Kondor Gusztáv

Kondor Gusztáv
Erdélyi Mór felvétele
Született	Krauze Gusztáv 1825. augusztus 7. Szántova
Elhunyt	1897. szeptember 16. (72 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	csillagász, geodéta, matematikus, egyetemi oktató
A Wikimédia Commons tartalmaz Kondor Gusztáv témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kondor Gusztáv (1848-ig Krauze Gusztáv) (Szántova, 1825. augusztus 7. – Budapest, 1897. szeptember 16.) csillagász, geodéta, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Fő kutatási területe az égi mechanika, valamint az asztrometria és a geodézia határterülete, a csillagászati alapokon nyugvó földrajzi helymeghatározás volt.

Életútja

Középiskolai tanulmányait Baján és Szabadkán, majd a szegedi líceumban végezte. Ezt követően, 1846–1847-ben az apatini kincstári építészeti hivatalnál dolgozott mérnökgyakornokként. 1847-ben beiratkozott a Pesti Tudományegyetemre, de a szabadságharc idejére tanulmányait ideiglenesen megszakította. 1848 szeptemberétől közvitézként az 1. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljban harcolt, majd a fel-dunai hadtest 66. honvédzászlóaljában szolgált őrmesterként, 1849 januárjától hadnagyi rangban. 1849 februárjában részt vett a branyiszkói, kápolnai és verpeléti ütközetekben, áprilisban a hatvani és nagysallói csatákban. 1849 júniusában a Klapka György vezénylete alatt álló 99. honvédzászlóaljba helyezték át, augusztustól a komáromi vár védelmében vett részt mint a várőrség árkász főhadnagya.

A fegyverletételt követően folytatta tanulmányait a Pesti Tudományegyetemen, ahol 1850-ben szerezte meg mérnöki oklevelét. A háborús veszteségeket szenvedő Budai Csillagvizsgáló ösztöndíjával 1850-től 1852-ig a Pesti Tudományegyetemen Petzval Ottónál, Jedlik Ányosnál és Mayer Lambertnál, 1852–1854-ben pedig a Bécsi Egyetemen Karl Ludwig von Littrownál tanult természettudományokat, csillagászatot és matematikát. 1854-ben a Pest Városi Főreáliskola helyettes tanára lett, 1855-től 1871-ig pedig a mennyiségtan rendes tanáraként oktatott a tanintézetben. 1861-től ezzel párhuzamosan az egyetemi kezelés alatt álló Budai Csillagvizsgáló állandó megbízásából is végzett csillagászi munkát. Bölcsészdoktori oklevelét végül csak 1863-ban szerezte meg a Pesti Tudományegyetemen, ahol két évvel később, 1865-ben magántanári képesítést szerzett az asztrometria – korabeli kifejezéssel gömbi csillagászat – tárgyköréből. 1868–1869-ben tagja volt a reáliskolai, gimnáziumi és líceumi tanterveket összeállító tanügyi bizottságnak, 1872 után pedig az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságban is tevékenykedett. 1871-től haláláig az elemi mennyiségtan nyilvános rendes tanára volt a fővárosi egyetemen, 1871–1873-ban a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézetben is oktatott. 1880–1883-ban a bölcsészettudományi kar dékáni tisztét töltötte be a Budapesti Tudományegyetemen, 1883-ban pedig a csillagászat nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. Egyetemi oktatói működése mellett 1888-tól az I. Kerületi Állami Tanítóképző Intézet igazgatótanácsának tagja volt, 1886-tól 1895-ig pedig az országban zajló érettségi vizsgák miniszteri biztosaként is tevékenykedett.

Munkássága

Tudományos szempontból jelentős kutatásai a csillagászat és részben a geodézia egyes kérdéseire irányultak. Elsősorban az égi mechanika, az égitestek mozgásának tanulmányozása vonzotta érdeklődését. Foglalkozott a kulmináció és a delelés jelenségével, illetve az ehhez kapcsolódó asztrometriai problémákkal, az időmérés, a földrajzi helymeghatározás és a fokmérés kérdéskörével. Behatóan tanulmányozta a Naprendszer bolygóinak együttállásait (Merkúr alsó együttállása, napfogyatkozás) és egyes üstökösök pályadinamikai sajátosságait (Pons–Winnecke-, Encke-, Faye-üstökösök). Az 1860-as évek végén bekapcsolódott a Schenzl Guidó végezte geofizikai kutatásokba, részt vett több terepi mérésen, amelyek célja a geomágneses tér feltérképezése és a mágneses helymeghatározás módszerének fejlesztése volt. Kondor ehhez a munkához elsősorban a mérések asztrometriai alapjainak kidolgozásával és fokmérési munkálatokkal járult hozzá.

Matematikusi munkássága alig terjedt túl középiskolai és egyetemi tanári tevékenységén, de elsősorban az algebra és a geometria foglalkoztatta.

A szabadságharc során lerombolt Gellért-hegyi Budai Csillagvizsgáló újjáépítésének harcos támogatója volt. Tudományos és ismeretterjesztő cikkei főként a Természettudományi Közlönyben és az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönyében jelentek meg. 1863 és 1891 között ő szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémiai Almanach csillagászati naptármellékletét.

Társasági tagságai és elismerései

1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, emellett 1860-tól rendes tagja volt a Magyar Természettudományi Társulatnak, 1865-től tagja a német Csillagászati Társaságnak (Astronomische Gesellschaft).

Főbb művei

• Die auf elementarem Wege entwickelte Theorie der Maxima und Minima. Pesth, 1858
• A részletes külzeléki egyletek egészlése. Pest, 1860
• A dellőkör, különösen mint dellőtávcső használva. Pest, 1863 (akadémiai székfoglalója)
• Magnetikai helymeghatározások Magyarország délnyugoti részén. Pest, 1870 (Schenzl Guidóval)
• Emlékbeszéd Herschel János külső tag felett. Budapest, 1874
• Emlékbeszéd Nagy Károly rendes tag felett. Budapest, 1876
• Adalékok a magyar koronához tartozó országok földmágnességi viszonyainak ismertetéséhez. Budapest, 1881. (Schenzl Guidóval és Kruspér Istvánnal)
• Emlékbeszéd Petzval Ottó rendes tag felett. Budapest, 1889

Emlékezete

Hercegszántón dombormű őrzi az emlékét.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 963. o.  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 704. o.
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1058. o. ISBN 963-547-414-8  
• Életrajza a Magyar Csillagászati Egyesület honlapján

További irodalom

• Kövesligethy Radó: Kondor Gusztáv levelező tag emlékezete. Budapest, 1904.