Liánok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A liánok lágy- vagy fás szárú, kúszó és kapaszkodó növények, amelyeknek a gyökérzete a talajban van, leveles, virágos száruk azonban más tárgyat (növényt, sziklát stb.) használ fel támaszul, hogy minél magasabbra nőjön fel a kellő mennyiségű fény megszerzésére. A felfutás a legkülönbözőbb módon történhet.

Főleg a trópusi égövön gyakoriak. Az őserdőkben gyakran úgy ellepik a fák között üresen maradt teret, hogy szövedékük szinte áthatolhatatlan. A mérsékelt égöv felé számuk és jelentőségük egyre fogy.[1] Hazánkban például a szőlő [1], borostyán, komló tekinthető liánnak. A sarkvidéken és a fátlan havasokon liánok nem élnek.[1]

A trópusi őserdőkben karvastagságú vagy feltűnően hosszú szárú liánok is nagy számmal élnek, s valóságos függőhidakat vonnak a fatörzsek és a fakoronák között, melyek gyakran virágokkal ékesek és rajtuk majmok és madarak élnek.[1] Az erősebb, csavarodó szárú liánok könnyen a támasztónövény pusztulását okozhatják. Száruk ugyanis fiatal korban fogja körül a szintén fiatal támasztónövényt, később azonban megerősödik és tágulásra már nem képes, minél fogva a támasztónövény szárára, mely évről-évre vastagodik, egyre szorosabban feszül, végül pedig nem ritkán meg is öli azt a szorítás következtében. Ha az elpusztult támasztónövény elkorhad, a lián magában marad a helyén.[1]

Típusaik[szerkesztés]

Találunk olyan fajokat, amelyek már határozottan differenciált kapaszkodó szervekkel, például tüskékkel, tövisekkel vagy horgokkal rendelkeznek. Az az akácféle például, amelyet gyakran találunk a sűrű afrikai erdőségekben, egy vékony lián. Szárát tüskék borítják: tehát mindenbe belekapaszkodik. Ugyanez vonatkozik a kúszópálmákra.[2] Hosszú ostorindáik valóságos kis szigonyokban végződnek. Végül, még mindig ebben a csoportban, bizonyos liánokat „ingerelhetőknek” mondanak: rövid ágféléik vannak. Ezek az ágacskák a legcsekélyebb érintésre körültekerednek az útjukba akadt száron vagy faágon. De ezek a növények még hordoztatják magukat.[2]

Már aktívabbak, klasszikusabban „liánok” a borscserjék, ezek a kis liánok. Parányi kapaszkodógyökerek sokaságával kapaszkodnak a fatörzsbe. A kapaszkodógyökerek olyan tapadószervek, amelyeket a vaníliacserjéknél is megtalálunk.[2]

Ezután következnek az „igazi” liánnak mondható növények. Ezeknél maga a szár tekeredik körül a fatörzseken, „futó”-liánok, vagy pedig specializálódott kacsokkal rendelkező liánok ezek.[2]

Vannak:

Példák[szerkesztés]

Liánok Ausztrália trópusi részén
Liánok a londoni Kew Gardens-ben

Növénycsaládok és nemzetségek, amelyek lián fajokat tartalmaznak:

Jegyzet[szerkesztés]

  1. a b c d e Tolnai Új Világlexikona 10. (Budapest, 1928) → liánok
  2. a b c d Univerzum, 1962 / 11. szám - 69. Az egyenlítői zöld pokol
  3. "SCHNITZER-BONGERS"

Hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Liana című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások[szerkesztés]