Koiszan nyelvek

Koiszan nyelvek

Zöld szín jelöli a koiszan nyelvek elterjedését

A Wikimédia Commons tartalmaz Koiszan nyelvek témájú médiaállományokat.

A korábban nyelvcsaládnak tekintett, főleg Dél-Afrikában beszélt koiszan nyelveket (IPA kiejtés: kɔɪsɑːn/) a rájuk jellemző csettintő hangok alapján eredetileg Joseph Greenberg amerikai nyelvész sorolta egy nyelvcsaládba.

A 20. század nagy részében úgy gondolták, hogy ezek a nyelvek rokonságban állnak egymással, a 21. században azonban ezt már nem fogadják el, és a koiszan nyelveket a nyelvészek három különböző nyelvcsaládra és két izolált nyelvre osztják. Dél-Afrikában a koikoik és szanok (busmanok) nyelvei tartoznak ebbe a csoportba.

Kettő kivétellel mindegyik koiszan nyelvet Dél-Afrikában beszélik, és három nyelvcsaládhoz tartoznak. Úgy tűnik, hogy a központi kiiszan nyelveket beszélő népek nem sokkal a bantu terjeszkedés előtt vándoroltak Dél-Afrikába. Két Kelet-Afrikában beszélt nyelvet, a szandve és a hadza nyelvet eredetileg szintén ebbe a nyelvcsaládba sorolták, bár beszélőik etnikailag nem tartoznak a koikoik, sem a szanok közé.

A bantu terjeszkedés előtt ezeket vagy hozzájuk hasonló nyelveket beszélték Dél- és Kelet-Afrika széles területein. A bantuk érkezése után beszélőik visszaszorultak a Kalahári sivatag, főként Namíbia és Botswana területére, valamint Kelet-afrikai hasadékvölgy (Rift-völgy) vidékére Tanzánia középső részén.

E nyelvek szinte mindegyike veszélyeztetett, illetve egyesek már ki is haltak. Legtöbbjüknek nincs írásbelisége. Az egyetlen elterjedt koiszan nyelv a Namíbiában beszélt nama, mintegy negyedmillió anyanyelvi beszélővel. A Tanzániában beszélt szandve a második a sorban, mintegy 40–80 ezer, részben egynyelvű beszélővel; harmadik a ǃkung nyelv a Kalahári sivatag északi részén, amelyet mintegy 16 000 ember beszél. A nagyközönség a ǃkung dialektuskontinuum egyik tagját, a Nǃxaut a nagy sikert aratott Az istenek a fejükre estek című vígjátékban ismerhette meg 1980-ban. A nyelvhasználat meglehetősen erős a narók körében mintegy 20 ezer fővel, igaz, felük második nyelvként beszéli.

A koiszan nyelvek leginkább a bennük használt csettintések hatására váltak ismertté. Ezeket az érdekes fonémákat külön jelekkel (például ǃ vagy ǂ) jelölik a lejegyzés során. A zsuǀʼhoanszi nyelv 48 ilyen hanggal rendelkezik, nem számolva a körülbelül 60 másik fonémáját, amelyeket még négy eltérő hangsúlyozás is változatossá tesz. A ǃXóõ és ǂHõã nyelvek még ennél is összetettebbek. A világon a legtöbb mássalhangzóval rendelkező nyelvek a koiszan nyelvek.

A kutatók szerint a koikoik és szanok nyelvileg rokon népek, a két nép elnevezéséből alakították ki a koiszan kifejezést.

A nyelvcsalád érvényessége

Joseph Greenberg (1949-1954) amerikai nyelvész 1963-ban átdolgozott) osztályozásában a koiszan nyelvcsalád Afrika négy nagy nyelvcsaládjának egyikeként szerepel. A nyelvészek többsége azonban ma már elutasítja ezt. E nyelvek rokonságára a történeti-összehasonlító nyelvészet nem tudott a rokonságot alátámasztó bizonyítékokkal szolgálni. A csoportosítás fő pillére csupán a hangzásbeli hasonlóságokon alapul, meglehetősen spekulatív módon, hasonlóan a „pápua” és az „ausztrál nyelvek” elnevezéshez. Azt feltételezik, hogy a Tuu és a Kxʼa családok hasonlósága inkább egy dél-afrikai nyelvi csoportnak köszönhető, mint tényleges kapcsolatnak, míg a Koe (vagy talán Kvadi-Koe) család nyelveinek beszélői később vándoroltak a területre, és ez a család talán rokonságban áll a Kelet-Afrikai szandve nyelvvel.

Ernst Oswald Johannes Westphal nyelvész arról ismert, hogy már korán elutasította ennek a nyelvcsaládnak a létezését arra a következtetésre jutott, hogy nincs elegendő adat a nyelvrokonság bizonyításához . Anthony Traill nyelvészprofesszor először elfogadta a koiszan nyelvek elnevezést (1986), de 1998-ra arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi adatokkal és módszerekkel nem bizonyítható, mivel a legtöbben csak a csettintő hangok jelenlét veszik figyelembe. Gerrit Dimmendaal 2008-ban így foglalta össze az általános nézetet: „azt a következtetést kell levonni, hogy Greenberg kutatásait a koiszan nyelvek egységéről a későbbi kutatások nem tudták megerősíteni. Ma az a néhány tudós, aki ezekkel a nyelvekkel foglalkozik, a három [déli csoportot] független nyelvcsaládként kezeli, amelyekről nem vagy már nem lehet bizonyítani, hogy rokonok.”

Georgij Szergejevics Sztarosztyin 2013-as nyilatkozatában elfogadta, hogy a szandve és a koi nyelcsoport közötti kapcsolat valószínű, ahogyan a tuu és a kxʼa nyelvek között is, de a szandve és a koi, valamint a tuu és a kxʼa, és a hadza nyelvek közötti kapcsolatot nem támogatta.

Janina Brutt-Griffler azt állítja, hogy „tekintettel arra, hogy a gyarmatok határait önkényesen húzták meg, nagyszámú, sok különböző nyelvet beszélő etnikai csoportot tömörítettek”.

A koiszan nyelvek változatai.

Anthony Traill felfigyelt a koiszan nyelvek rendkívüli változatosságára. Annak ellenére, hogy jelen vannak a jellegzetes csettintő hangok, a nyelvek jelentősen eltérnek egymástól. Traill ezt a nyelvi változatosságot az alábbi táblázatban bemutatott adatokkal szemléltette. Az első két oszlop a két elszigetelt nyelv, a szandve és a hadza, a másik három oszlop a koe, a kxʼa és a tuu nyelvcsaládból származó nyelvek szavait tartalmazza.

Egyes Koiszan nyelvek szavainak összehasonlítása (Anthony Traill, Encyclopædia Britannica, 2005).

magyar	szandve	hadza	koe	ju	ǃXóő
személy	ǀnomese	ʼúnù	koe	ʒú	tâa
férfi	ǀnomese	ɬeme	kʼákhoe	ǃhõá	tâa á̰a
gyermek	ǁnoό	waʼa	ǀūá	dama	ʘàa
fül	kéké	ɦatʃʼapitʃʼi	ǂée	ǀhúí	ǂnùhã
szem	ǀgweé	ʼákhwa	ǂxái	ǀgàʼá	ǃʼûĩ
strucc	saʼútà	kénàngu	ǀgáro	dsùú	qûje
zsiráf	tsʼámasu	tsʼókwàna	ǃnábe	ǂoah	ǁqhūũ
Kafferbivaly	ǀeu	nákʼóma	ǀâo	ǀàò	ǀqhái
hallani	khéʼé	ǁnáʼe	kúm	tsʼàʼá	tá̰a
inni	tsʼee	fá	kxʼâa	tʃìi	kxʼāhã

Általános jellemzésük

A nyelvtan szempontjából a déli koiszan nyelvek lényegükben izolálók, tehát a szórend sokkal inkább kifejezi a nyelvtani információkat, mint a ragozás, a Tanzániában használt nyelvek ellenben rengeteg toldalékkal rendelkeznek.

Nyelvek

A korábban egységesen egy nyelvcsoporton belül ma már önálló családok létezését támogatják, mivel a szokásos összehasonlító módszer szerint nem bizonyított a rokonságuk.

Angol nyelvű térkép a koiszan nyelvek jelenlegi elterjedéséről.

Hadza nyelv

A hadza nyelvet, amelyet körülbelül 800-an beszélnek Tanzániában, már nem tekintik koiszan nyelvnek, úgy tűnik, hogy sem a nyelv, sem a hadza nép nem áll rokonságban a dél-afrikai koiszan népekkel, legközelebbi rokonaik a közép-afrikai pigmeusok lehetnek.

Szandve nyelv.

Van némi jel arra, hogy a szandve nyelv (beszélőinek száma körülbelül 40 ezer fő Tanzániában) rokonságban állhat a koe nyelvcsaláddal, például a névmási rendszer és néhány egyezés a swadesh-lista szavai közül, de nem elég bizonyíték. Annak ellenére, hogy területük közel van egymáshoz, a szandve nyelv nem áll rokonságban a hadzával.

Koe.

A koe család a koiszan nyelvek legnépesebb és legváltozatosabb csoportja, hét élő nyelvvel és több mint negyedmillió beszélővel. Bár a mára sajnálatos módon kihalt kvadi nyelvről kevés adat áll rendelkezésre, a névmások és néhány alapvető szó összeírása alapján készültek koe-kvadi ősnyelvi rekonstrukciók.

Az egyes családokhoz tartozó nyelvek:

• Északi koiszan nyelvek
  • ǃkung (ǃXuun, Ju)
  • ǁkh’au-ǁ'en
• Központi koiszan nyelvek
  • Koikoi nyelvek
    • nama (Khoekhoe)
    • ǃkora (Grikva, Korana, Khoenama)
  • Központi szan nyelvek
    • naro
    • ǀguikhoe
    • ǁganakhoe

A haiǁom nyelv a legtöbb koiszan nyelvre vonatkozó dokumentumban szerepel. Egy évszázaddal ezelőtt a Haiǁom nép egy Ju nyelvjárást beszélt, amely valószínűleg közel állt a ǃKung nyelvhez, de ma már a nama nyelv egy változatát beszélik. Így egyes kutatók állítása szerint eredeti nyelvük kihalt, vagy egy jelenleg 18 000 beszélővel rendelkező nyelv az övék, amely a Ju vagy Koe családba tartozik. A Namák Saa néven ismerik őket, és innen származik a Szanok népneve.

Tuu nyelvek

A tuu családon belül van két nyelvcsoport, amelyek a koe nyelveken belül körülbelül úgy állnak rokonságban egymással, mint a nama és a !kung. Nagyon hasonlítanak a kxʼa nyelvekhez (lásd alább), de a tényleges nyelvrokonság nem bizonyított, talán csak területi jellegzetességek.

• Déli koiszan nyelvek
  • ǀ’auni (kihalt)
  • ǁng-ǃke
  • ǂkhomani

Kxʼa nyelvek

A Kxʼa család egy, a többi koiszan nyelvtől távol álló nyelvcsoport, amelyet 2010-ben mutattak ki hivatalosan.

szigetnyelvek

• szandve
• hadza

Sztarosztyin osztályozása (2013)

Sztarosztyin (2013) a következő osztályozást javasolja a koiszan „makrocsalád” számára, amelyet ő egyetlen összefüggő nyelvcsaládnak tekint. Ez az osztályozás azonban nem széles körben elfogadott.

Egyéb "csettintő nyelvek"

Nem minden olyan nyelv tekinthető koiszan nyelvnek, amelyekben csettintő hangok szerepelnek. A legtöbb más nyelv a szomszédos bantu nyelvek közé tartozik Dél-Afrikában: a nguni nyelvek (xhosza, zulu, szvázi, phuthi és északi ndebele); Botswanában a szotó és a yeyi nyelv; Caprivi-sávban pedig a Mbukushu, Kwangali és Gciriku . A csettintő hangok néhány további szomszédos nyelvben is megtalálhatóak. E nyelvek közül a xhosza, a zulu, a ndebele és a yeyi nyelvek bonyolult mássalhangzórendszerrel rendelkeznek; a többiek - a Gciriku az elnevezésben szereplő kattogó hang ellenére - felépítésükben kezdetlegesebbek. Ott van még a kenyai Dahalo nyelv, mely egy déli-kusita nyelv, néhány szavában van a fogak között kiejtett csettintő hang, valamint egy kihalt és feltehetően mesterséges ausztrál rituális nyelvben, a Damin nyelvben is szerepeltek orrhangú kattogó hangok.

A bantu nyelvek a szomszédos, kiszorított vagy bekebelezett khoisan népességektől (vagy más bantu nyelvektől) vették át a csettintő hangokat, gyakran keveredés útján, míg a dahalókról úgy gondolják, hogy a területen beszélt egy korábbi nyelvből származnak ezek a hangok, amikor áttértek a kusita nyelvre; ha ez így van, akkor az a nyelv, amelyet a dahalo előtt beszéltek a területen, valami olyasmi lehetett, mint a hadza vagy a szandawe. A damin egy szertartásokra használt (talán mesterséges) ausztrál őslakos nyelv, és semmi köze a koiszan nyelvekhez.

Ezek az egyedüli olyan nyelvek, amelyekről ismert, hogy a mindennapi szókincsükben szerepelnek kattogó hangok. Alkalmanként az egyszerű emberek más nyelvekről is azt mondják, hogy „kattogó” hangokkal rendelkeznek. Ez általában a világ nagy részén megtalálható kidobó (ejektív) mássalhangzók téves elnevezése, vagy a kattogások nem nyelvi (paralingvisztikus) használatára való utalás, mint például az angol tsk! tsk!

Összehasonlító szójegyzék

	nyelv (jelrendszer)	szem	fül	orr	fog	nyelv (testrész)	száj	vér	csont	fa	víz	enni
koe ősnyelv	*≠xai	*≠ai	*≠ui	*//ũ		*kxʔam	*/ʔao			*≠̃a	*≠ʔũ	*/xʔon
nama ősnyelv	*≠xai	*≠ai	*≠ui			*//kxʔam	*/ʔau				*≠ʔũ	*/xʔon
központi koiszan ősnyelv	ǂxai	*ǂae	*ǂuii	*ǁõõ	*dham	*kx’am	*ǀ’ao		*zei	*tsaa; *ǁami	*ǂ’ũ	*ǀkx’on
déli koiszan (tuu) ősnyelv	tsʼaa	*nǂ(u)i	*nǀu, *nǀũ	*ǁkha(i)	*ǀʼãri > *ǀʼani	*thu			*ʘho, *nʘo, *nʘa	*!khaa	*ãa, *ãi	*ǀãe, *ǁae
Juǀ’hoanszi (ǃXun nyelv)	gǀà’a̍	ǀ’hū̍	ts’ũ	ts’àu	dhārì	ts’i	ǀ’àng
szandve	ǀʷěː	kéké	ⁿǀáti̥	!’àkʰã̌ː	!ʰẽ̂ː	ⁿ!ũ̂ː	ǁ’ék’â	!î	tʰěː	ts’â	mántʃʰâ	ǁʷâ
hadza		ʔakʷʰa	ɦat͜ʃ’apit͜ʃʰi	ʔiƞtʰawe	ʔaɦa	ⁿǀata	ʔawati	ʔatʰama	mic͜ʎ̥˔’a	t͜s’iti	ʔati	seme

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Khoisan languages című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• ↑ Barnard: (1988) „"Kinship, Language and Production: a Conjectural History of Khoisan Social Structure." In”. Africa: Journal of the International African Institute 58 (1), 29–50. o. DOI:10.2307/1159869. JSTOR 1159869. 
• Ehret, Christopher (1986). Rottland, Franz; Vossen, Rainer (eds.). "Proposals on Khoisan Reconstruction". Sprache und Geschichte in Afrika. 7 (2). Hamburg: Helmut Buske Verlag: 105–130.
• Ehret, Christopher (2003). Bengtson, John D.; Starostin, George (eds.). "Toward reconstructing Proto-South Khoisan". Mother Tongue: Journal of the Association for the Study of Language in Prehistory. VIII (Special Issue: Proceedings of the Linguistic Databases and Linguistic Taxonomy Workshop, Santa Fe Institute, January 6-10, 2003): 63–80.
• Greenberg, Joseph H. (1955). Studies in African Linguistic Classification. New Haven: Compass Publishing Company. (Reprints, with minor corrections, a series of eight articles published in the Southwestern Journal of Anthropology from 1949 to 1954.)
• Greenberg, Joseph H. (1970) [1st ed. 1963; 2nd revised ed.: 1966]. The Languages of Africa (3rd ed.). Bloomington: Indiana University Press. (Heavily revised version of Greenberg 1955.) (All three editions simultaneously published at The Hague by Mouton Publishers)
• Güldemann, Tom; Vossen, Rainer (2000). "Khoisan". In Heine, Bernd; Nurse, Derek (eds.). African Languages: An Introduction. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 99–122.
• Hastings, Rachel (2001). "Evidence for the Genetic Unity of Southern Khoesan". Cornell Working Papers in Linguistics. 18: 225–245.
• Honken, Henry (1988). "Phonetic Correspondences among Khoisan Affricates". In Vossen, Rainer (ed.). New Perspectives on the Study of Khoisan. Quellen zur Khoisan-Forschung. Vol. 7. Hamburg: Helmut Buske Verlag. pp. 47–65.
• Honken, Henry (1998). "Types of sound correspondence patterns in Khoisan languages". In Schladt, Mathias (ed.). Language, Identity and Conceptualization among the Khoisan. Quellen zur Khoisan-Forschung. Vol. 15. Köln: Rüdiger Köppe Verlag. pp. 171–193.
• Köhler, O. (1971). "Die Khoe-sprachigen Buschmänner der Kalahari". Forschungen zur allgemeinen und regionalen Geschichte (Festschrift Kurt Kayser). Wiesbaden: F. Steiner. pp. 373–411.
• Sands, Bonny (1998). Eastern and Southern African Khoisan: Evaluating Claims of Distant Linguistic Relationships. Cologne: Rüdiger Köppe Verlag.
• Schladt, Mathias, ed. (1998). Language, Identity, and Conceptualization among the Khoisan. Cologne: Rüdiger Köppe Verlag.
• Starostin, George (2003). "A Lexicostatistical Approach towards Reconstructing Proto-Khoisan", pdf
• Starostin, George (2008). "From modern Khoisan languages to Proto-Khoisan: The Value of Intermediate Reconstructions".pdf
• Starostin, George (2013). Languages of Africa: An attempt at a lexicostatistical classification. Vol. I: Methodology. Khoesan Languages. Moscow: Jazyki slavyanskoj kul’tury.
• Traill, Anthony. 1986. "Do the Khoi have a place in the San? New data on Khoisan linguistic relationships." In African Hunter-gatherers (International Symposium), Franz Rottland and Rainer Vossen, 407–430. Sprache und Geschichte in Afrika, special issue 7.1. Hamburg: Helmut Buske Verlag.
• Treis, Yvonne. 1998. "Names of Khoisan languages and Their Variants." In Language, Identity, and Conceptualization Among the Khoisan, edited by Matthias Schladt. Köln: Rüdiger Köppe, 463–503.
• Vossen, Rainer. 1997. Die Khoe-Sprachen. Ein Beitrag zur Erforschung der Sprachgeschichte Afrikas. Köln: Rüdiger Köppe.
• Vossen, Rainer. 2013. The Khoesan Languages. Oxon: Routledge.
• Westphal, E.O.J. 1971. "The Click Languages of Southern and Eastern Africa." In Current Trends in Linguistics, Volume 7: Linguistics in Sub-Saharan Africa, edited by T.A. Sebeok. Berlin: Mouton, 367–420.
• Winter, J.C. 1981. "Die Khoisan-Familie." In Die Sprachen Afrikas, edited by Bernd Heine, Thilo C. Schadeberg, and Ekkehard Wolff. Hamburg: Helmut Buske, 329–374.

Kapcsolódó szócikkek

• Mindennapi élet a Kalahári sivatagban
• Botswana nyelvei
• Namíbia nyelvei