Ugrás a tartalomhoz

Kis grizon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis grizon
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)
Alcsalád: Zorillaformák (Ictonychinae)
Nem: Galictis
Bell, 1826
Faj: G. cuja
Tudományos név
Galictis cuja
(Molina, 1782)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis grizon témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis grizon témájú kategóriát.

A kis grizon (Galictis cuja) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a zorillaformák (Ictonychinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

A kis grizon Dél-Amerikában őshonos. A kontinens déli felén él, Argentína, Bolívia, Brazília, Peru, Chile és Paraguay területén. Az ültetvények közt, de általában az épületek közelében szeret tanyázni, s a baromfiállományban nagy pusztítást szokott végezni. Inkább a füves térségek lakója, ámbár rengeteg erdőben is előfordul. Ha kutyák veszik üldözőbe; nem kúszik a fára, hanem inkább kövek vagy fagyökerek alá rejtőzik.

Alfajai

[szerkesztés]
  • Galictis cuja cuja - délnyugat-Bolívia, nyugat-Argentína és közép-Chile
  • Galictis cuja furax - dél-Brazília, északnyugat-Argentína, Uruguay és Paraguay
  • Galictis cuja huronax - közép- és dél-Bolívia és kelet-Argentína
  • Galictis cuja luteola - Peru legdélebbi csücske, nyugat-Bolívia és észak-Chile

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 65 centiméter, ebből farka 22 centiméter. Bundájának színezte érdekes, mert testének felső része világosabb, mint az alsó. Orra, nyaka alsó része, hasa és állkapcsa sötétbarna, míg egész felső része, a homlokától a farkáig halványszürke, mivel nemezszőre fekete-fehér gyűrűs. Homlokáról arcán át világos agyagsárga, a vállak táján kissé kiszélesedő sáv fut végig. Farka vége és kicsiny fülei egészen sárgák, talpa és sarka tompa fekete színű. A hím, a nőstény és a fiatal példány bundájának színe azonos.

Életmódja

[szerkesztés]

Menekülés közben odvas fákba, sziklahasadékokba vagy földbe vájt lyukakba rejtőzik el. Az a különös sajátsága, hogy hosszú nyakát úgy emelgeti, mint a mérges kígyók szokták; e közben apró fekete szeme élénken kivillog a fehér sávok alól, s kétségtelenül elárulja az állat okosságát és vérszomjas természetét. A grizon éppoly vérengző, mint a mi nyusztunk, vagy nyestünk, s állítólag éhség nélkül is annyi állatot mészárol le, amennyihez csak hozzáférhet, bátor természetű. Rio Grande do Sul tartományban nagy magtárakban úgy tartják a grizont, mint nálunk a macskát, a patkányok pusztítására. Egyenes ülésű, mozgását kinyúlt testtel végzi.

Források

[szerkesztés]

Alfred Edmund Brehm. Az állatok világa, A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadás, Budapest: Arcanum (2000). ISBN 963 86118 2 0 „Brehm2000”