Olló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajvágó olló

Az olló egy vágó-, pontosabban egy nyírószerszám. Két élesre fent acéllemezből áll (oldalanként egy fogóval, melyeket szemnek nevezünk), ezek egy forgatható tengelyen helyezkednek el, és szorosan egymáshoz simulva mozgathatók, s ez által az éleik közé eső tárgyat ketté szelik. Bizonyos típusú ollóknál (pl. a gyapjúnyíró olló, és bizonyos lemezollók) a nyíró pofák nem tengelyen fordulva mozognak, és nincs "szemük" sem. Működésének lényege, hogy a kettévágandó tárgyra közel azonos, de nem megegyező hatásvonal mentén egymással ellentétes irányú erő hat a nyírópofák által. Ezáltal nyíró feszültség (σ) keletkezik, melynek következtében az anyag kettéválik. Ha a hatásvonal megegyezik, abban az esetben nem nyíró, hanem vágófeszültség (τ) keletkezik, ezt vágásnak nevezzük (ilyen elven működik pl. a harapófogó).

Céljai szerint az ollók nagysága, alakja és elnevezése is változik, van papírvágó, gyapjúnyíró, posztóvágó, szabó-, ólomvágó, kertész-, sebész-, drótvágó, stb. olló. A közönséges ollók készítése a késipar egyik ága, de a kis, olcsó ollókat nem kovácsolják, hanem öntik, vagy acélbádogból vágják ki.

Forrás[szerkesztés]