Olló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajvágó olló

Az olló vágó-, pontosabban nyírószerszám. Két élesre fent acéllemezből áll, oldalanként egy fogóval, melyeket szemnek nevezünk. Ezek egy forgatható tengelyen helyezkednek el, és szorosan egymáshoz simulva mozgathatók, ami által az éleik közé eső tárgyat ketté szelik. Bizonyos típusú ollóknál (pl. gyapjúnyíró olló, és bizonyos lemezollók) a nyíró pofák nem tengelyen fordulva mozognak, és nincs "szemük" sem. Működésének lényege, hogy a kettévágandó tárgyra közel azonos, de nem megegyező hatásvonal mentén egymással ellentétes irányú erő hat a nyírópofák által. Ezáltal nyíró feszültség (σ) keletkezik, melynek következtében az anyag kettéválik. Ha a hatásvonal megegyezik, nem nyíró, hanem vágófeszültség (τ) keletkezik: ezt vágásnak nevezzük (ilyen elven működik pl. a harapófogó).

Céljai szerint az ollók nagysága, alakja és elnevezése is változik, van papírvágó, gyapjúnyíró, posztóvágó, szabó-, ólomvágó, kertész-, sebész-, drótvágó, stb. olló. A közönséges ollók készítése a késipar egyik ága, de a kis, olcsó ollókat nem kovácsolják, hanem öntik, vagy acélbádogból vágják ki.

Forrás[szerkesztés]