Koszmosz–140

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Koszmosz–140
Gyártó RKK Enyergija
Típus Szojuz 7K–OK
Indítás dátuma 1967. február 7.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta
COSPAR azonosító 1967-009A
SCN 02667

Koszmosz–140 (oroszul: Космос–140), a Koszmosz műholdak a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozata tagja, a Szojuz űrhajó harmadik (a második sikertelen kísérlet volt) ember nélküli próbarepülése.

Küldetés[szerkesztés]

A Koszmosz–133-al végrehajtott program folytatása, a felmerült technikai problémák javított változatának, űrkörülmények közötti próbája. Az emberes űrprogram keretében, a Szojuz-program részeként a Szojuz űrhajó további ember nélküli próbarepülése volt (próbababával).

Jellemzői[szerkesztés]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1967. február 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11A511) juttatta Föld közeli pályára. A 88,5 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 218 kilométer, az apogeuma 165 kilométer volt. Szabványosított, tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai. Hasznos tömege 6450 kilogramm. Összesen 1 napot, 23 órát, 29 percet töltött a világűrben. Föld körüli fordulatainak száma: 48.

A program végrehajtása során vezérlési problémák jelentkeztek, valamint a segédfúvókák üzemideje jelentős mértékű üzemanyag fogyasztást okozott.

Február 9-én földi vezérléssre belépett a légkörbe, a leereszkedés hagyományos módon – ejtőernyővel – megtörtént. Tájolási problémák miatt a visszatérés bármilyen élőlényre halálos lett volna. A leszálló egység a jeges Aral-tóba érkezett, búvárok segítségével emelték a mentőhajóra. A gyakorlati próbák során felvetődött technikai hiányosságok ellenére alkalmasnak ítélték a feladat folytatására.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–133

Szojuz-program
1967

Utódja:
Szojuz–1

Elődje:
Koszmosz–139

Koszmosz-program
1967

Utódja:
Koszmosz–141