Koszmosz–327

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–327
Gyártó Yuzhnoye Design Office
Típus DS-P1-I
Indítás dátuma 1970. március 18.
Indítás helye Pleszeck űrrepülőtér 133. indítóállás
Hordozórakéta Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító1970-020A
SCN04351

A Koszmosz–327 (DS-P1-I) (GRAU jel: 11F620) (oroszul: Космос 327) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technikai műhold radarállomások etalonja.

Küldetés[szerkesztés]

1966-tól 1977-ig a radarállomások (felderítés, követés, pályaelemek meghatározzása) beállítására használták. Polgári (űrhajózási, csillagászati) és katonai (légvédelmi — szárazföldi, tengeri) radarállomások (eszközök) mérési etalonjaként szolgált.

Jellemzői[szerkesztés]

Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ), orosz nevén Dnyepropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1970. március 18-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–2M (63SZ1M) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 95.6 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 279 kilométer, az apogeuma 855 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Műholdas formája henger, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (akkumulátor-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

A Koszmosz–308 űreszköz programját folytatta, 1971-ben az első etalon, technikai műhold.

1970. szeptember 11-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–326

Koszmosz-program
1970

Utódja:
Koszmosz–328