Ugrás a tartalomhoz

Keleti rítusok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A keresztény keleti rítusok a vallás keleti felében kialakult liturgikus formák.

A keleti rítusok kialakulása hosszú történelmi folyamat volt. Az ősegyházban alapjában ugyanazok voltak mindenhol a szertartások, bár régiónként különféle kisebb eltérések mutatkoztak. Később a jelentősebb vallási központokban, elsősorban Antiochiában, Alexandriában, Konstantinápolyban, majd később az örményeknél és a távolabb keleten a káldoknál külön rítusok alakultak ki.[1] Ennek a történelmi folyamatnak a következménye az a többféle keleti rítus, melyet ma megkülönböztetni szoktak.

Jellemzői

[szerkesztés]

A keleti egyházak szent szertartásait a következő vonások jellemzik :[2]

Ezért a keleti rítusok mindig közelebb maradtak a néphez, átvették a népnyelvet, látványosabbak és szimbólumokban gazdagabbak, mint a latin liturgia.[2] A szentmisén és a zsolozsmán kívül más áhítatgyakorlatok nem alakultak ki.[2] Minden keleti katolikus részegyháznak önálló liturgia-alváltozata van.

Fajtái

[szerkesztés]
A bolgár egyház egy templomának ikonosztáziája

A következő fajtáit különböztethetjük meg:

  • Bizánci (görög) rítus , a legtöbb ortodox és tizenhét keleti katolikus egyház liturgikus szertartása. Történelmileg nem ez a legrégibb, de számbeli jelentősége emeli az első helyre, hiszen hívői tömegével messze kiemelkedik a keleti kereszténység összességéből. Ez a szertartás eredetileg Antiochiából indult el és úgy jutott el Bizáncba.[1]
  • Antiókhiai rítus
    • nyugat-szír rítus, a hagyomány alapján ifj. Jakab apostol jeruzsálemi liturgiája. Ezt a szertartást Jakab apostoltól származtatják és Antiochiából származik. Nyelve az ó-szír (arám), a szertartás követői a monofiziták voltak.[1] Követői ma már természetesen nem ismerik az ősi nyelvet és ezért a szentmise többnyire arab nyelven folyik.[1]
      • maronita rítus (antiochiai szír-maronita egyház)
    • kelet-szír (káld vagy babilóniai) rítus, a hagyomány alapján Tamás apostol liturgiája. Az eredeti szír szertartás az idők folyamán Mezopotámiába és Perzsiába is átterjedt és ott nesztoriánus irányzattal keveredett, nyelve pedig a keleti-arám vagy káld lett.[1]
      • Szír-malabár szertartás. (Szent Tamás keresztények.) Ez az eredeti káld szertartásnak Perzsián át Indiába jutott változata, amely a 16. században alakult ki és lényegesen alig különbözik az előbbitől, ami a szertartási formát illeti.[1]
  • Alexandriai rítus, a hagyomány alapján Szent Márk liturgiája. Ehhez a szertartáshoz, amely az alexandriai patriarchátusból alakult ki, tartoznak az egyiptomi és az abesszíniai keleti egyházak.[1]
  • Örmény rítus, a hagyomány szerint Világosító Szt. Gergely liturgiája. Az örményeket görög és szír hittérítők vezették be a kereszténységbe és ezek rítusát vették át nemzeti nyelvükre lefordítva és azt később a keresztes hadjáratok idejében latin szokásokkal bővítették ki.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h Az Uj Nemzedék nagy képes naptára: Abesszinia és a keleti kereszténység (1936)
  2. a b c Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon, Ecclesia

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Восточные литургические обряды című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]