Ugrás a tartalomhoz

Kuma Kengo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kuma Kengo
Született1954. augusztus 8. (70 éves)[1][2][3][4][5]
Ōkurayama
Állampolgárságajapán[6]
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom tisztje
  • Becsületmedál lila szalaggal
  • Global Award for Sustainable Architecture[7]
  • Spirit of Nature Wood Architecture Award
  • Time 100 (2021)[8]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuma Kengo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kuma Kengo (隈研吾, nyugaton Kengo Kuma) (Kanagava prefektúra, Japán, 1954. augusztus 8. –) japán építész.

Élete

[szerkesztés]

A Tokiói Egyetem építészmérnöki szakán végzett, 1979-ben kapta meg diplomáját. 1985-86-ban a New York-i Columbia Egyetemen volt vendégkutató.

Munkássága

[szerkesztés]

1987-ben létrehozta a Spatial Design építészstúdiót, majd 1990-ben alapította meg önálló tervezőirodáját, amelyben jelenleg közel ötvenen dolgoznak.

Vallott célja a japán építészeti hagyományok reinterpretálása a 21. század számára.

Több könyv és monográfia szerzője, épületei számos hazai és külföldi díjat nyertek, 1997-ben megkapta a Japán Építészeti Intézet magas presztízsű díját.

2007 augusztusában magyar építészek Janesch Péter vezette csoportjával együttműködve megnyerték az új budapesti kormányzati negyed megtervezésére kiírt nemzetközi pályázatot.

2020 júniusában, több építésszel, séffel, a gazdasági Nobel-díjasokkal, a nemzetközi szervezetek vezetőivel, készült el a felhívás a mályva gazdaságért („A gazdaság kulturális reneszánszáért”), megjelentette a Corriere della Sera,[9] az El País[10] és a Le Monde.[11]

Nevezetesebb épületei

[szerkesztés]
  • Kiro-San obszervatórium (1994)
  • Kitakami Canal Museum (1994)
  • Nagy Bambuszfal épület, Peking (2002)
  • A Moët Hennessy Louis Vuitton francia cégcsoport tokiói főépülete (2003)
  • A Suntory tokiói irodaépülete
  • Nagaszaki Tartományi Művészeti Múzeum

Személyes kedvence a szigetország Tocsigi Tartományában található Hirosige Múzeum.

Ő készítette a 2005-ös Aicsi Világkiállítás alaptervét is.

  • M2 épület, Tokió (1989-91)
    M2 épület, Tokió (1989-91)
  • Hirosige Múzeum (2000)
    Hirosige Múzeum (2000)
  • Louis Vuitton, Osaka (2003)
    Louis Vuitton, Osaka (2003)
  • Nagaszaki Tartományi Művészeti Múzeum (2005)
    Nagaszaki Tartományi Művészeti Múzeum (2005)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  2. ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ CONOR.SI. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  7. ↑ https://www.citedelarchitecture.fr/en/article/global-award-sustainable-architecture
  8. ↑ https://web.archive.org/web/20220131121232/https://time.com/collection/100-most-influential-people-2021/, 2022. január 31.
  9. ↑ Per un rinascimento culturale dell'economia. Corriere della Sera (olaszul) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
  10. ↑ “Por un renacimiento cultural de la economía”: el manifiesto de una veintena de intelectuales para una nueva época. El País (spanyolul) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
  11. ↑ En dépit de son importance croissante, le culturel n’a pas suffisamment été pensé comme un écosystème. Le Monde (franciául) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)

Források

[szerkesztés]
  • Népszabadság, 2007. augusztus 3. Palanovics Norbert cikke.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kuma_Kengo&oldid=25307721”