Kolozsvári református tanári lakások
| Református tanári lakások | |
 | |
| Település | Kolozsvár |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1800–1829 |
| Építési stílus | barokk |
| Védettség | országos szinten védett |
| Tervező | Josef Leder Johannes Sommer |
| Építész(ek) | Josef Leder Franz Gold Georg Winkler |
| LMI-kód | CJ-II-a-A-07378 |
| Elhelyezkedése | |
 Református tanári lakások
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 46′ 05″, k. h. 23° 35′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 05″, k. h. 23° 35′ 41″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Református tanári lakások témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A református tanári lakások késő barokk épületegyüttes Kolozsváron a Farkas utca északi oldalán, a 13., 15., 17. és 19. számok alatt.
Történet[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
Már I. Rákóczi György is tervezte, hogy a templom és kollégium mellé papi és tanári lakásokat építtet, de ez nem valósult meg. Az 1717-ben elhunyt Szathmárnémethi Sámuel saját Farkas utcai házát (17. szám) a református egyházközségre hagyta, azzal a kikötéssel, hogy abban mindig egy tanár lakjék. 1726-ban Bánffy György főgondnok egy Belső-Közép utcai házat adományozott, amelyet az egyház 1745-ben a Farkas utca 13. szám alattira cserélt. 1746-ban az egyház megvásárolta a két ház közötti ingatlant, majd 1750-ben a kollégium tulajdonába került a 19. számon található telek is. Az 1785-ben tartott népszámláláskor a négy házban Szathmári Pap Mihály, Bodoki József, Pataki Sámuel és Incze Mihály professzorok laktak. Az 1798. augusztus 31-i tűzvész során mind a négy ház súlyosan károsodott, így a kollégium vezetése új házak építéséről döntött.[1]
19. század[szerkesztés]
A házak keletről nyugatra haladva épültek meg[2] Josef Leder és sógora, Johannes Sommer tervei alapján. Az elsőt még maga Leder építette, a továbbiakat Georg Winkler és Johannes Sommer.[3] Az első két ház építését 1800. májusában kezdték el, és 1802-ben valószínűleg be is fejezték, mert a következő évben a kollégium számadásában már nem szerepel erre előirányozott összeg. Az építés költsége 9472,55 német forintot tett ki.[4]
Ezt követően a források szűkössége miatt a tanári házak építése leállt. 1809. áprilisban három további ház tervét készíttették el, de a következő ház építését csak 1813. júniusban kezdték el. 1814-ben az építkezés ismét elakadt, és a negyedik ház építésére csak 1826–1829 között került sor. A negyedik ház építésének költsége 16 326 Rft volt.[2]
1900-ban emléktáblával jelölték meg Szilágyi Sándor történész születésének helyét.[3]
A 11. szám alatt szintén egy tanári lakás állt; a földszintes épületet 1969 körül bontották le, és az Emil Racoviță Főgimnázium új szárnyát építették a helyére.[3]
20. század[szerkesztés]
1923-ban a két középső ház kapualját beépítették, és a földszinten is lakásokat alakítottak ki; ugyanekkor az udvar felé egy egyszintes épületet is hozzáragasztottak.[5]
1944. októberben a szovjet katonák innen vitték munkatáborba Bartalis József matematikatanárt és Bodrogi János természetrajz tanárt; mindketten a Szovjetunióban hunytak el 1945-ben.[6][7]
1948-ban az épületeket államosították; 1996 után magánszemélyeknek értékesítették.[3]
Leírás[szerkesztés]
Híres lakók[szerkesztés]
- Áprily Lajos magyar és német irodalom tanár; egy ideig nála lakott albérletben Kuncz Aladár[8]
- Árkossy Sándor földrajz-, történelem- és csillagászat-tanár, igazgató[9]
- Gönczy László igazgató[6]
- Gyulai Pál irodalomkritikus,[10] a költészeti osztály tanára
- Hegedűs István[11] klasszika-filológia tanár, igazgató
- Imre Sándor[11] pedagógus
- Kovács Dezső igazgató[10]
- Méhes Sámuel matematika- és fizikatanár, igazgató[12]
- Sámi László történelemtanár[13]
- Seprődi János zenetörténész[13]
- id. Szilágyi Ferenc filológia-professzor[6]
- ifj. Szilágyi Ferenc filológia-professzor[6]; a lakásában született fia, Szilágyi Sándor[3]
- Török István igazgató,[13] történelemtanár
- Tulogdy János természetrajz- és geológiatanár[9]
- Tárcza Bertalan ének- és zenetanár[9]
Az irodalomban[szerkesztés]
A Farkas utcai tanári lakások megjelennek Ignácz Rózsa Anyanyelve magyar című regényében (1937),[14] valamint Szabó Dezső A bölcsőtől Budapestig című visszaemlékezésében (1944).[15]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gaal 2005 ; Orbán 2007 : 275–276.; Vincze 2008 : 62–63.;
- ↑ a b Orbán 2007 : 277.
- ↑ a b c d e Gaal 2005
- ↑ Orbán 2007 : 276.
- ↑ Gaal 2005 ; Orbán 2007 : 278.
- ↑ a b c d Vincze 2008 : 64.
- ↑ Murádin János Kristóf: Erdélyi magyar civilek szovjet fogságban 1944 és 1953 között – különös tekintettel a reformátusokra. In Szovjet fogságba hurcolt reformátusok a Kárpát-medencében. (hely nélkül): Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány. 2017. 70–73. o. ISBN 9789631286694
- ↑ Kelemen 1982 : 151.; Gaal 2005
- ↑ a b c Árkossy István: Farkas utcai csendes ballagás. Művelődés, LXII. évf. (2009. október)
- ↑ a b Kelemen 1982 : 151.; Gaal 2005 ; Vincze 2008 : 64.
- ↑ a b Kelemen 1982 : 151.
- ↑ Gaal 2005 ; Vincze 2008 : 63.
- ↑ a b c Kelemen 1982 : 151. Vincze 2008 : 64.
- ↑ Ignácz Rózsa: Anyanyelve magyar. Budapest: Dante. 1937.
- ↑ Szabó Dezső: A bölcsőtől Budapestig: életeim, születéseim, halálaim, feltámadásaim. mek.oszk.hu. Budapest: Pantheon (1944)
Források[szerkesztés]
- ↑ Gaal 2005: Gaal György: Házak és emberek a Farkas utcai templom vonzáskörében. Művelődés, LXI. évf. (2005. március)
- ↑ Kelemen 1982: Kolozsvár építészeti és művészeti emlékei a XIX. század közepéig. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1982. 151. o.
- ↑ Orbán 2007: Orbán János: Református kollégiumépítkezések Erdélyben a barokk és klasszicizmus korában: Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvásárhely. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, 2. sz. (2007) 253–287. o.
- ↑ Vincze 2008: Vincze Zoltán: A kolozsvári Farkas utca. Kolozsvár: Stúdium. 2008. 62–64. o. ISBN 9736430383
