Kalocsai hímzés

Kalocsai hímzés, viselet, pingálás
Szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzék
Felvétel éve	2009
Nemzeti jegyzék
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalocsai hímzés, viselet, pingálás témájú médiaállományokat.

A kalocsai hímzés elnevezés alapvetően lapos valamint féllapos öltéssel és száröltéssel Kalocsa városában és környékén készült virághímes munkát jelöl.

Története

Kezdetben úgynevezett kalocsai ütőfával nyomták elő a környékre jellemző motívumok körvonalait a vászonra. A kalocsai előnyomda 1860 körül nyílt meg. A kalocsai szállások női lakossága bérmunkában is varrta a hímzéseket a 19. század végétől. Főleg a környező vidék városai és a nagyobb települések igényesebb úri-polgári háztartásai számára készítették a fehér hímzéseket. Természetesen a bérmunkaidőszak kezdete előtt is hímeztek e vidék asszonyai, leányai, főként a saját holmijaikat. Később a hímzőasszonyok, leányok maguk rajzolják elő a mintákat az alapanyagon, amely az iparosodás után már egyre inkább finomabb gyolcs, pamut a korábbi vászon helyett.

Az 1890-es évek után egyre gyakrabban előfordult, hogy a kezdetben lyukhímzéssel kivarrt motívumokat teljesen betöltik laposöltéssel. 1912-ben nyílt meg a nagyatádi fonalgyár, ahonnan már színtartó fonalat tudtak beszerezni a kalocsai hímzéshez. A színtartó fonalak elterjedésével a kalocsai hímzés az első világháború után kezd színesedni. A varrógép elterjedésével pedig a 20. században sajátos iparág alakult ki ezen a vidéken: a kalocsai gépi hímzés, amely riseliő néven terjedt el. A riseliős hímzés csipkeszerűen áttört felületet ad.

A színes kalocsai hímzés kibontakozásában nagy szerepet játszott Kovácsné Király Ilus hímzőaszony is.

Színvilág

Az ó-kalocsai hímzések egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalnemű díszítésére. Az ágyruhát is fehér lyukhímzéssel varrták ki a korai időkben, viszont a saját használatú holmikra hímeztek kék, vörös és fekete pamutfonallal is. A régi egyszínű színes hímzések általában kifakult zöldet mutatnak. Ennek oka az volt, hogy nem tudtak színtartó fonalat készíteni, beszerezni a korai időszakban. A huszadik század első harmadától kezdve viszont igen színessé vált a kalocsai hímzés. A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.

A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszín két árnyalatban, melyeket így célszerű párosítani:

• a bordót a pirossal,
• a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával,
• a narancssárgát citromsárgával,
• a kéket saját sötétebb árnyalatával,
• a lilát saját sötétebb árnyalatával és
• a zöldet saját sötétebb árnyalatával.

A leveleket középen szokták felezni, s a zöld kétféle árnyalatával hímezni.

A viseletdarabok hímzéseinek színezését meghatározta viselőjük életkora. A legdíszesebb, legélénkebb színezésű az új menyecske ruhája volt. Az idősebb asszonyok öltözete kevésbé díszes, a színek sötétülnek. A kék-lila-zöld színekkel hímzett darabokat szomorúpamukosnak nevezték, s a félgyász jele volt a kalocsai hímzésben.

Stílustörésnek számít, ha pl. a szomorúpamukos vagy öregmintákat a későbbi időkben kialakult természethű mintákkal együtt úgy alkalmazzák, hogy nem hangolják azokat össze. A melírozott fonal alkalmazása pedig erőltetett, nem tartozik a kalocsai hímzés hagyományaihoz.

Öltések

Kalocsán és környékén elsősorban vászonra hímeztek pamutfonallal: eleinte lyukhímzéssel, később pedig betöltő laposöltéssel a virágokat, száröltéssel pedig a különböző virágmotívumok, vagy pl. a paprikamotívum szárát, a szőlőmotívum indáját illetve más vonalas díszítményeket. A huroköltés (angol madeira) elterjedése ezen a vidéken összefügg a bérmunkára előállított ágyneműk, asztalneműk készítésével; ezt a technikát az I. világháborúig nem használták a maguknak készített darabokon a hímzőasszonyok.

Ma ismert, a kalocsai hímzések készítésénél használt öltéstechnikák: angol madeira (gádoros), bekötés vagy pókozás, borsólyuk, gépöltés vagy tűzőöltés, huroköltés szélre illetve felületkitöltésre, laposöltés, lyukhímzés, riseliő vagy lábazás, slingelés, száröltés. A riseliő népi neve: pántos. Nevét Richelieu francia államférfiról nyerte.

Motívumok

A mintavilágban törekszenek a természetábrázolásra. A minták, motívumok a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is. Igen elterjedt volt a virágornamentika, amely a mezőkön és kertekben megtalálható növények: az ibolya, csillagvirág, liliom, pillevirág, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, fukszia, árvácska, rózsa, rózsabimbó, a híres kalocsai piros paprika, különböző bogyók, nefelejcs, gyöngyvirág stb. rajzolata volt.

A már felsoroltak mellett kedvelt motívumok voltak: rozmaringos, szíves, kerekrúzsás, hosszúrúzsás, nyolcas, szőlőfejes, szilvamagos, szederindás, búzakalászos, pipacsos, harcsás minták is.

A nagyobb mintájú virágokat (pl. tulipán, szegfű, rózsa, harangvirág) és a leveleket felezve rajzolták elő, és a virág vagy levél színének megfelelő szín két árnyalatával hímezték.

A virágokat sávosan, máshol koszorúformában vagy csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, de teljes felületeket is kitöltöttek velük (pl. kalocsai kötény, mellény).

Alkalmazás

Hímzéssel díszítették az ágyruhákat (díszes lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Ezek részei voltak az asszonynak való leányok kelengyéjének is. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket (pruszlikokat), valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került.

Képek

• 
  Kalocsa, Érsekkerti fogadóépület recepció – Kalocsai népviselet
• 
  Kalocsa, Katolikus templom (Szent István király út 24.) – Körmeneti zászló kalocsai hímzéssel
• 
  Kalocsai népviseletben tojáspingálás

Források

Könyvek

• Lengyel Györgyi: Kalocsai virágok Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983 ISBN 963-7100-67-9
• Kardos Katalin: Kalocsai géphímzés, Kalocsa, 1984 ISBN 963-500-284-X
• Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve, Kriterion Kiadó, 1986 (894 511-4)
• Balassa-Ortutay: Magyar néprajz, Corvina Kiadó, 1979 963-13-1505-3
• Bárth János: Korai kalocsai hímzések, Népművelési Propaganda Iroda,1981 Budapest Könyvek moly.huadatlap a könyvről a MOKKA adatbázisábanA könyv felzetének képe Archiválva 2022. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kondor Zsuzsanna: Riseliő, az áttört gépi hímzés titkai, Kossuth Könyvkiadó, 1994 ISBN 963-09-3707-7

Kapcsolódó szócikkek

Magyar népviselet

További információk

• Netfolk: A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékén 4.: a kalocsai hímzés, viselet, pingálás, tánc
• Korai kalocsai hímzések [1]
• Kalocsai hímzés is látható kézművesház honlapján[2]
• Kalocsai és matyó hímzés eltérései [3]

• A kalocsai hímzés manapság[4]
• Bárth János: Korai kalocsai hímzések; NPI, Budapest, 1978
• Fejér Kati: Kalocsa kincse; Fejér, szerzői, Budapest, 2006
• Romsics Imre–Verebélyi Kincső: Szarka Vëra, a kalocsai népművészet mestere; Viski Károly Múzeum, Kalocsa, 2019
• Tamás László: Kalocsa virágoskertje. Ica néni legszebb rózsái; Kalocsa Népművészetéért Alapítvány–Kalocsai Hagyományőrző Egyesület, Kalocsa, 2022