Koszmosz–261

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Koszmosz–261 (oroszul: Космос–261) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Atmoszféra és geológiai kutató műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Interkozmosz-program keretében a szocialista országok első közös űrkísérlete. A magyar, az NDK, a lengyel, a román, a csehszlovák és a szovjet kutatóintézetek együttes kutatási programját valósította meg.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A programot a szovjet Akadémia (oroszul: Академия наук - AH) üzemeltette.

1968. december 19-én a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–2I típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 92,6 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 201 kilométer, az apogeuma 611 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm.

Műszereivel vizsgálta az elektronok és protonok jelenlétét, mennyiségét, mérte az elektronok hőmérsékletét becsapódáskor, az északi fényjelenség alatti légkörváltozások hatástényezőit.

1969. február 12-én 54 napos szolgálati idő után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–260

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–262