Keszler József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keszler József
Keszler József
Keszler József
Született 1846. szeptember 4.
Pásztó
Elhunyt 1927. szeptember 18. (81 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása újságíró, műkritikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keszler József témájú médiaállományokat.

Keszler József (Pásztó, 1846. szeptember 4.Budapest, 1927. szeptember 18.) újságíró, műkritikus; korának egyik legtekintélyesebb színikritikusa volt.

Életútja[szerkesztés]

A gimnáziumot Gyöngyösön, majd a pesti piaristáknál, jogi tanulmányait szintén Pesten végezte, utána újságíró lett. A Pester Lloydba, a Magyarország és a Nagyvilág című hetilapba, a Nemzeti Hírlapba, a Borsszem Jankóba dolgozott. Miután másfél évig Párizsban irodalmi, történelmi és filozófiai tanulmányokat folytatott, 1876-ban Trefort Ágoston közoktatási miniszter három évre újra Párizsba küldte, hogy folytassa tanulmányait, azután itthon francia tanárokat neveljen. Párizsi tartózkodása alatt irodalmi, színházi és képzőművészeti tárcacikkeket írt több lapnak, így a Reformnak, A Honnak, a Pester Lloydnak és a Fővárosi Lapoknak, ezek nagyobb részt Du Chaudron álnév alatt jelentek meg. Hazatérése után az Országos Tanárképző Intézethez a francia nyelv és irodalom tanárává nevezték ki. Mint újságíró előbb az Ellenőrnek, majd a Nemzetnek volt főmunkatársa 1897. decemberig, amikor az Országos Hírlap belső munkatársa lett. 1903-tól Az Ujságnak volt képzőművészeti és színházi kritikusa. Élete végén a betiltott Az Ujságból alakult Újság című napilap felelős szerkesztőjeként működött. A budapesti Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának is tagja volt.

„Hadd jegyezzem fel még, hogy Keszler kritikái, ha így utólag olvassa őket az ember, stílus dolgában nem egészen felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket ő támasztott másoknak az írásaival szemben, de nem bizonyulnak időtállónak egyébként sem, jóslatai pedig - színdarabok sorsát, színészek jövőjét illetőleg - egyáltalán nem váltak be.” – írta róla Csathó Kálmán.[1]

Munkái[szerkesztés]

  • Három beszéd a felsőházról Thiers-, Royer-Collard- és Guizottól (Ford., kiadta Trefort Ágoston, Budapest, 1883)
  • Dante Galeottója. Kép a romantikus történet költészetéből (Budapest, 1890)
  • Jellem a művészetben. Kép a francia széptanból (Budapest, 1890).

Szerkesztette a Harmonia zenészeti közlönyt 1883–1884-ben. Álnevei: Bolygó, Lucius Verus, Patatras.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Idézi: Takács István: Keszler József. Színészkönyvtár, 2006. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gergely István (1927). Keszler József: I.–V. (Nekrológ). Nyugat (19. szám). (Hozzáférés ideje: 2014. április 16.)  
  • Takács István: Keszler József. Színészkönyvtár, 2006. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  • Keszler Józsefről. In: Juhász Gyula: A tékozló fiú. Novellák, emlékek, szatírák. Bp, 1995. 195-198. old.