Kemény Katalin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kemény Katalin
Született 1909. augusztus 31.
Torda
Elhunyt 2004. január 10. (94 évesen)
Budapest
Foglalkozása író,
művészettörténész,
műfordító

Kemény Katalin (Torda, 1909. augusztus 31.Budapest, 2004. január 10.), író, művészettörténész, műfordító. Kemény Gábor pedagógus lánya, Hamvas Béla író, filozófus felesége.

Élete[szerkesztés]

Édesapját 1921-ben katonai szervezkedéssel vádolva a román hatóságok bebörtönözték, majd az egész családot kitoloncolták Erdélyből. Budapesten telepedtek le, Kemény Katalin itt folytatta a tanulmányait. 1932-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-francia, majd filozófia doktori diplomát szerzett. A harmincas évektől jelentek meg különböző folyóiratokban (Esztétikai szemle, Erdélyi Múzeum, Független Szemle, A jövő útjain, Korunk Szava, Magyar Írás, Pásztortűz, Szocializmus) tanulmányai és novellái.

1936-ban feltűnést keltett az első magyar Rabelais-fordítás elkészítésével és publikálásával. A fordítás megjelenése révén ismerkedett össze Hamvas Bélával, akivel 1937-ben házasságot kötött.

Óbudán bérelt lakásukat a háború végén bombatalálat éri, és Kemény összes kézirata - akárcsak a férjéé - megsemmisült. 1945-től rendszeresen publikált, többek között a Diárium, Embernevelés, Esztétikai évkönyv lapjain jelentek meg írásai. 1948-ban Lukács György vitairatban politikailag károsnak minősítette Hamvas Bélával közösen írt könyvét, a Forradalom a művészet-bent, melyben - elméleti esszék mellett - elsősorban az Európai Iskola avantgárd művészeinek szellemi távlatait és az "igazságkereső festészet" lehetőségeit kutatták. Kemény Katalinra hosszú elnémítás várt; a következő évtizedekben csupán a párizsi Magyar Műhelyben jelenhetett meg egy regényrészlete (Soliloquia címmel, 1965-ben).

Kemény Gábor elhunyta után ő rendezte sajtó alá édesapja pedagógiatörténeti munkáit, aminek eredményeként jelent meg A pedagógiai tudat kialakulása Magyarországon című kötet 1986-ban. Férje 1968-as halála után Hamvas Béla írói hagyatékának gondozását is Kemény Katalin látta el.

Művei[szerkesztés]

  • Erdélyi emlékírók (Erdélyi tudományos füzetek 47. sz., Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1932)
  • Alain, a moralista művészetfilozófiája, Élők és holtak (esszé, 1946)
  • Forradalom a művészetben. Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon (Hamvas Bélával közösen, Misztótfalusi, 1947)
  • Az ablak, a táj, a valóság (Veszelszky Béla) (Ars Hungarica, 1981/1.)
  • Arc-maszk-ikon (Vajda Lajos) (In.: A Janus Pannonius Múzeum évkönyve (1985-86), Pécs, 1987)
  • Labdajáték, Misztérium hét színben (regény, Magvető, 1988)
  • Az ember, aki ismerte saját neveit. Széljegyzetek Hamvas Béla Karneváljához (Akadémiai Kiadó, 1990)
  • ...de a sivatag. Levelek a halott baráthoz (regény, esszék, Medio Kiadó /Életünk könyvek/, 1993)
  • Sztélé nagyanyámnak - A sötétség leányának ölében a világító tojásokkal (regény, Editio M Kiadó, 2002)
  • A hely ismerője (esszék, Kortárs Kiadó, 2006)
  • Maszk és valóság (esztétikai írások, szerk. Bordács Andrea, Ernst Múzeum, 2006)
  • Így én őt és így ő engem (versek, Vigília, 2008/3.)
  • Hét fátyol (válogatott írások, szerk. Szántó F. István, magánkiadás, 2009)

Fordításai[szerkesztés]

  • Rabelais: Gargantua /Pantagrueli vidámságok könyve/ (előszó Benedek Marcell, Budapest, Merkantil Ny., 1936)
  • Alexandra David-Neel: Arjopa (Európai asszony zarándokútja a tiltott Lhászába) (Ampelos, Debrecen, 1940)
  • Valéry, Paul: Európa nagysága és hanyatlása (Egyetemi Nyomda, 1945)
  • Az olajárus és a kurtizán. Négy elbeszélés a Csin ku csi kuan gyűjteményből (Európa, 1958)
  • Mostani és régi idők csodálatos látványai (kínai elbeszélések, Európa, 1960)

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]