Ko Tau
| Ko Tau | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Thaiföld |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1382 fő (2006) |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Thai-öböl |
| Terület | 21 km² |
| Hosszúság | 7,5 km |
| Szélesség | 3,5 km |
| Időzóna | UTC+7 |
| Elhelyezkedése | |
 Ko Tau
Pozíció Thaiföld térképén
| |
 é. sz. 10° 05′ 24″, k. h. 99° 50′ 17″10.090000°N 99.838000°EKoordináták: é. sz. 10° 05′ 24″, k. h. 99° 50′ 17″10.090000°N 99.838000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ko Tau témájú médiaállományokat. | |
Ko Tau (más átírásokban Ko Tao, vagy Koh Tao thaiul: เกาะเต่า, szó szerint fordítva Teknős-sziget) sziget Thaiföldön, a Thai-öbölben. A Szamuj-szigetek része. Területe mintegy 21 négyzetkilométer. Közigazgatási értelemben 2013 óta Szuratthani tartomány egyik kerületét (amphö) képezi. Népessége 2006-ban 1382 fő volt. Fő települése Banmehat (Ban Mae Hat).
A sziget gazdasága szinte teljes egészében a turizmusra épül, főleg a búvárkodásra.
Története
[szerkesztés]Az európaiak legkorábbi térképein "Pulo Bardia" (P. Bardia) néven szerepel a sziget. Egészen az 1900-as évek elejéig ezen a néven ismerték, és a leírások szerint legkorábbi ismert lakói maláj-polinézek voltak. A régi térképek három észak-déli irányba rendeződött sziget közül a legészakibbként és legkisebbként jelölik. John Thornton The English Pilot, the Third Book című műve 1701-es, de a Sziámi-öböl benne lévő térképe 1677-es keltezésű.[1] A697 körüliek William Dampier térképei a Kelet-Indiákról. A 17. században navigációs műszerek csak hozzávetőleges pontosságot engedtek meg, egy hosszúsági foknyi (mintegy hatvan tengerészeti mérföldnyi) pontossággal.
Az 1827-ben kiadott The Edinburgh Gazetteer, or Geographical Dictionary említi a szigetet, és megadja elhelyezkedését.[2] Frederick Arthur Neale 1852-ben megjelent könyvében (Narrative of a Residence in Siam.) leírta Bardia népét és vadvilágát. A leírás farmokat és teheneket említ a sziget egyik nyugati öblénél elhelyezkedő faluban. A könyv illusztrációt is tartalmaz, kunyhókkal és pálmafákkal.[3]
A környezet
[szerkesztés]A sziget a közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata) és a Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) fontos költőhelye. A turizmus fejlődése hátrányosan érintette a költőhelyeket. A Királyi Thai Flotta és a helybéli búvárcentrumok KT-DOC nevű egyesülése 2004-ben egy olyan programot szervezett, amelynek révén több száz fiatal teknős került vissza sziget ökoszisztémájába.
A Csumpon-orom a sziget nyugati részén népszerű a cetcápákat és bikacápákat kereső búvárok között. A sziget több, mint 130 féle kőkorall otthona, és legalább 223-féle zátonylakó halé, amelyek 53 különböző családhoz tartoznak.[4]
A búvárkodás körülményei jelentősen javultak az utóbbi években, miután a profi búvárok egyre több tudnivalóra tanították meg a helyieket. Az El Niño okozta vízfelmelegedés egy időben a sekélyvízi korallok jelentős megfogyatkozását okozta a szigetnél, de a visszaépülés gyors volt. Ma a Thai-öböl egyik legjobb búvárkodó helyének tartják Ko Taut.[5] A "Save Koh Tao" nevű csoport a környezet megóvásán dolgozik.[6]
Mivel a világ egyik legnépszerűbb búvárkodó célpontjává vált, egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogyan lehet csökkenteni a korallzátonyokra gyakorolt negatív hatásokat.[7] Természetes tényezők és egyes területek túlzott használata együtt vezettek az olyan korallevők elszaporodásház, mint a Drupella csigák[8] és a töviskoronás tengericsillagok[9] elszaporodáshoz a sziget körül az utóbbi években. 2012-ben kidolgoztak egy a tengert zónákra osztó regulációs tervet a szigetre, és ezt törvénybe is iktatták, de a kedvező hatásai még nem érezhetőek.[10]
A turizmus és a fejlesztések folyamatosan nőttek az elmúlt évtizedekben a szigeten, de az infrastruktúra nem tartotta lépést. Az ivóvíz és áramhiány[11] gyakori, és a szennyvízfeldolgozás nem megfelelő.[12]
Turizmusa
[szerkesztés]
A sziget a palackos és pipás búvárok népszerű célpontja, de jönnek ide kötéllel és kötél nélkül sziklát mászni és túrázni is. A legnépszerűbb hely a nyugati Szajri, aminek 1,7 kilométer hosszú, sziklákkal és közepes árkategóriájú szállókkal és éttermekkel szaggatott fehérhomokos tengerpartja van. Az infrastruktúra jórészt itt összpontosul. Akik el akarják kerülni a tömeget, azok a sziget déli részébe, Csalokbankhauba (Chalok Baan Khao) mennek. A nagy gránitsziklák, amelyek a mászókat vonzzák, az erdőkben és a partokon is megtalálhatók.
Ko Tau infrastrukturálisan kevésbé fejlett, mint Ko Szamuj és Ko Phangan, de a húszas éveikben járó hátizsákos turisták közt egyre népszerűbb. Miattuk az árak viszonylag alacsonyak. Ko Szamujon a szórakozás a fő vonzerő, Ko Taun a természet, Ko Phangan pedig a kettő között van.
Útibeszámolók szerint több olyan magaslati pont van a szigeten, ahonnan szép a kilátás ( Mango, Chalok, Nag Yuan, John-Suwan). A sziget déli része nyugalmasabb. A strandokon nap közben nincs nagy tömeg, mert a látogatók jelentős része ilyenkor búvárkodni megy. Még tovább lehet kirándulni a közeli Ko Nangjuan szigetre.
A hátrányok közt említik a szemetet, ami olykor a tengervízben is van. A taxi drága, de fix árú, az utak elég rosszak, és sok a baleset. A főszezonban (december-február) igen kockázatos úgy érkezni, hogy nem foglalt előre szállást az ember.[13]
Népessége
[szerkesztés]A nekilódult turizmus miatt három-ötezer mianmari (burmai) él a szigeten a vendégek kiszolgálására.[14] A brit uralom egyik örökségeként a burmaiak jó szinten beszélnek angolul. A sziget gazdaságának egy jelentős szeletét uralja egyetlen thai család: búváriskolákat, szálláshelyeket és kocsmákat.[15]
Közlekedése
[szerkesztés]
Az utak kezdetlegesek és általában rossz állapotúak. A fő közlekedése eszköz a motorbicikli. A turistákat érő balesetek jórésze is a motorozásból származik. Amikor scootert vagy motort bérel a turista, egyes tanácsok szerint nem érdemes otthagyni az útlevelet, mert előfordul, hogy csak azután kapja vissza, hogy nem is létező, vagy eltúlzott károkért jelentős összeget fizettetnek vele.
Kompok
[szerkesztés]Ko Taura a Lomprayah, Seatran és Songserm társaságok indítanak kompokat, a következő kikötőkből:
- Szuratthani (négy óra nappali hajón, 9 óra az éjszakai hajón)
- Csumphon (1,5–3 óra, illetve 7 óra éjszakai hajón)
- Ko Szamuj (mintegy két és fél óra)
- Ko Phangan (másfél-2 óra).
Minden hajó Banmehatnál köt ki. Az utazási idők változóak lehetnek, a használt hajótól függően.
Légiközlekedés
[szerkesztés]Ko Taunak nincs repülőtere. Légiúton a következő repterekről elérhető hajón vagy katamaránon:
- Csumphoni repülőtér (CJM)
- Szamuji repülőtér (USM)
- Suratthanii repülőtér (URT)
Vasút
[szerkesztés]A sziget vasúti kapcsolatao Csumphon, ahonnan hajóval lehet átjutni Ko Taura.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The English Pilot, the Third Book. Royal Museums Greenwich . [2012. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
- ↑ The Edinburgh Gazetteer, or Geographical Dictionary:.... London: Longman, Rees, Orme, Brown, and Green, 383. o. (1827. november 5.). Hozzáférés ideje: 2015. január 4.
- ↑ Narrative of a Residence in Siam.. London: Office of the National Illustrated Library, 120. o. (1852. november 5.)
- ↑ Scaps, Patrick. „An update to the list of coral reef fishes from Koh Tao, Gulf of Thailand”. CheckList 10 (5), 1123–1133. o. DOI:10.15560/10.5.1123.
- ↑ Koh Tao. Amazing Thailand . Tourism Authority of Thailand. [2013. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 3.)
- ↑ Scott, Chad M.. „A Sustainable Model for Resource Management and Protection Achievable through Empowering Local Communities and Businesses”. Ramkhamhaeng University International Research Conference 2010 1, 25–28. o. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 5.)
- ↑ Lamb, Joleah. „Scuba diving damage and intensity of tourist activities increases coral disease prevalence”. Biological Conservation 178, 88–96. o. DOI:10.1016/j.biocon.2014.06.027.
- ↑ Hoeksema, Bert W.. „Dietary shift in corallivorous Drupella snails following a major bleaching event at Koh Tao, Gulf of Thailand”. Coral Reefs 32 (2), 423–428. o. DOI:10.1007/s00338-012-1005-x.
- ↑ Scott, Chad M.. „Spawning observation of Acanthaster planci in the Gulf of Thailand”. Marine Biodiversity, 1–2. o. DOI:10.1007/s12526-014-0300-x.
- ↑ Hein, Margaux. „Assessing baseline levels of coral health in a newly established marine protected area in a global scuba diving hotspot”. Marine Environmental Research 103, 56–65. o. DOI:10.1016/j.marenvres.2014.11.008.
- ↑ Larpnun, Radda. „Practical Coral reef management on small island: Controlling sediment on Koh Tao, Thailand.”. Catchment Management and Coral Reef Conservation: A Practical Guide for Coastal Resource Managers to Reduce Damage from Catchment Areas... 178, 88–89. o.[halott link]
- ↑ „Koh Tao Alarmed by Growing Trash Pile”, Khaosod English, 2016. november 21. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
- ↑ utikritika.hu Koh Tao
- ↑ „This Septic Isle: Backpackers, Bloodshed and the Secretive World of Koh Tao”, Time, 2015. július 17. (Hozzáférés: 2017. október 8.)
- ↑ Peter Walker. „Koh Tao's dark side: dangers of island where Britons were murdered”, The Guardian, 2014. november 24.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Ko Tao című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
