Koszmosz–148

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Koszmosz–148 (DS-P1-I) (GRAU jel: 11F620) (oroszul: Космос 148) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Technikai műhold radarállomások etalonja.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1966-tól 1977-ig a radarállomások (felderítés, követés, pályaelemek meghatározzása) beállítására használták. Polgári (űrhajózási, csillagászati) és katonai (légvédelmi — szárazföldi, tengeri) radarállomások (eszközök) mérési etalonjaként szolgált.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ), orosz nevén Dnyepropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium.

1967. március 16-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Koszmosz–2M (63SZ1M) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 91.3 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 275 kilométer, az apogeuma 436 kilométer volt. Hasznos tömege 325 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Műholdas formája henger, átmérője 1.2 méter, hossza 1.8 méter. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (akkumulátor-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).

A Koszmosz–106 űreszköz programját folytatta, 1967-ben az egyetlen etalon, technikai műhold.

1967. május 7-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–147

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–149