Kovács L. Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács L. Gábor
Született 1948. március 15. (69 éves)
Pécs
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
neuroendokrinológus,
laboratóriumi szakorvos,
főiskolai és egyetemi tanár

Kovács L. Gábor (Pécs, 1948. március 15. –) Széchenyi-díjas magyar orvos, neuroendokrinológus, laboratóriumi szakorvos, főiskolai és egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az idegrendszeri peptideknek a kísérletes kábítószer- és alkohol-hozzászokásokra vonatkozó hatásának kutatója. 2005 és 2006 között a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karának főigazgatója, illetve dékánja.

Életpályája[szerkesztés]

1966-ban érettségizett, majd felvették a Pécsi Orvostudományi Egyetemre (POTE, ma a Pécsi Tudományegyetem része), itt szerzett orvosi diplomát 1972-ben. Diplomájának megszerzése után az egyetem Élettani Intézetének tanársegéde lett, majd 1976-ban átment Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetébe. Itt előbb tanársegédként, majd 1980-tól adjunktusként, 1985-ben pedig egyetemi docensként dolgozott. Eközben 1977–1987-ben az Utrechti Egyetemen vett részt posztgraduális képzésen. 1987-ben kikerült az egyetemi környezetből és a szombathelyi Markusovszky Kórház osztályvezető főorvosa lett. 1990-ben a kórház orvos-igazgatójává nevezték ki, ezt a tisztséget 1999-ig töltötte be, majd 2000-ig főigazgató főorvosa volt. Emellett 1994-ben a POTE Egészségügyi Főiskolai Karán kapott főiskolai tanári kinevezést. 1995-ben egészségügyi menedzseri diplomát szerzett. 1997 és 2000 között a főiskola szombathelyi képzési központjának igazgatója volt. 1997-ben egyetemi tanári megbízást kapott. 2001-ben a főiskolai kar intézetigazgatója, majd 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Laboratóriumi Medicina Intézet igazgatásával bízták meg. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1980-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA II. Számú Doktori Bizottsága, az Elméleti Orvostudományi Tudományos Bizottság és az Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottság tagja lett. 1997 és 2004 között az MTA közgyűlési képviselője volt. 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Ekkor a Pécsi Akadémiai Bizottság, az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tagja lett, majd 2005-ben a Hálózati Tanácsba is bekerült. Akadémiai elismerése mellett 1992 és 1998 között, valamint 2004-től a Laboratóriumi Vizsgálatok Szakmai Kollégiumának elnöke. 1998 és 2005 között a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaságot vezette. 2001-ben az Európai Laboratóriumi Szövetség elnökségi tagjává választották. 2007-ben a Magyar Akkreditációs Bizottság plénumának tagja lett. Emellett 2005-ben a Cseh Purkinje Orvostudományi Társaság és 2007-ben a Horvát Klinikai Biokémiai Társaság is felvette tagjai sorába.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területei a neuroendokrinológia, a neuroimmunológia, valamint az endokrin rendszer és az idegrendszer kapcsolatának elemzése, e témakörön belül az idegrendszeri peptidek hatása a kísérletes kábítószer- és alkohol-hozzászokásokra. Itt a laboratóriumi paraméterek, a hormonok és az ingerület-átvitel kapcsolatát és kölcsönhatásait is vizsgálja.

Foglalkozik különböző szabályozó fehérjék, valamint neuropeptidek és modulátorok kölcsönhatásával, e kutatásai során kimutatta, hogy a genetikai háttér és az anyagcserében részt vevő anyagok (úgynevezett metabolitok) jelentős szerepet játszanak az átvitel folyamatában és annak zavarainak kialakulásában. Ennek fontossága, hogy a tömegspektrometria és a molekuláris genetika diagnosztikus módszereivel a korai kezelés lehetőségét biztosítsa egyes orvosi (szaporítási és újszülött-gyógyászati) folyamatokban és a zavarok során kialakuló helyzetekben. Jelentős eredménye, hogy érhetőbbé váltak a válsághelyzetben levő betegekben zajló patológiás folyamatok.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • A Szegedi Orvostudományi Egyetem Kiváló Oktatója (1985)
  • Pándy Kálmán-emlékérem (Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság, 1992)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998)
  • Az Amerikai Klinikai Kémiai Társaság (AACC) Nemzetközi Díja (1999)
  • Az év legnépszerűbb oktatója (PTE, 2001)
  • Akadémiai Díj (Magyar Tudományos Akadémia, 2002)
  • Szent-Györgyi Albert-díj (2003)
  • Jendrassik Loránd-emlékérem (Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság, 2006)
  • Bálint Péter-emlékérem (Magyar Laboratóriumi Szakdolgozók Egyesülete, 2007)
  • Pro Facultate kitüntetés (PTE ETK, 2008)
  • A Debreceni Egyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum Ezüstérme (2008)
  • A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013)
  • Vilmos püspök-díj (2014)
  • Széchenyi-díj (2015)

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Effect of Melatonin and Prinealectomy on Avoidance and Exploratory Activity in the Rat (társszerző, 1974)
  • Role of Oxytocin in Memory and Amnesia (Telegdy Gyulával, 1982)
  • Oxytocin is a Precursor of Potent Behaviorally Active Neuropeptides (társszerző, 1983)
  • Endokrinológiai vizsgálatok (1983)
  • Oxytocin and Addiction: a Review (társszerző, 1998)
  • Atrial Natriuretic Peptide Modulates NMDA-induced Hyperexcitability in Ethanol-Dependent Mice (2000)
  • Macroprolactinemia: A Laboratory Pitfall with Clinical Consequences (társszerző, 2003)
  • Lithium Induces Phosphoglucomutase Activity in Various Tissues of Rats and in Bipolar Patients (társszerző, 2006)

Források[szerkesztés]