Kulturális diplomácia
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A kulturális diplomácia a nyilvános diplomácia és a soft power egy típusa, amely "magába foglalja ötletek, információk, művészetek és a kultúra egyéb aspektusainak nemzetek közötti cseréjét, és elősegíti országok állampolgárai közötti kölcsönös megértést."[1] A kulturális diplomácia célja , hogy egy idegen állam állampolgárai megértsék nemzeti identitásunkat, illetve, hogy ezt a megértést alapul véve a másik állam támogatást nyújtson politikai és gazdasági céljaink eléréséhez.[2] Tulajdonképpen a "kulturális diplomácia a nemzet lelkét tárja fel."[3] Habár gyakran elkerüli a figyelmünket, a kulturális diplomácia fontos szerepet játszik a nemzetbiztonsági célok elérésében.
Fogalma
A kultúra olyan értékek és gyakorlatok összessége, amelyek meghatározzák a társadalmunkat. A kulturális értékek[4] bemutatására törekszik egy kormányzat, amikor a kulturális diplomácia eszközével kíván egy másik államot a saját érdekei/értékei iránt elkötelezni.[5] A kulturális diplomácia a soft power egy típusa. A soft power lényege, hogy az adott állam a céljait a nemzeti értékei által kifejtett vonzerőn keresztül éri el, nem pedig kényszerítésekkel vagy a pénz eszközével. Vonzó nemzeti érték lehet például egy ország kultúrája, vagy politikai eszméi.[6] A kultúra hatása pedig abban rejlik, hogy az általa képviselt érték képes arra, hogy külföldieknek vonzóvá tegye nemzetünket. A kulturális diplomácia a nyilvános diplomácia egy típusa is. A nyilvános diplomácia eszközével főleg a nagyobb államok élnek, céljuk, hogy saját társadalmukat és kultúrájukat minél szélesebb körökben tegyék ismertté, azért, hogy más országok támogatását elnyerjék saját külpolitikai céljaik megvalósítása érdekében.[7] A kulturális diplomácia és a nyilvános diplomácia kapcsolatát pedig az adja, hogy egy nemzetet kulturális alkotásaival, tevékenységeivel tudunk a legjobban reprezentálni.[3]
Fontos azonban megjegyeznünk, hogy habár a kulturális diplomácia, mint olyan, kormányzati tevékenység, a magánszektor is fontos szerepet játszik a megvalósításában, ugyanis nem a kormány alkotja a kultúrát. Ezért a kormány csak arra tehet kísérletet, hogy ismertté tegye azt, és meghatározza az ezen ismertségből származó nemzetpolitikai hatásokat. A kulturális diplomácia a nemzeti kulturális „erőforrások” és sikerek felhasználásával, külföldön való ismertté tételével próbál érvényt szerezni a nemzetközi környezetben.[8] A nyitottság azonban kulcsfontosságú, hiszen a kulturális diplomácia egy kétszereplős tevékenység.[9] Ha a másik ország nem mutat készséget az iránt, hogy a mi kulturális „termékeinket” befogadja, és saját kulturális értékeit sem szeretné megosztani velünk, akkor az együttműködés nem lesz sikeres. Ha azonban a kulturális értékek „cseréje” megvalósul, akkor ez nagyban hozzájárul a két nemzet közötti kölcsönös megértés erősítéséhet, és ebből következően befolyást szerezhetnek a másik országban. A kulturális diplomácia hitelessége nem onnan ered, hogy szorosan kapcsolódik a kormányzati intézményekhez, hanem a kulturális intézményekkel való együttműködésből.[10]
Célja
A kulturális diplomácia célja, hogy hatással legyen más országokra, és azok állampolgáraira, és ezt a hatást használja fel ahhoz, hogy gazdasági és politikai céljaihoz támogatást szerezzen. . A kultúra elemeivel él, hogy rábírja a külföldi lakosságot és politikai vezetést az alábbiakra:[1]
- pozitív kép kialakítása az ország lakosságáról, kultúrájáról és politikai eszméiről
- nagyobb mértékű kooperáció előmozdítása a két állam között
- megelőzni, kezelni vagy csökkenteni a célországgal kialakult konfliktusokat
A kulturális diplomácia egyben az országok közötti megértést is segíti, hiszen nemcsak a célországban alakulhat ki szimpátia a kulturális diplomáciával élő állam iránt, hanem a kulturális diplomáciát eszközként használó ország is jobban megismerheti célországát, annak politikai, kulturális értékeit.
A kulturális diplomácia ritkán fókuszál specifikus politikai kérdésekre, inkább hosszú távú kapcsolat kialakítására törekednek az ezzel élő államok.[11] További sajátosság, hogy a kulturális diplomácia képes a társadalom széles köreihez elérni. A kulturális diplomácia tehát ötletek, ideálok, bizonyos világszemlélet magvait veti el, amelyek vagy kibontakoznak egy idegen államban, vagy feledésbe merülnek.[12]
Kapcsolata a nemzetbiztonsággal
Mindenekelőtt a kulturális diplomácia egy nemzet erejét reprezentálja, ugyanis más országok számára a kultúra minden területét bemutatja, amiből pedig az adott ország jólétéről, tudományos és technológiai fejlettségéről, versenyképességéről vonhatunk le következtetéseket.[1] Az ország erejének érzékeltetésével pedig külföldön olyan kép alakul ki az adott államról, hogy az képes biztosítani saját biztonságát. Továbbá, mivel a kulturális diplomácia politikai és ideológiai témákat is magában foglal, és mert a meggyőzés eszközét használja, felhasználható, mint a politikai hadviselés eszköze és hasznos lehet a háború tradicionális céljainak elérésére.[1] Egy kínai aktivista említette, hogy a sok Hollywood-i film, amelyet a kínai társadalom látott, végül átformálta a bírósági szokásokat.[13] Az efféle kulturális export hatásai (itt jelen esetben a filmek Kína jogi rendszerére gyakorolt hatása) pedig előnyösek az Amerikai Egyesült Államoknak és azon többi országnak, akik egy demokratikusabb Kínát szeretnének látni.
Továbbá a kulturális diplomácia segít az állami tevékenységeket külföldön oly módon értelmezni, ahogy azt a cselekvő állam szeretné, ezáltal elkerülve azt, hogy rossz értelmezés miatt az adott cselekedet jelentéktelenné váljon.[14]
Tehát a kulturális diplomácia alkalmas arra, hogy a nemzet erejét reprezentálja, támogató környezetet építsen ki, és segítsen az információk összegyűjtésében és értelmezésében. Hozzájárul továbbá ahhoz, hogy nőjön az ország presztízse, és a nemzetpolitikai célok eléréséhez úgy, hogy segít ezek célokhoz külföldi támogatókat szerezni. A fent említett tevékenységek pedig hatással vannak a nemzetbiztonságra, és mivel ezeket a kulturális diplomácia eszközével éri el az állam, elmondhatjuk, hogy a kulturális diplomácia igenis fontos szerepet játszik a nemzetbiztonság kérdését illetően.
Eszközei
A kulturális diplomácia a nemzet kultúrájának összes aspektusát felhasználja:[1]
- művészetek, például: film, tánc, zene, festészet
- kiállítások, amelyek lehetőséget kínálnak a kultúra számos részterületének népszerűsítésére
- oktatási programok
- irodalom-könyvtárak alapítása külföldön és népszerű hazai könyvek lefordítása idegen nyelvekre
- kulturális programok rádión és televízión történő közvetítése
Mindezek az eszközök hozzájárulnak ahhoz, hogy egy másik ország lakossága megértse az adott nemzet kultúráját. Ám a kulturális diplomácia akkor éri el igazán a célját, ha azon eszközeivel él, amelyek a célközönség számára relevánsak. Ehhez azonban elengedhetetlen a célközönség ismerete. Ebben pedig segíthet az, ha a kormány együttműködik NGO-kal, vagy külföldi politikai pártokkal, amelyek tanácsot tudnak adni abban a kormánynak, mely kulturális diplomáciai eszközök relevánsak az ország lakosságának és melyek segíthetik elő leginkább kultúránk megértését.[15] A kulturális diplomácia eszköztárát nem a kormány, hanem a kultúra hozza létre, a kormány szerepe, hogy megkönnyítse ezen kulturális „termékek” idegen közönség előtti előadását, megjelenítését, azért, hogy befolyást szerezzen az adott idegen országban.
A kulturális diplomácia kihívásai
A kulturális diplomácia számos egyedi kihívással szembesíti azokat a kormányokat, amelyek megkísérlik kulturális diplomáciai programok lebonyolítását. Az ezen programok során a külföldi közönségeknek bemutatott „termékek” felett ugyanis nincs kormányzati kontroll. Ugyanis nem a kormány adja ki azokat a könyveket, készíti azokat a filmeket, TV programokat, zenéket, amelyek elérnek a közönséghez. A legtöbb, amit a kormány tehet, hogy igyekszik kialakítani egy nyitott, befogadó atmoszférát külföldön, hogy az üzenetek, amelyeket a kulturális diplomáciai eszközök hordoznak, elérjék a célközönséget.[16] Napjaink globalizált világában a kormánynak képesnek kell lennie arra, hogy kontrollálja az információ áramlását, a kommunikációs technológiákat, a kereskedelmet is beleértve.[17] Ez pedig szintén nehéz feladat a szabad piac miatt, hiszen a szabad piaci működés során nem a kormány az, aki az információáramlás nagy részét irányítja. Amit ez esetben a kormány tehet, hogy védi a kulturális „termékek” exportját a kereskedelmi egyezményekben foglaltakra hivatkozva, vagy hozzáférést szerez külföldi telekommunikációs hálózatokhoz.[18]
Az is lehetséges, hogy a külföldi kormány elutasít, ellenez bizonyos kulturális exportot, annak ellenére, hogy a lakosságnak tetszene.[19] A kulturális tevékenység lehet egyben áldás és átok is egy nemzetre nézve. Ez azt takarja, hogy a kultúra bizonyos elemei sértőek lehetnek a külföldi közönségre nézve. Bizonyos kulturális tevékenységek pedig alááshatnak bizonyos nemzeti politikai törekvéseket. Például Amerikában számos nyilvános vita folyt az iraki háborúról, miközben a kormány hivatalos állásfoglalása még mindig az iraki háború mellett szólt.[1] A tiltakozások az iraki háború ellen azonban folyamatosan erősödtek. Ezen tiltakozások pedig számos külföldi számára tették vonzóvá Amerikát, annak ellenére, hogy az, ami a vonzerőt adta, az amerikai kormánypolitikával teljesen ellentétes.[19] A kulturális diplomácia sikerének értékét szintén nehéz mérni.
A kulturális diplomáciát szolgáló egyes intézmények (válogatás)
Alliance française, Franciaország
Balassi Intézet, Magyarország (1927- )
British Council, Egyesült Királyság (1934– )
Confucius Institute, Kína
Danish Cultural Institute, Dánia (1940- )
Goethe-Institut, Németország
Istituto Italiano di Cultura, Olaszország
Japan Foundation, Japán
United States Information Agency, USA (1953–99)
.svg){kind=small}
Hivatkozások
- ↑ a b c d e f "Cultural Diplomacy, Political Influence, and Integrated Strategy," in Strategic Influence: Public Diplomacy, Counterpropaganda, and Political Warfare, ed.
- ↑ Mary N. Maack, "Books and Libraries as Instruments of Cultural Diplomacy in Francophone Africa during the Cold War," Libraries & Culture 36, no. 1 (Winter 2001): 59.
- ↑ a b United States, Department of State, Advisory Committee on Cultural Diplomacy, Diplomacy Report of the Advisory Committee on Cultural Diplomacy, 3.
- ↑ például irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotások
- ↑ Joseph S. Nye, Soft Power: The Means to Success in World Politics (Cambridge: Perseus Books, 2004), 22.
- ↑ Joseph S. Nye, Soft Power: The Means to Success in World Politics (Cambridge: Perseus Books, 2004), 18.
- ↑ Carnes Lord, Losing Hearts and Minds?: Public Diplomacy and Strategic Influence in the Age of Terror (Westport, CT: Praeger Security International, 2006), 15.
- ↑ Nicholas J. Cull, "Public Diplomacy: Taxonomies and Histories," Annals of the American Academy of Political and Social Science 616 (March 2008): 33.
- ↑ United States, Department of State, Advisory Committee on Cultural Diplomacy, Diplomacy Report of the Advisory Committee on Cultural Diplomacy, 7.
- ↑ Nicholas J. Cull, "Public Diplomacy: Taxonomies and Histories," Annals of the American Academy of Political and Social Science 616 (March 2008): 36.
- ↑ Carnes Lord, Losing Hearts and Minds?: Public Diplomacy and Strategic Influence in the Age of Terror (Westport, CT: Praeger Security International, 2006), 30.
- ↑ United States, Department of State, Advisory Committee on Cultural Diplomacy, Diplomacy Report of the Advisory Committee on Cultural Diplomacy, 3, 4, 9.
- ↑ Joseph S. Nye, Soft Power: The Means to Success in World Politics (Cambridge: Perseus Books, 2004), 23.
- ↑ Jamie Frederic Metzl, "Popular Diplomacy," Daedalus 128, no. 2 (Spring 1999): 178.
- ↑ Mark Leonard, "Diplomacy by Other Means," Foreign Policy 132 (September/October 2002): 51, 52.
- ↑ Mark Leonard, "Diplomacy by Other Means," Foreign Policy 132 (September/October 2002): 50.
- ↑ Louis Belanger, "Redefining Cultural Diplomacy: Cultural Security and Foreign Policy in Canada," Political Psychology 20, no. 4 (December 1999): 677-8, doi:10.1111/0162-895X.00164.
- ↑ Louis Belanger, "Redefining Cultural Diplomacy: Cultural Security and Foreign Policy in Canada," Political Psychology 20, no. 4 (December 1999): 678, doi:10.1111/0162-895X.00164.
- ↑ a b Joseph S. Nye, Soft Power: The Means to Success in World Politics (Cambridge: Perseus Books, 2004), 56.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cultural diplomacy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
