Kiss Ferenc (erdőmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiss Ferenc
Született 1860. április 24.
Szilsárkány
Elhunyt 1952. június 13. (92 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Házastársa Strőbl Margit
Foglalkozása Erdőmérnök
Iskolái Selmeci Akadémia (–1882)

Kiss Ferenc (Szilsárkány, 1860. április 24.Szeged, 1952. június 13.) erdőmérnök, a „szegedi erdők atyja”.

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

1860. április 24-én született a Sopron megyei Szilsárkányban. Édesapja Kiss Zsigmond helyi földműves. Szülőfalujában végezte el elemi iskolai tanulmányait, majd a soproni evangélikus líceumban (jelenleg Berzsenyi Dániel Gimnázium) 1879. június 27-én szerzete meg jó eredménnyel érettségi bizonyítványát. Ezek után a selmecbányai Erdészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1879. szeptemberétől 1882. júliusáig tanult. Már elsőéves korában állami ösztöndíjban részesült, melyből rendszeresen támogatta hét fiatalabb testvérét. Oklevelét 1882. július 31-én szerezte meg.

Munkássága[szerkesztés]

Előbb a nagyváradi püspökség uradalmában, majd a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. Az 1885-ben megalakuló Országos Erdészeti Egyesület egyik alapító tagja volt. Ebben az évben küldte Szegedre Bedő Albert országos főerdőmester. 1888-ra elkészítette a Szeged környéki erdők fejlesztési tervét, részletezve a homokterületek erdősítését, és már ebben az évben elkezdődött az erdők üzemterv alapján történő újrafásítása. A futóhomok terjedésének megakadályozására 540 kat. holdon védőerdőt és ennek csemetével ellátására többholdnyi csemetekertet is létesített. Egy 1913-ban írt tanulmányában javasolta a feketefenyő telepítését. 1923-ban Kaán Károly földművelésügyi államtitkárral együtt alkották meg az Alföld fásításának törvényét. Rá egy évre a mai ásotthalomi erdő egy részét róla nevezték el és 1925-ben Miniszteri tanácsosi címmel nyugdíjazták. Ám továbbra sem tétlenkedett, sorban jelentek meg értekezései. 1935-ben működésének ötvenéves jubileuma alkalmából a Mezőgazdasági Egyesület örökös díszelnökévé választották és ekkor nevezték el a „Szegedi erdők atyjá”-nak. 1939-ben a Szegedi Tudományegyetem díszdoktorrá avatta és ekkor jelent meg élete legnagyobb munkája „Szeged erdészete” címmel. 1952. június 13-án hunyt el Szegeden, érdemei mellőzésével, szinte elfeledve.

Móra Ferenccel kötött barátsága[szerkesztés]

1914-ben felvették a Tömörkény István által vezetett Dugonics Társaságba, ahol megismerkedett és barátságot kötött Móra Ferenccel, aki 1918-ban ezt írta az erdőmérnökről: „Régóta tudjuk róla, hogy a világ legboldogabb életét éli, igazi szerelmesei a fák, amiket maga ültetett. Talán még beszél is velük, mikor megcirógatja derekukat, de hisszük, hogy érti a szavukat s emberszeretettől csordultig teli szívvel tér vissza a poros városba.”A Szegedi Napló hasábjain pedig így írt róla: „Kiss Ferenc az én szememben nem e világból való ember. Ő benne a fák lelke él, amelyeknek ura, királya. Ó, ha minden király úgy szeretné az alattvalóit, mit ő, de soha nem volna háború a világon! A szilfa neki adta keménységét, a nyárfa a lágyságát, méltósága a tölgyé, derült nyugalma a juharé, szelíd magyar bánata az akácé. Az egész ember termő élete olyan, mint az almafáé a napsütötte tisztáson. A különbség csak az, hogy neki nincs semmiféle ellensége.”

Tanulmányai[szerkesztés]

  • A Fehér nyárfa, s annak jelentősége a homoki erdősítéseknél Erdészeti Lapok, 33. évf. 1-12 1894.
  • Újabb észleletek az akácfa pajzstetűjéről Erdészeti Lapok, 34. évf. 141-158. 1895.
  • Az ólomesőről és a nyúlkárokról Erdészeti Lapok, 34. évf. 588-594. 1895.

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét Szegeden a Kiss Ferenc Erdészeti Szakgimnázium, Ásotthalmán emlékerdő viseli.

Források[szerkesztés]