Kanadai-ősföld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Kanadai-ősföld kiterjedése

A Kanadai-ősföld (avagy: Laurentiai-ősföld) az észak-amerikai kontinens geológiai magja. A félkontinens északi felére terjed ki és olyan kőzetekből áll, melyek részben több milliárd évesek. Az utolsó jégkorszakok során a Kanadai-ősföldet csaknem teljes egészében jég borította és ennek felszínformáló ereje alakította ki a mai felszínt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kanadai-ősföld szűkebb értelemben a Labrador-félszigetre, Észak-Québecre, Észak-Ontarióra, a Hudson-öböl lapályára, az Északnyugati területekre, a Yukon területre és Kanada sarkköri szigetvilágára terjed ki. Tágabb értelemben véve délkeleten a Szent Lőrinc-folyó mélyföldjére és délnyugaton Minnesotáig és Wisconsinig nyúlik. A Kanadai-ősföld összesen 4,8 millió négyzetkilométeren terül el.

Geológiája[szerkesztés]

Kanada geológiája: A vörös és barna színekkel jelölt Kanadai-ősföld prekambriumi kőzetekből áll

A Kanadai-ősföld struktúrája archaikus és proterozoikus kristályos kőzetekből épül fel. A felszínre bukkanó kőzetek (Aufschluss / outcrop) alapján több archaikus magra (kratonra, azaz ősföldre) osztható fel, melyeket zöldkő-öv (Grünsteingürtel) választ el egymástól. Ezek közül a legnagyobbak és legjobb állapotban megmaradottak az Észak-amerikai-kraton keleten, a Superior-kraton a Hudson-öböl körül és a Slave-kraton északnyugaton. Az Egyesült Államok területéhez tartozó Wyoming-kratont nyugaton nem mindig sorolják a Kanadai-ősföld kratonjai (ősföldjei) közé. A Kanadai-ősföldből kerültek elő az eddig megtalált legidősebb földi kőzetek. A Slave-kraton nyugati részében az Acasta-gneisz 4030 mya, a Superior-kraton középső részének keleti részén a Nuvvuagittuq-zöldkő-öv (Nuvvuagittuq-Grünsteingürtel) akár 4300 mya kort is eléri. Mindkét kőzetcsoport a hadaikum idejéből származik. A Hudson-öböl körzetében az idős kőzeteket részben a mezozoikum fiatalabb rétegei fedik.

Átformálódása a jégkorszakok idején[szerkesztés]

A jégpáncél előrenyomulása és későbbi olvadása a hatalmas területet átformálta és lágy hullámú dombok borította, közel sík területté alakította, melynek felületéből csak kevés domb és lecsiszolt hegygerinc emelkedik ki. Ezek között több ezer tó és gleccsertó képződött. A laza felső talajt a jég és az olvadékvíz déli irányba távozva vitte magával és a Nagy-tavak vidékén rakta le.

A hatalmas tömegű jégpáncél elolvadása után a terület egésze megemelkedett és a peremén kidudorodott az izosztázia következtében. Ez a jégkorszak utáni emelkedés új eróziós formákat alkotott és emiatt alakult ki a sok sellő és vízesés. Az ősföld nagy területei vannak elmocsarasodva.[1]

Klímája[szerkesztés]

A terület éghajlatát meghatározza a nyitottsága a hideg észak felé és a sarkkör körzetében való fekvése. Az éghajlata ezáltal kontinentális, északi részén sarkvidéki. A telek nagyon hidegek és hosszúak, a nyarak hűvösek. A −2 fokos izotermától északra kezdődik a permafroszt. Ez a felszín már nem engedi át a vizet, így nyáron a felszíni víz összegyűlve mocsarakat képez, ami ideális szaporodási helyként szolgál a szúnyogok számára.

Növényzete[szerkesztés]

A növényzete a Nagy-Medve-tótól, a Nagy-Rabszolga-tótól, az Atabaszk-tótól és a Hudson-öböltől északra a tundra éghajlatának megfelelő. Ettől délre 1000-1400 km széles sávban a tajga éghajlatára jellemző tűlevelű erdők borítják. A Kanadai-ősföld déli peremén a növényzet vegyes erdőkbe hajlik át, melyek Sziklás-hegység és a Nagy-tavak közti termékeny talajon telepedtek meg. Ezeket az erdőket több helyen kivágták, hogy a területet mezőgazdasági művelésre hasznosítsák.[2] A Kanadai-ősföld több biomra is kiterjed, ezek közül a legnagyobb a boreális bioformáció (Borealer Schild).

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kanadischer Schild című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]

  • Eisbacher, Gerhard H.. Nordamerika (Geologie der Erde, 2. kötet 13. o.. Stuttgart: Ferdinand Enke Verlag (1986). ISBN 3-432-96901-5 

Linkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Canadian Shield. Britannica online. (Hozzáférés: 2019. július 14.)
  2. The Atlas of Canada – Boreal Forest. [2012. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 14.)