Koszmosz–28

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–28
GyártóRKK Enyergija
TípusZenyit–2
Indítás dátuma1964. április 4.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaVosztok–2 hordozórakéta

COSPAR azonosító1964-017A
SCN00779
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–28 (oroszul: Космос–28) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Zenyit–2 felderítő műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Adatgyűjtést folytatott a Föld sugárzási övezeteinek vizsgálatához. Szolgálatával az emberrel végrehajtott űrrepüléseket segítette.

Jellemzői[szerkesztés]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett műhold. A Zenyit–2 az ember szállítására kifejlesztett Vosztok űrhajó műholddá fejlesztett változata volt, hasznos terében helyezték el a műszereket.

1964. április 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Vosztok–2 (8А92) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A 90,38 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 205 kilométer, apogeuma 378 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap.

A fedélzeten elhelyezett rádióadó által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehetett levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. Elektrosztatikus gömbcsapdával is felszerelték.

Május 3-án földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–27

Koszmosz-program
1964

Utódja:
Koszmosz–29