Koszmosz–307

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–307
Gyártó Yuzhnoye Design Office
Típus DSZ-P1-Yu
Indítás dátuma 1969. október 24.
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta Koszmosz–2 hordozórakéta
COSPAR azonosító 1969-094A
SCN 04184

Koszmosz–307 (oroszul: Космос 307) (DSZ-P1-Yu – oroszul: ДС-П1-Ю/26) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technikai műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Feladata, hogy kijelölt pályán mozogva mérési etalonként segítse a ballisztikus-ellen rakéták felderítését végző lokátorok (radarok) technikai műveleteinek tesztelését. Segítse a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, védelmi eszközök riasztását, imitált elfogás és megsemmisítés) összehangolt működését.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz (DSZ–2/, ДС-2) műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1969. október 24-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a KY LC–86/4 indítóállásából egy Koszmosz–2 (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 107,6perces, 48,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 212 kilométer, az apogeuma 2023 kilométer volt. Hasznos tömege 250 kilogramm.

A Koszmosz–303 programját folytatta. Alakja hengeres, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

1970. december 30-án 431 napos programja után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–306

Koszmosz-program
1969

Utódja:
Koszmosz–308