Kassai József (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kassai József
Életrajzi adatok
Születési név Kassai József
Cím pap
Született 1767. március 15.
Bodrogkisfalud
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1842. március 15. (74 évesen)
Pécs
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet katolikus
Gyülekezet szerencsi
Tisztség plébános
Felszentelés 1790

Kassai József (Bodrogkisfalud, Bács-Bodrog vármegye, 1767. március 15.Pécs, 1842. március 15.[1]) nyelvész, szótáríró, római katolikus pap. Személyében a magyar nyelv etimológiai kutatásának úttörő alakját tisztelik. 1832-től a Magyar Tudós Társaság levelező tagja volt.

Élete[szerkesztés]

Középiskoláit 1778-tól a tokaji piaristáknál kezdte meg, s 1783–1784-ben a kassai főgimnáziumban folytatta, Baróti Szabó Dávid tanítványaként. 1785-től egri papnövendékként bölcseletet tanult. 1786-ban Esterházy Károly egri püspök utasítására – már mint az egri egyházmegye kispapja – a pesti egyetemre iratkozott be, s 1790-ig teológiát hallgatott.[1] Még ugyanezen év decemberében pappá szentelték,[1] s előbb 1791–1794-ben tarcali káplán, 1794 és 1824 között szerencsi plébános volt. 1824-ben nyugalomba vonult, gróf Almásy János noszvaji kastélyában élt, s nyelvészeti tanulmányainak szentelte minden idejét. 1827-ben Szepesy Ignác pécsi püspök pártfogása alá, Pécsre került, aki Kassai nagy vállalkozását, a szófejtő szótár kiadását is pénzelte.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Nyelvészeti érdeklődését feltehetően kassai tanára, Baróti Szabó Dávid keltette fel. Figyelme a pesti egyetemen töltött évek során fordult a lexikográfia és a népnyelv felé, miután a nagyvárosban összesereglett vidéki ifjak szókincsében, nyelvhasználatában, kiejtésében felismerte a regionális különbségeket. Évtizedeken át gyűjtötte a szóelőfordulásokat – köznyelvi és tájnyelvi szavakat egyaránt –, s ennek alapján jelentette meg 1833–1838 között négykötetes szófejtő szótárát. A kiadásban csak a T betűig jutott, s kéziratai alapján több mint egy évszázad elteltével, 1962-ben Gáldi László rendezte sajtó alá a befejező részeket. Nyelvjárási gyűjtései is jelentősek, legtöbb nyelvészeti cikke a Tudományos Gyűjteményben jelent meg. Kiadatlan kéziratait az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Tudományos eredményei elismeréseként 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta.

Főbb művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 375. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Felhasznált forrás[szerkesztés]