Lósy Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Lósi Imre szócikkből átirányítva)
Lósy Imre
Nagyvárad, Eger, majd Esztergom püspöke

Született1580 körül
Nagylózs
Elhunyt1642. november 7. (kb. 60 évesen)
Nagyszombat
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1625. október 24. – 1633. október 24.
(Nagyvárad)
Püspökségi ideje
1633. október 24. – 1637. május 14.
(Eger)
Püspökségi ideje
1637. május 14. – 1642. november 7.
(Esztergom)
Előző püspök
Következő püspök
Pázmány Péter
Lippay György
Lósy Imre a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Lósy Imre témájú médiaállományokat.
Vastagh László: Lósy Imre portrészobra

Lósy Imre, Loosy Imre (Nagylózs, 1580 körül – Nagyszombat, 1642. november 7.) nyitrai-, csanádi-, nagyváradi-, majd egri püspök, esztergomi érsek.

Élete[szerkesztés]

Lósy Imre címere a pozsonyi Emericanum bejárata felett

Ágostai evangélikus (lutheránus) vallású szülőktől származott. Lóson, Sopron vármegyében, az ős Osl nemzetség ivadékai, a Viczay-ak birtokán született. Atyja: Máté, anyja: Németszeghy Anna. Testvérei: Mihály, Boldizsár, ifjabb Imre, Margit, valamint Márton.[1] Miután áttért a katolikus vallásra először Bécsben a jezsuitáknál, majd 1599 végétől Rómában tanult. Ott szentelték pappá 1604-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól nyitrai, 1607-től pozsonyi, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. Forgách Ferenc esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt Esztergomba.[forrás?] 1620-tól már Pázmány Péter állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól csanádi, 1625-től nagyváradi választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett és ott még ugyanazon évben zsinatot hívott össze.

1622. január 12-én Lósy Imre, esztergomi kanonok és érseki helynök valamint testvére Márton és neki gyermekei, István és Ferenc címeres nemeslevelet (armálist) kaptak II. Ferdinánd magyar királytól, melyet 1624-ben hirdettek ki Nyitra vármegyében.[1] A Lósy család testvére, Márton és fiai által Nyitra és Tolna vármegyékben tovább élt.

1637. május 14-én, Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. 1638-ban egyháztartományi zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott, amelynek középpontjában a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása állt. A püspökök a francia gallikán egyházhoz hasonló, önálló nemzeti egyház létrehozásával fenyegették meg Rómát. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában.

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A Nagyszombati Egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Érseksége idején 10000 forinttal járult hozzá Érsekújvár erődítési költségeihez a nádor útján. Érsekújvárban telket adományozott az ő közbenjárása által nemesi armálisban részesülő katonáskodó Édes családnak. Pozsonyban ferences kolostort alapított.

Források[szerkesztés]

  1. IV. LÓSY IMRE (1625–1633) | Tündérkert | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. július 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Előde:
Herovich Mátyás
Csanádi püspök
1623–1625
Utóda:
Dubovszky György
Előde:
Pyber János
Nagyváradi katolikus püspök
1625–1633
Utóda:
Hosszútóthy László
Előde:
Pyber János
Egri püspök
1633–1637
Utóda:
Lippay György
Elődje:
Pázmány Péter
Esztergomi érsek
1637–1642
Utódja:
Lippay György