Lengyel–litván–lovagrendi háború (1401–04)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

1401–04-es lengyel-litván-lovagrendi háború a Német Lovagrend és Švitrigaila indította háború II. (Jagelló) Ulászló lengyel és Nagy Witold (Vytautas) litván uralkodó ellen.

A német lovagok II. (Jagelló) Ulászló lengyel királlyal szemben a XIV. század végén Witoldot támogatták, mivel a király, rokona hatalmát állandóan korlátozni akarta. 1398-99-ben a litvánok és a lovagok még egy közös hadjáratot indítottak Tokmatis kánnal, az ukránokkal, a havasalföldiekkel, az oroszokkal, a lengyelekkel és a moldvaiakkal, de vereséget szenvedtek Timur Kutlugtól.

1400-ban a lovagrend elfordult Witoldtól. Ulászló testvérét, a litván trónra szintén pályázó Švitrigailát támogatták. Ulászló és Witold ellenük összefogott, s 1401-ben kitört a háború. Švitrigailát a lengyel-litván sereg legyőzte, ám a lovagrend felülkerekedett rajtuk. 1404-ben a lovagok hadjáratot vezettek Litvániába és elfoglalták Szamogitia nyugati litván régiót. A lovagok a terület megszerzésével szárazföldi összeköttetést létesítettek livóniai területükkel, ahol az önkormányzattal bíró águk a Kardtestvérek rendje igazgatta az országot.

Lengyelország ezzel azonban már teljesen el volt zárva a Balti-tengertől, amely annál jobban sértette érdekeit. A vereség ellenben fontos inspirációval volt a Lengyel–litván unióra, mert Witold és Ulászló végleg kibékült. Világosan látták, hogy meg kell szabadulniuk a Német Lovagrendtől. Witold 1406-08-ban még tovább hadakozott Švitrigailával, ezért csak 1409-ben tudták a döntő Nagy háborút megkezdeni a teuton lovagok ellen.

Forrás[szerkesztés]