Kínai kancsó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kínai kancsó
1975-ös magyar film
RendezőRanódy László
AlapműKosztolányi Dezső novellája: Kínai kancsó
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróNádasy László, Ranódy László
FőszerepbenTörőcsik Mari (Asszony)
ZeneJeney Zoltán
OperatőrKoltai Lajos
Gyártás
GyártóMTV
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő49 perc
Forgalmazás
ForgalmazóMTV
BemutatóMTV 1974
További információk
SablonWikidataSegítség


A Kínai kancsó 1974-ben bemutatott magyar televíziós játékfilm, mely Kosztolányi Dezső azonos című novellája alapján készült.

Cselekmény[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

A két világháború között játszódó történetben egy középkorú házaspár egyik tagja (az Asszony) beszélgetés közben meséli el egyik barátnőjének a kínai kancsó történetét.

Ezek szerint a kínai kancsót nászajándékként kapták. Az évek során ismerőseik véleményt mondtak a kancsó értékéről, melyet végül egy műértővel felbecsültettek. A kínai kancsó értéke a házaspár anyagi körülményeihez képest jelentős. A család egyik távoli donátorát teázásra invitálja a Férj, amit ő el is fogad.

Az Asszony nagy örömmel és nem kevesebb kétségbeeséssel készül a távoli barát (lovag Martiny) megvendégelésére szendvicsekkel, saját készítésű süteménnyel, teával. Megérkezik a várva várt vendég közel egyórás késéssel, egyedül. Beszélgetés közben a zenére terelődik a szó, s a vendéglátóról kiderül, hogy jól játszik hegedűn. A lovag kérésére játszik néhány darabot. A játék alatt a lovag szerencsétlen módon a kínai kancsó rejtekhelyére, a sarokba támaszkodik, s véletlen mozdulattal lesöpri a becses vázát, amely szilánkokra törik. A vendéglátók a lovag szabadkozására lekicsinylik az egész ügyet. Az incidens után a háziasszony alig várja, hogy a látogató az ajtón kívülre kerüljön. A lovag távozásakor az okozott plusz takarítási munkára öt pengőt hagy az asztalon a "nem létező" személyzetnek.

Távozása után némi sajnálkozás kíséretében az Asszony feltakarítja a váza maradványait. A házaspár morfondírozni kezd azon, hogyan oldja meg ezt a helyzetet a lovag, aki korábban csak úgy kedvtelésből támogatta őket, hol készpénzzel, hol ajándékküldeményekkel. Várakozásuktól eltérően a lovag teljesen elfelejti az esetet, s nem nyílik módjuk arra, hogy emlékeztessék az okozott kár - számukra jelentős - értékére. Így a Férj a novella befejezéseként egy rövid monológban fejti ki véleményét az eset tanulságairól, amivel az Asszony nem ért egyet.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

Források[szerkesztés]