Krasznoviserszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Krasznoviserszk (Красновишерск)
Krasnovishersk from helicopter.jpg
Krasznoviserszk címere
Krasznoviserszk címere
Krasznoviserszk zászlaja
Krasznoviserszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyPermi határterület
JárásKrasznoviserszki
Irányítószám 618590–618594
Körzethívószám 34243
Népesség
Teljes népesség15 359 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+5
Elhelyezkedése
Krasznoviserszk (Oroszország)
Krasznoviserszk
Krasznoviserszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 60° 24′, k. h. 57° 04′Koordináták: é. sz. 60° 24′, k. h. 57° 04′
Krasznoviserszk (Permi határterület)
Krasznoviserszk
Krasznoviserszk
Pozíció a Permi határterület térképén
Krasznoviserszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznoviserszk témájú médiaállományokat.

Krasznoviserszk (oroszul: Красновишерск) város Oroszország Permi határterületén, a Krasznoviserszki járás székhelye. A járás gyémántlelőhelyeiről, a város papíripari kombinátjáról nevezetes.

Lakossága: 16 099 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

A Permi határterület északkeleti részén, Permtől 292 km-re, a Visera (a Káma mellékfolyója) bal partján terül el. Az egyetlen város a folyó mentén, folyami kikötő. A legközelebbi vasútállomás a kb. 100 km-re délre fekvő Szolikamszk, a Perm–Szolikamszk vasútvonal végpontja.

A város az Északi-Urál nyugati lejtőjén épült. A járás összterületének több mint 15%-a természetvédelmi terület (legnagyobb részét erdő borítja), igazgatósága a városban található.

Története[szerkesztés]

Egy 1689-ből származó irat említi először Morcsani falut mint a (korábban gyakran voguloknak nevezett) manysik viserai területeinek határát. Morcsani ma a város egyik lakónegyedének neve. 1894–1897-ben az itteni Vizsaiha településen egy orosz-francia gazdasági társaság kohászati üzemet épített.[3]

A mai város elődjét 1930. áprilisban alapították Vizsaiha és az egykori üzem romjain helyén, amikor a Gulag foglyainak munkájával elkezdődött a cellulóz- és papíripari kombinát és mellette a település építése. 1926-ban azon a területen alakították ki a szolovecki láger (Szoloveckij lager oszobovo naznacsenyija) egyik részlegét, melyet 1929-ben önálló lágerré szerveztek át. Az északi tajgában kialakított VISLON, vagy VisLag, ViserLag (a lágerszervezet nevének rövidítése) 1934. július végéig állt fenn. Akkor a települést összes ingatlanával, barakkjaival együtt átadták a kombinátnak.[4] A láger elítéltjei között volt Varlam Salamov is, ottani élményei alapján írta Visera című „antiregényét”.

A gyár 1931 őszén kezdett termelni. Körülötte alakult ki a település, mely 1941 elején az akkor létrehozott járás székhelye lett, 1942-ben városi rangot kapott. 1952-ben házgyárat helyeztek üzembe. 1953-ban a kombinátban felszerelték a második papírgyártósort, melyet a legyőzött Németországból szállítottak el, és amely még a 21. század első éveiben is üzemelt. Az 1960-as évek végén épült ki a várost a „külvilággal” összekötő egyetlen, Szolikamszkba vezető országút. Ezt 1991-ben látták el aszfaltburkolattal.

Az 1960-as évek elején geológiai expedíció kezdte meg működösét, és a járás területén, a Scsugor folyónál megindult a gyémánt ipari méretű kitermelése. Az évtized végén a kitermelést végző vállalat (Uralalmaz) központját Krasznoviserszkbe helyezték át, azóta is ott található.[5]

A várostól 25 km-re délre 1971-ben olajlelőhelyet tártak fel, kitermelését 1983-ban kezdték meg. A lelőhelyen föld alatti atomrobbantásokkal igyekeztek növelni a kinyerhető olaj mennyiségét.[6]

1990 után[szerkesztés]

Krasznoviserszk legfontosabb gazdasági szereplője a papíripari vállalatot birtokló részvénytársaság. Az 1990-es években a kombinát vállalatát részvénytársasággá alakították át. Ezt követően a tulajdonosi struktúra többször változott, a kombinát a csőd szélére került. 2000-es évek elején a kombinátban szünetelt a termelés, 2007-ben kísérletet tettek újraindítására.[7][8]

A városban élelmiszerfeldolgozó üzemek működnek, és itt találhatók a járási gyámántbányászat (Uralalmaz), az olajbányászat, a viserai erdőgazdaság raktárai, irodái. A szovjet időszakban épült és rendszeres járatokat fogadó városi repülőterén az 1990-es években megszűnt a forgalom.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 5.)
  3. I. V. Jakovlev: Isztorija Viserszkovo rajona (orosz nyelven). Visherskyikray.narod.ru/. (Hozzáférés: 2015. február 14.)
  4. Viserlag (Adatlap, orosz nyelven)
  5. Uralalmaz (orosz nyelven). Rough-polished.com, 2014. május 1. [2016. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 8.)
  6. Ju. A. Jakovlev: Enciklopegyija Permszkij kraj / (Az oszai olajlelőhelyről) (orosz nyelven). Permculture.ru
  7. Anasztaszija Kosztyina: Viserszkij CBK… (orosz nyelven). Kommerszant.ru, 2005. február 25. (Hozzáférés: 2015. február 11.)
  8. Viserszkij CBK… (orosz nyelven). Sbo-paper.ru, 2007. június 6. (Hozzáférés: 2015. február 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]