Krešimir Baranović

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krešimir Baranović
Életrajzi adatok
Született1894. augusztus 25.
Šibenik
Elhunyt1975. szeptember 17. (81 évesen)[1][2][3][4]
Belgrád
IskoláiBécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Tevékenység
Sablon • Wikidata • Segítség

Krešimir Baranović (Šibenik, 1894. június 25. – Belgrád, 1975. november 17.) horvát zeneszerző és karmester volt. Tanulmányait Zágrábban, Bécsben és Berlinben végezte. A Zágrábi Opera, a Belgrádi Opera igazgatója és karmestere, valamint a Belgrádi Zeneakadémia tanára volt. Egyfajta szláv expresszionizmus jegyében, amely Janáček és néhány 19. századi orosz mester műveiben is megfigyelhető, Baranovićnak a két világháború közötti horvát zenében, korának bármely más horvát zeneszerzőjénél jobban sikerült legyőznie a nemzeti és az egyetemes közötti ellentmondást.[5] A „Licitarska srce” és az „Imbrek z nosom” című balettekkel megalapította a modern horvát balettet.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

1908 és 1912 között Zágrábban tanult zenét. Dragutin (Carlo) Kaisernél vett magánórákat, majd a Szerb Zenei Intézet iskolájába járt, ahol Fran Lhotkánál kürtöt tanult. Ezt követően a bécsi Zeneakadémiára (1912-1914), majd Berlinbe (1921-1922) került.[5] 1915–1943 között a zágrábi Horvát Nemzeti Színház karmestere (1929–1940 között pedig igazgatója) volt, ekkor élte át élete legszebb időszakát. Az 1927/28-as évadban az Anna Pavlova balettcsoport európai turnéjának, valamint hosszú ideig a Lisinski Kórus karmestere is volt. Zágráb elhagyása után a háború első éveiben az ógradiskai táborban raboskodott, majd egy ideig a Pozsonyi Rádiózenekar karmestere (1943), valamint a Pozsonyi Opera igazgatója (1945-1946) volt. 1946-tól 1964-ig a Belgrádi Zeneakadémia karmester- és hangszerelés tanára, 1951-től 1961-ig a Belgrádi Filharmonikusok igazgatója és karmestere. 1954-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia munkatársa volt.[5][6] 1968-tól volt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.

Művei[szerkesztés]

Egyfajta szláv expresszionizmus jegyében, amely Janáček és néhány 19. századi orosz mester műveiben is megfigyelhető, Baranovićnak korának bármely más szerb zeneszerzőjénél jobban sikerült legyőznie a szerb és horvát két világháború közötti zenében a nemzeti és az egyetemes közötti ellentmondást. Értékes műveiben a „Licitarska srce” (Mézeskalács szív) című balettben (1924), a „Z mojih bregov” (Dombjaimról) című dalciklusban (Fran Galović verseire, 1927) és a „Striženo-košeno” (Nyírt-kaszált) című komikus operában (1932) az idióma hitelességét a Stravinsky-dimenziók művészi átalakításának alapjain a Horvát Zagorje népzenéjéből merítette. Baranović a hangszerelés csodálatos mestere volt, akinek markáns ritmikai struktúraérzéke és sajátos humorérzéke, még a durva groteszk „Imbrek z nosom” (Imbrek orral, 1935) című balettnél is kikerülte a neoklasszicista zene restaurátorainak gesztusait, tágítva a műfajok tartományát a kifejezőkészség, különösen a harmónia tekintetében. Míg Baranović 1943 utáni művei – az „Iz osame” (A magányból, saját verseire, 1944) és az „Oblaci” (Felhők, Dobriša Cesarić verseire, 1963) című zenekari költemények felszabadítják a disszonáns harmonikus elemeket, addig az 1960-as és 1970-es évek nagyobb vokális és hangszeres művei tisztelegve az elkötelezett realizmusnak nevezett esztétika által megkövetelt leegyszerűsítések előtt sohasem.

Baranović szimfonikus és különösen operakarmesterként nagyban gazdagította a reprodukció gyakorlatát. Horvátországban 1918-ban elsőként vezényelte Muszorgszkij Borisz Godunovját és 1937-ben Sosztakovics Katerina Izmailováját, és ő volt az első, aki Sztravinszkij legfontosabb balettjeit állította a zágrábi színpadra, Csehszlovákián kívül pedig elsőként vezényelte Smetana Libuše című darabját. Nagy figyelmet szentelt a horvát zeneszerzők legjelentősebb zeneszínházi művei első bemutatóinak is.[5][6][7][8]

Színpadi művek[szerkesztés]

  • Licitarsko srce (szöveg: Krešimir Baranović), balett (1924., Zagreb)
  • Cvijeće male Ide (szöveg: Margareta Froman, Hansu Christianu Andersenu után), balett (1925., Zagreb)
  • Striženo-košeno (szöveg: Gustav Krklec), komikus opera (1932., Zagreb)
  • Imbrek z nosom (szöveg: Krešimir Baranović), balett (1935., Zagreb)
  • Nevjesta od Cetinjgrada (szöveg: Marko Fotez, August Šenoa „Turci idu” című műve alapján), komikus opera (1942.; 1951., Beograd)
  • Kineska priča (szöveg: Dimitrije Parlić, Klabund „Der Kreidekreis” című műve alapján), balett (1955., Beograd)
  • Zenék a következő színpadi művekhez: Tirena (Marin Držić), Dundo Maroje (Marin Držić), Antigoné (Szophoklész) és IV. Henrik (Shakespeare).

Vokális művek[szerkesztés]

  • Z mojih bregov (szöveg: Fran Galović) baritonra és zenekarra (1927.)
  • Moj grad (szöveg: Vinko Nikolić) énekre és zenekarra (1943.)
  • Iz osame (szöveg: Krešimir Baranović) énekre és zenekarra (1944.)
  • Pan (szöveg: Miroslav Krleža), szimfonikus költemény versre, szólistákra, vegyes kórusra és zenekarra (1957.)
  • Goran (szöveg: Ivan Goran Kovačić), kantáta versre, szólistákra és zenekarra (1960.)
  • Oblaci (szöveg: Dobrica Cesarić) mezoszopránra és zenekarra (1963.)
  • Šume, šume (szöveg: több horvát költő), kantáta vegyeskarra és zenekarra (1967.)
  • Na moru (szöveg: Gustav Krklec) baritonra és zenekarra (1973.)

Zenekari művek[szerkesztés]

  • koncertnyitány (1916.)
  • szimfonikus scherzo (1921.)
  • Svatovac zenekarra (1922.)
  • vonósnégyes (1924.)
  • Poème balkanique zenekarra (1926.)
  • Szvit a Licitarsko srce baletthez zenekarra (1927.)
  • szimfonietta az Es Duruhoz (1939.)
  • Pjesma guslara, rapszódia zenekarra (1945.)
  • szimfonietta vonószenekarra (1952.), vonósnégyesre hangszerelve 1924.
  • versenymű kürtre és zenekarra (1973.)

Elismerései[szerkesztés]

  • 1960: Belgrád városának Október díja a Goran kantátáért
  • 1962: Július hetedike díj életművéért
  • 1971: AVNOJ-díj
  • Első osztályú munkaérdemrend
  • Az első osztályú nemzeti érdemrend

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
  3. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. ↑ a b c d Baranović, Krešimir. www.enciklopedija.hr . LZMK. (Hozzáférés: 2016. július 18.)
  6. ↑ a b Baranović, Krešimir. hbl.lzmk.hr . LZMK. (Hozzáférés: 2016. július 18.)
  7. ↑ Baranović, Krešimir. quercus.mic.hr . LZMK. [2019. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 18.)
  8. ↑ „Krešimir Baranović: Concerto for Horn and Orchestra - piano reduction”, www.mic.hr, MIC. [2016. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. augusztus 5.) (english nyelvű) 

További információk[szerkesztés]

  • Maksimović, M. (1971): Beogradska filharmonija 1951-1971, Beogradska filharmonija, Beograd
  • Mala enciklopedija Prosveta, I (1978), Prosveta, Beograd
  • Muzička enciklopedija, I (1971), Jugoslovenski leksikografski zavod, Zagreb
  • Pedeset godina Fakulteta muzičke umetnosti (Muzičke akademije) 1937-1987 (1988), Univerzitet umetnosti u Beogradu, Beograd
  • Peričić, V. [1969]: Muzički stvaraoci u Srbiji, Prosveta, Beograd

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Krešimir Baranović című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krešimir_Baranović&oldid=26712319”