épült Szent Mihály-katedrálist, mely a régi piarista monostorhoz tartozott. Ez utóbbi mellett egy kis parkban áll Franciszk Szkarina egész alakos szobra. A Lenin tértől délre, a város 600. évfordulójáról elnevezett tér mellett található a város fő nevezetessége, a négyszög alaprajzú, 12 m magas falakkal rendelkező téglából épült vár. Bástyái közül csak az északkeleti maradt épségben, melyben a vár történetét bemutató kiállítás látható.