Közönséges tengericsillag
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges tengericsillag Belgium vizeiből
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Asterias rubens Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges tengericsillag témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges tengericsillag témájú médiaállományokat és Közönséges tengericsillag témájú kategóriát. |
A közönséges tengericsillag (Asterias rubens) a tengericsillagok (Asteroidea) osztályának Forcipulatida rendjébe, ezen belül az Asteriidae családjába tartozó faj.
Az Asterias tengericsillagnem típusfaja.
Előfordulása[szerkesztés]
A közönséges tengericsillag Észak- és Nyugat-Európa és Északnyugat-Afrika összes tengerpartján előfordul, a parti sávtól egészen a 200 méteres mélységig. Észak-Amerika keleti partjain is előfordul, délen egészen Floridáig.
Megjelenése[szerkesztés]
A közönséges tengericsillag átmérőjének hossza 45 centiméterig terjed, míg karhossza 20 centiméterig. A közönséges tengericsillag öt karú tengericsillag. Színe vörösbarna, sárgás, szürkésfehér, barnás, ibolyás vagy zöldes. Az állat felső oldalát tüskék borítják. A szemölcsszerű tüskéken kívül kis ollócskák (pedicelláriák) is találhatók rajta, amelyek testápolásra szolgálnak. A tapadólábak csőszerű lábak a karok alsó oldalán, végükön szívókoronggal; ezek helyváltoztatásra, valamint a zsákmány felnyitására szolgálnak, és oxigént vesznek fel. Az izmos szívó-tapadó lábak folyadékkal töltöttek és hidraulikus szivattyúként működnek: megnyúlnak vagy visszahúzódnak a változó nyomás alatt álló folyadék hatására. Az ambulakrális lábacskák 4 sorban helyezkednek el. A külső réteg igen mozgékony; mindenekelőtt izomrostokból és megszilárdult támasztószövetből áll. A tengericsillagok váltivarúak, de nem lehet megkülönböztetni a különböző nemeket. Az ivarszervek mindegyik karon megtalálhatók; spermiumot vagy petét löknek ki.
Életmódja[szerkesztés]
A közönséges tengericsillag a csöves karjaival kúszik a tenger fenekén. Az állat sziklákon és köves-homokos aljzaton él. Tápláléka túlnyomórészt kagylók, de csigák, tengerisünök és rákok is. A fiatal példányok tengerimakkokkal táplálkoznak. A táplálék a szájnyíláson át a gyomorba kerül, a karokban lévő szervek termelik az emésztőnedveket és tárolják a tápanyagokat. Az emészthetetlen anyagok a végbélnyíláson át távoznak. A kifejlett állat naponta elfogyasztja testtömege háromszorosát, a fiatal állat akár tízszeresét is.
A Pseudanthessius dubius Sars G.O., 1918 és a Scottomyzon gibberum (T. & A. Scott, 1894) nevű evezőlábú rákok élősködnek ezen a tengericsillagfajon.
Szaporodása[szerkesztés]
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A szaporodási időszak tavasszal van. A tengericsillag mintegy 2,5 millió petét bocsát ki alkalmanként. A lárvaállapot körülbelül 2 hónapig tart.
Rokon faj[szerkesztés]
Az Asterias amurensist Lutken, 1871 korábban a közönséges tengericsillag egyik változatának vélték, de manapság önálló fajként van számon tartva.
Források[szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Asterias rubens Linnaeus, 1758 WoRMS
- Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://gdz.sub.uni-goettingen.de/no_cache/dms/load/toc/?IDDOC=265100 Archiválva 2017. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
