Leél Leó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Leél Leó
Született Lefkovics Leó[1]
1895. február 3.
Putnok
Elhunyt 1919. augusztus 7.
Maglód
Házastársa Pál Erzsébet[1]
Foglalkozása költő

Leél Leó (szül. Lefkovics,[1] Putnok, 1895. február 3.Maglód, 1919. augusztus 7.) magántisztviselő, költő.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Lefkovics Ármin kántortanító volt, édesanyja Berger Róza. Leó már fiatalkorában írt verseket, majd felköltözött a magyar fővárosba, ahol a Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottja lett. Verseit Ignotus, illetve Kassák is méltatta.[1] 1916-ban a frontra küldték. Mivel szolgálati ideje alatt egy, a katonákkal durván bánó magas rangú tisztet arcon vágott, hatévnyi börtönre ítélték, ám ezt nem kellett letöltenie; ismét a frontra vitték. 1918-ban került vissza Budapestre, ahol bekapcsolódott az antimilitaristák munkájába. 1918 tavaszán letartóztatták, a Margit körúti börtönben raboskodott. Erről testvére, Lefkovics Ernő így emlékezett: "A pázsitos udvaron lévő vasketrecekbe vezették be a foglyokat, akiknek látogatójuk volt. Öcsém melletti ketrecben Balogh László volt, akivel együtt fogták el. Ekkor megbízott, hogy keressem a Nádor utcai FABANK-ban Korvin Ottót és mondjam el, hogy kapcsolatukról nem vallottak, mindent magukra vállaltak. Korvin Ottó búcsúzáskor csak annyit mondott: Nagyon fontos volt - köszönöm!" Az őszirózsás forradalom idején került szabadlábra.[2] Részt vett a KMP létrehozásában.[2] 1919. április 26-án Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála másfél évvel idősebb Pál Erzsébettel, Pollák Jakab és Biel Szidónia lányával.[3] A kommün idején a VI. kerületi munkástanács- és katonatanács egyik tagja volt, s belépett a Vörös Hadseregbe, ahol zászlóaljának politikai biztosaként tevékenykedett, és részt vett a harcokban. A kommün bukása után az előretörő románok 1919. augusztus 7-én főbe lőtték.

További információk[szerkesztés]

  • Szemelvények Angyalföld ifjúsági mozgalmából (szerk. Jelenics József, KISZ Budapest XIII. kerületi Bizottsága, Budapest, 1982., ISBN 963-00-0538-7)[4]
  • Leél Leó. 1897–1919. Budapesti KISZ Élet, 1969. 8. sz. 30. p.
  • Cz. Nagyselyki Gabriella: Névtelen dicsőség – jeltelen sír. Ifjú Kommunista, 1969. 7. sz. 7. p.
  • "Előre, harcra, ifjúmunkás!" 1919–1945. [Válogatott írások a magyar ifjúmunkás-mozgalom harcos múltjából. 2. kötet] Bp., 1954. 29–37. p.
  • Jankovich Ferenc: Egy katonaköltő ébresztése. Élet és Irodalom 1968. nov. 30. 48. sz. 1.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]