Kuo Hszing-je

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kuo-hszing-je szócikkből átirányítva)
Kuo-hszing-je (國姓爺, Guóxìngyé)
The Portrait of Koxinga.jpg

Tungning királya
Janping hercege
Uralkodási ideje
1662. február 2.1662. június 23.
Elődje A királyság alapítója
Utódja Cseng Jing (uralkodott: 1662 - 1682)
Cseng Ke-Shuang (1682 - 1683)
Életrajzi adatok
Teljes neve Cseng Csenggong (鄭成功, Zhèng Chénggōng)
Született 1624. augusztus 24.
Hirado, Japán
Elhunyt 1662. június 23. (37 évesen)
Tainan, Tajvan
Házastársa Queen Dong
Gyermekei Cseng Jing, Cseng Ke-Shuang
Édesapja Cseng Csilong
Édesanyja Tagawa Matsu

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuo-hszing-je (國姓爺, Guóxìngyé) témájú médiaállományokat.

Kuo-hszing-je (國姓爺, Guóxìngyé) (Wade-Giles átírással: Kuo-hsing-yeh, az angolban elterjedt írásmód szerint: Koxinga) vagy eredeti nevén Cseng Csenggong (鄭成功, Zhèng Chénggōng) (16241662) a Ming-dinasztia egyik hadvezére volt, nem sokkal a dinasztia bukása előtt. Ő vezette délen a hódító mandzsuk, illetve az általuk alapított Ming-dinasztia ellen a kínai ellenállást Tajvan szigetén, amelyet 1662-ben foglalt el a hollandoktól. Kuo-hszing-je életének számos mozzanatát az egymásnak ellentmondó legendák miatt szinte lehetetlen tisztán látni.

Gyermekkora[szerkesztés]

Kuo-hszing-je apja Cseng Csilong volt, kínai kereskedő és kalóz, anyja pedig Tagava Macu, egy japán nő. 1624-ben született a japán Nagaszaki prefektúrában található Hirado városban. Hét éves koráig itt nevelkedett, amikor szüleivel együtt Kínába, Fujian tartományba költözött. Tanulmányait a Nanking Kuocecsien (Nankingi Császári Egyetem) egyetemen végezte. Japánban nevének japán változata alapján mint Tei Szeikó, vagy népszerűbb változatában Kokuszenja ismert.

A Ming-császárok hűséges támogatója[szerkesztés]

1644-ben a Ming-császárok fővárosát, Pekinget elfoglalták a Li Ce-cseng (李自成, Lĭ Zìchéng) vezetése alatt álló lázadók és az utolsó Ming császár, Csu Ju-csien (朱由檢) a pekingi Szén-dombon felakasztotta magát. Wu Sangui tábornok vezetése alatt a mandzsuk serege legyőzte a lázadókat és bevette a fővárost.

A Jangce folyótól délre eső területeken azonban a Ming-dinasztia hívei továbbra is ellenálltak a hódítóknak, a mongol származású mandzsuknak. ezek közül az egyik volt Tang herceg, aki Fucsien tartományban átvette a hatalmat, részben Cseng Csilong segítségével. Amikor a Csing-dinasztia csapatai elfogták Tang herceget, Kuo-hszing-je éppen Fucsien tartomány egyik városában, Csangcsouban toborzott katonákat apja megbízásából. Miután meghallotta, hogy a herceget elfogták és apja is kész behódolni az új császárnak, apjához sietett, hogy lebeszélje, aki elutasította.

Cseng Csenggong szobra

Anyja halála[szerkesztés]

Nem sokkal ezután a Csingek serege elfoglalta Kuancsou városát és ekkor Kuo-hszing-je anyja vagy öngyilkosságot követett el vagy pedig a támadók megerőszakolták és megölték. Kuo-hszing-je a hír hallatán seregét a város ellen vezette és legyőzte a Csing sereget. Miután anyját tisztességesen eltemette, a város mellett álló konfuciánus templomba ment, ahol a legenda szerint elégette korábbi ruháit és könnyes szemmel így imádkozott: „A múltban jó konfuciánus alattvaló voltam és szüleim szófogadó gyermeke. Most csak egy árva vagyok, császár nélkül. Nincs hazám és nincs otthonom. Megesküdtem, hogy a Csingek ellen küzdök utolsó leheletemig, de apám feladta magát nekik, és nekem nem marad más, mint megtagadni apám akaratát. Kérlek, bocsáss meg nekem.”

Kuo-hszing-je ekkor összegyűjtötte harcostársait és hűséget esketett velük a Ming-dinasztiának.

Küzdelme a Csing-dinasztia ellen[szerkesztés]

Kuo-hszing-je ezután katonákat küldött a Csing seregek ellen Fucsien és Kuangtung tartományokban. Csangcsou és Kuancsou városok védelme után támadást indított Nanking ellen és már a város falai alatt járt, amikor a Csing-uralkodó hatalmas sereget küldött ellene. A rákövetkező csatában számos hadvezére elesett és nem maradt más választása, mint a visszavonulás.

Partraszállás Tajvanban[szerkesztés]

1661-ben Kuo-hszing-je csapatai élén partra szállt Tajvanban és ostrom alá vette a szigetet uraló hollandok legnagyobb erődítményét, a Fort Zeelandiat. 1662. február 1-jén az erődöt védő Frederik Coyet, Tajvan holland kormányzója, megadta magát, miután szabad elvonulást ígértek nekik és a jávai holland gyarmatokról nem érkezett semmilyen utánpótlás. A 38 éves holland gyarmati uralom megszüntetése után Kuo-hszing-je haladéktalanul nekilátott, hogy a szigetet a Csing-dinasztia elleni ellenállás egyik fellegvárává tegye.

Hamarosan, 1662. június 23-án, 38 éves korában maláriát kapott és meghalt. A korabeli legenda szerint halálát nem a fertőzés, hanem gutaütés okozta, amit apja halálhíre váltott ki. Utódja, rövid belvillongások után fia, Cseng Jing lett.

Öröksége[szerkesztés]

Kuo-hszing-je szobra a Fort Anping-ben (korábban Fort Zeelandia)

Kína part menti tartományaiban, elsősorban Fucsienben és Tajvanon, illetve a kínai diaszpórában Kuo-hszing-jét ma is nagy tisztelet övezi. Tajnan városában templomot építettek Kuo-hszing-je és anyja tiszteletére.

A 18. században a japán Csikamacu Monzaemon drámát írt Kuo-hszing-je küzdelmei címmel Kokuszenja Kasszen, 国姓爺合戦), amelyet a kiotói császári udvar előtt adtak elő. 2001-ben film készült az életéről Cseng Cseng-kung 1661 (Yingxiong Zheng Chengong, 鄭成功 1661)[1] címmel, a főszerepet Csao Ven-cso játszotta. Japánban a már említett darab után Kokuszenja Kasszen (国姓爺合戦) néven vetítették a filmet.

Kuo-hszing-je életét és küzdelmeit napjaink politikusai is felhasználják. A kommunista Kínában azért tisztelik, mert elfoglalta Tajvant a hollandoktól és egyesítette Kínával. Tajvanon éppen ellenkezőleg, azért tisztelik, mert szembeszállt a kínai császárság idegen hódítóival. A Tajvant 1949 óta irányító Kuomintang ezért nemzeti hősnek kiáltotta ki, és igen gyakran hasonlította a párt vezetőjéhez, Csang Kaj-sek generalisszimuszhoz.

A második világháború során a Tajvant megszálló japánok pedig a kínai és a japán népet összekötő személyként tisztelték.

Jegyzetek[szerkesztés]