Asztrometria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csillagászat három nagy ága, az asztrometria, a fotometria és a spektroszkópia közül az égitestek helyzetének meghatározásával foglalkozó asztrometria a legősibb. Az exobolygók megfigyelésének egyik módszere, segíti a csillagok koordinátáinak, tömegének megállapítását. A bolygó gravitációs hatása változásokat idéz elő a csillag sajátmozgásában. Ez az elmozdulás nagy pontossággal mérhető a háttércsillagokhoz képest.

A Hubble űrtávcső technikai képességei tették lehetővé, hogy a korábban nem alkalmazott asztrometriai módszer segítségével precízen megmérjék egy Naprendszeren kívüli bolygó tömegét. Ez volt az első eset, hogy egy exobolygó tömegét közvetlen asztrometriai észlelés segítségével határozták meg. A méréshez azt az érzékelő-rendszert használták, amelynek segítségével beállítják és stabilizálják a Föld kerül keringő csillagvizsgáló pozícióját – finoman irányított érzékelő (Fine Guidance Sensors). A mérés pontosságára jellemző, hogy a csillag mozgásában mindössze 0,5 milliívmásodperces "kilengéseket" kellett észlelni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Asztrometria. origo.hu. (Hozzáférés: 2013. december 25.)
  • Asztrometria. csillagaszat.hu. (Hozzáférés: 2013. december 25.)
  • Asztrometria. mimi.hu. (Hozzáférés: 2013. december 25.)
  • Asztrometria. youtube.com. (Hozzáférés: 2013. december 25.)