Koszmosz–196

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koszmosz–196
Gyártó Yuzhnoye Design Office
Típus DS-U1-G
Indítás dátuma 1967. december 19.
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta Kosmos 63S1
COSPAR azonosító1967-125A
SCN03074

A Koszmosz–196 (DSZ-U1-G) (oroszul: Космос 196) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Ionoszférakutató műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Vizsgálta, felülről a Föld atmoszféráját, valamint a naptevékenység hatását a földi atmoszférára. A Koszmosz–108 által megkezdett vizsgálatokat folytatta.

Jellemzői[szerkesztés]

Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ), orosz nevén Dnyepropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a szovjet Akadémia.

1967. december 19-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 95,42perces, 48,8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 223 kilométer, az apogeuma 860 kilométer volt. Hasznos tömege 352 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energia ellátást biztosító egység kapott helyet. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.

1968. július 7-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–195

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–197